Ha békét akarsz, készülj a háborúra!

Si vis pacem, para bellum! Vagyis: Ha békét akarsz, készülj a háborúra! E római szállóige lehet a Fidesz áfium elleni orvosság alapvetése. A Fidesz kilenc éve tartó országlásának minden tapasztalata (de még az első négy év is) arra inti a helyhatósági választásokon eredményes ellenzéket, hogy e gondolat jegyében kezdje meg a városok felszabadítását, s a felkészülést a 2022-es választásra. Amit Kövér László mondott az egyetemi hallgatóknak, csak megerősíti az ellenzék számára immár parancsolóvá váló követelményt.

A Fidesz választmányának elnöke furcsa, sőt elképesztő dolgokat mondott. Szerinte a budapesti választás nem volt tiszta, mert a Fideszt kizárták a Facebook oldalakról. A fékek és egyensúlyok rendszere - hülyeség! (Jobb lett volna, ha ellensúlyok rendszerét említi, de ki lát Kövér László fejébe?) Finnország ne tanítsa Magyarországot a jogállamiságra, mert még alkotmánybírósága sincs. A világban pedig összeesküvők igyekeznek aláásni az államok szuverenitását és magánkézbe adni a jövőt. A kurdokat ugyan sajnáljuk, de kérdéses, hogy „a politikában lehet-e egy Magyarország méretű országnak az erkölcsi érzéke szerint menni, vagy pedig pontosan, hideg fejjel, és adott esetben könyörtelenül kell definiálni a magyar érdeket.“ S hogy mi is lenne a magyar érdek? Hogy a 3 millió szíriai menekült ne Európa, s benne Magyarország felé vegye az irányt, hanem Szíria belseje felé.

E néhány mondat nagyon vázlatos összefoglalása az elhangzottaknak de ez aztán világos beszéd. Kövér Lászlóból kitört az igazi, hiteles demokrata, s magyar érdek védelmezője. Az EU 27 másik országának vezetői és képviselői nem így gondolják, hanem hát mit értenek ők jogállamhoz, politikához, nemzeti és európai érdekekhez.

De van még tovább is: „A gyerekeink kezébe adott mobiltelefon, ami egyúttal számítógép is, az a kis kütyü, az egy tömegpusztító fegyver. Fölmérhetetlen, milyen károkat okoz a kultúránkban. A föltörekvő generációk mentalitásában. (...) Nem tartják értéknek a közösségeket. A közösségi média kifejezés egy ócska, mocskos hazugság“ - mondta Kövér, aki szerint ha nem csinálunk valamit, ez egy rettenetes világ lesz, amihez képest a kommunizmus, főleg a '60-as évek utáni rész, paradicsomi világ volt.

Tisztára mint a hajdani géprombolók, akik munkahelyük védelmében el akarták pusztítani a frissen feltalált szövőgépeket. Akkor tehát mit is kellene tennünk a gonosz technikai fejlődés ellen? Nem szabad a gyerekeink kezébe adni az új kütyüket, mert azok az ördög  kellékei a rettenetes világ létrehozásához. Meglehet, a Fidesz, az „ösztönösen zseniálissá vált képződmény“! ezért veri szét a közoktatást, űzi el a CEU-t és kényszeríti a tanárokat, hogy a gyerekeket tudatlanná és önálló gondolkodásra képtelen felnőttekké neveljék?

