Gulácsi – hősből hazaáruló

Föld S. Péter 2021. február 25. 09:09 2021. feb. 25. 09:09

Adva van egy futballista, beosztására nézve kapus. Gulácsi Péternek hívják, az MTK-ból indult, játszott a Liverpoolban, jelenleg az RB Leipzig és a magyar válogatott játékosa. Nem lehet rossz hálóőr, volt év, hogy a Bundesliga legjobb kapusává választották. Ám most elkövetett egy nagy hibát. Nem árnyékra vetődött, nem kapott potyagólt, ennél nagyobb a bűne: szembement az igaz magyarokkal. Azokkal, akik verik a mellüket, hogy ők népben és nemzetben gondolkodnak, egy tőmondatban hatszor képesek kimondani a haza, a nemzet és a magyar szavakat. És akik nem képesek elviselni, hogy nem mindenki olyan, mint ők, sőt, nem is akar olyan lenni.

Gulácsi Péter kedden egy rövid posztot írt a Faceookra. „A család az család – ez nem is lehet kérdés! ” – kezdte a bejegyzését, majd így folytatta. „Több mint 14 éve külföldön élek, mind a magánéletben, mind a profi sportban rengeteg különböző emberrel találkoztam, legyen szó akár nemzetiségről, kultúráról, vallásról, életfilozófiáról vagy bármi másról. Minél több időt tölt az ember külföldön vagy különböző emberek között, annál inkább rájön, attól, hogy nem mindenki egyforma, csak színesebb lesz a világ, és hogy a legfontosabb a szeretet, az elfogadás és a tolerencia mások iránt.

Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogy minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot bármennyi, bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású ember.

Én kiállok a szivárvány családok mellett! Szólaljunk fel a gyűlölet ellen, legyünk elfogadóbbak és nyitottabbak!”

Kapott a kapus hideget, meleget. Eddig hozzávetőlegesen 13 ezren szóltak hozzá a bejegyzéséhez. Sokan büszkék voltak arra, hogy a futballista nemcsak sportolóként, de emberként is jól teljesített. Másokból meg jött az, amivel tele van a magyar közélet. Áradt a gyűlölet a másságot nem propagáló, de elfogadó – feleségével gyereket nevelő – sportoló felé.

Minden lett ő hirtelen, csak rendes magyar ember nem. Most hirtelen kiderült, hogy kapusnak nem is annyira kiváló, mint amilyen a poszt megírása előtt volt. Soha nem tudott jól védeni, a kifutásai pocsékok, a reflexei csapnivalók, a magas labdákat nem éri el, a lapos lövésekre nem ér oda. Nem mellesleg, migránssimogató, hazaáruló, Gyurcsány embere, a nemzet szégyene. Baloldali, magyarul: libernyák.

Emberek fröcsögtek a Facebookon, volt aki névvel, mások név nélkül, ahogyan kell. Saját jelentéktelenségük, sikertelenségük és silányságuk mögé bújva mondtak véleményt arról az emberről, aki számos alkalommal kiállt a bajba jutottak mellett. Sok millió forinttal segített másokon, többnyire beteg embereken, gyerekeken. És most árad felé a gyűlölet.

Ami igazán szomorú és lehangoló, hogy a Gulácsit ócsárlók nem gonosz gazemberek. Nem elvetemült bűnözők írták a gyalázatos mondatokat a nemzeti válogatott kapusának, hanem tisztes polgárok. Bolti eladók, postai ügyintézők, kétkezi melósok és értelmiségiek. Olyan emberek, akik ott állnak előttünk a postán, mellettünk vásárolnak a boltban, amikor nincs járvány, a szomszédos asztalnál ülnek az étteremben. Apák, anyák, akik esténként kikérdezik a gyerektől a leckét, és a munkahelyükön is mindig pontosan megjelennek. Nem bliccelnek a villamoson (csak néha), nem lopnak az áruházban.

Egy németországi érzékenyítő kampány és egy sokszoros válogatott magyar labdarúgó kellett ahhoz, hogy kijöjjön belőlük a szörnyeteg. Alávaló, gyalázatos mondatokra vetemedtek, talán maguk sem tudják mitől lettek ilyenek. Ha tényleg nem tudják, segítünk nekik: ezek a gyűlölködő honfitársaink nem tettek mást, minthogy felmondták a leckét, amit Orbán tanár úr és társai évek óta a fejükbe vertek. A kormányzati kommunikációnak nevezett gyűlölködést böfögték fel, az hozta ki belőlük a vállalhatatlan mondatokat. Az országot korábban ellepő, mások utálatára buzdító kék plakátok, a köztévének csúfolt csatornán megszólaló kormányhoz közeli szereplők.

Mit lehet mindehhez hozzátenni? Először is azt, hogy gratulálunk Gulácsi Péternek. Most már azt is tudjuk, amit eddig sejtettünk: hogy nem csupán kiváló kapus, de embernek is nagyszerű. A gyalázatos kommentek íróinak pedig csak annyit mondanánk: ha tanulmányoznák a történelmet, mondjuk a vészkorszakot megelőző éveket, akkor tudnák, hogy miről írt Gulácsi Péter: arról, hogy a szörnyű szavakból lesznek a rettenetes tettek.