Kilenc év kormányzása a bizonyíték arra, hogy a Fidesz vezérkara ilyesféle politikai hitvallással irányítja az országot, már ha mindez egyáltalán politikai hitvallásnak nevezhető. (Az egész inkább zsebre megy, fideszes zsebekre.) Az Európai Unió vezetői egyre kevésbé hajlandók ezt a politikát az Unió egyik tagországától eltűrni. Nagyon is lehetséges, hogy először csökkentik a gazdaság növekedését tápláló pénzfolyamot, sőt talán el is zárják a pénzcsapot, ad absurdum felfüggesztik Magyarország uniós tagságát. A városokban a magyar választóknak is  ebből a fideszes vadász-halász-gyűjtögető, jogtipró kipcsak uralomból lett elege, s elképzelhető, hogy mostanában Magyarországon a következő két és fél évben várható,  hideg polgárháború első napjait éljük. A Fidesz és a kormány ott fog betartani az ellenzéki önkormányzatoknak, ahol csak lehet. És ezzel szemben erős lesz az ellenállás. Egyelőre természetesen mindkét fél az együttműködési szándékát hangsúlyozza, de sem Orbán Viktor, sem Kövér László nem ígér a létre jött kettős hatalom számára derűs, harmonikus jövőt. (A sajtó munkájának újabb korlátozása a Parlamentben talán az első világos lépés.) Az ellenzéknek, ha békét akar, készülni kell a háborúra!

Mindenek előtt meg kell őrizni, formát, s talán  szervezetet kell adni az ellenzéki pártok közötti együttműködésnek. Félő, ha ezt nem teszik meg, a Fidesz Rákositól örökölt szalámi-taktikával felbomlasztja az ellenzéki szövetséget, márpedig ebben a választási rendszerben csak egy az egy ellen módszerrel lehet a Fideszt legyőzni.Az ellenzéki szövetség fenntartása nem csak a remélt győzelem, és a NER oly igen szükséges eltakarítása miatt fontos, hanem (vélhetően) az ellenzéki pártok puszta léte miatt is elengedhetetlen. (Emlékezzünk a Fidesszel szövetséges MDF és a Kisgazdapárt sorsára. Mit tennének az ellenzékkel?)

És minden bizonnyal további szövetségeseket kell keresni! Politikai, szervezeti és pénzügyi támogatással végre szakszervezetté kell tenni a most csak vegetáló szakszervezeteket. Új, rátermett és nem a kormányt szolgáló vezetőkkel hatásos, önálló szakmai szervezetté kellene alakítani a kamarákat, szabaddá tenni a munkát és a munkavállalókat, nemkülönben pedig a vállalkozókat! Támogatni, védelmezni kell a szabad civil szférát! Vagyis - talán - a periférián kellene kezdeni a jogrend visszaállítását, közben pedig minden várható akadállyal szemben valóra kellene váltani a választók által remélt városfejlesztési célokat.

Ez alighanem mind nagyon szép. De honnan lesz minderre pénz?  A várospolitikai célok nem keverhetők össze az ellenzéki pártok politikai céljaival. A pártok nem finanszirozhatók a városok pénztárából, mert akkor ugyan mi különbség lenne a Fidesz és az ellenzék között? Nos, az ellenzéki pártoknak talán kölcsönt kellene felvenni a győzelemre. Én nem tudok jobbat. Kalapozzanak! Hogy ki lenne a hitelező? Szabad országra áhítozó vállalkozók, magánszemélyek, bankárok, bankok, s ki tudja, hogy még kik. Dolgozzon ezen a pártszövetség!

Mindez lassú, nagyon kemény munka lesz, bizonnyal látványos eredmények nélkül. Az ellenzéki pártok együttműködése már most sem szerelmi frigy, s csak vakon reménykedők hihetik, hogy nem bukkannak majd fel új és új ellentétek jobb és bal, bal és bal, ifjak és korosodó szereplők között. De a kényszer és az érdek nagy úr! Winston Churchill brit miniszterelnököt, amikor szövetséget ajánlott a megtámadott, s korábban Hitlerrel paktáló Sztálinnak, nagyon sokan élesen bírálták. Churchill válasza ez volt: Ha Lucifer szövetséget kötne velünk a nácik ellen, bizonyára szólnék néhány jó szót a pokolról az Alsóházban. Churcill nem volt kifogástalan Grál-lovag. De okos ember volt és győztes volt! Nem ostobaság a jó példát követni!