Háború küszöbén Libanonban?

A Hezbollah embereinél felrobbanó csipogók legalább 12 embert öltek meg és mintegy 2 700-at sebesítettek meg, míg a szerdai második hullám, amelyben hordozható rádiók robbantak, legalább 20 halálos és több mint 400 sebesült áldozatot követelt. Miközben izraeli részről nem kommentálták a történteket, világossá tették: további támadó lépések következnek, hogy visszaszorítsák a Hezbollah erőit Izrael északi határvidékéről. 

Bármilyenek is voltak politikai szándékai a robbantásos támadások előtt, az izraeli kormánynak most növekvő belső nyomással is kell számolnia, hogy használja ki a helyzetet és csapjon le a Hezbollahra, amíg az átmenetileg meggyengült. A libanoni terroristák az elmúlt két hétben 30 támadást indítottak Izrael ellen, olyan területeken, amelyeket még nem ürítettek ki, ami izraeli szempontból tarthatatlanná teszi a helyzetet. Biztonsági szakértők szerint egyébként a robbantások időzítése nem volt a legszerencsésebb, hiszen azokat nem követte nagyobb katonai csapás. Feltehetően arról lehetett szó, hogy a preparált csipogók és mobil telefonok valamelyike bármikor felrobbanhatott volna, és ez keresztülhúzta volna a korábbi számításokat. Így az izraelieknek nem volt más választásuk, mint mielőbb robbantani.

A libanoni siíta milícia, a Hezbollah, testvérszervezete, a Hamász tavaly október 7-i Izrael elleni terrortámadása után kezdett rakétákat és drónokat kilőni Izraelre, ami izraeli ellencsapásokat váltott ki. A palesztinok jelezték, hogy támadásaikat mindaddig nem állítják le, amíg nincs tűzszünet Gázában. A két fél mindenesetre eddig elkerülte, hogy a kölcsönös csapások teljes körű háborúvá fajuljanak, de most a helyzet változni látszik. Ugyanakkor nemcsak a térség biztonsága, hanem az izraeli belpolitikai helyzet ismeretében is kétséges, hogy jó volt-e a váratlan méretű és kihatású merénylet időzítése. Benjamin Netanjahu kormányfő éppen igen nehéz helyzetbe került, amikor próbál megszabadulni Joav Galant védelmi minisztertől, akivel hónapok óta éles ellentétei voltak a követendő stratégia kérdésében. A miniszter nyilvánosan szólította fel a miniszterelnököt, egyezzen bele tűzszünetbe Gázában, ami lehetővé tenné a hadseregnek, hogy teljes erejével Libanon felé forduljon. A Hezbollah rakétatámadásai miatt a térségben már korábban olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy mintegy 60 000 embert kellett kitelepíteni a határ menti izraeli területekről.

Galant szerint „a háború új szakaszának küszöbén állunk és fel kell készülnünk. A súlypont északra mozdul, oda helyezzük át erőinket, forrásainkat”, közölte a miniszter anélkül, hogy utalt volna a libanoni robbantásokra. Netanjahu egyúttal videóüzenetben ígérte meg az országnak, hogy Izrael „biztonságosan vissza fogja telepíteni a lakosságot az ország északi területére”. Bejelentették, hogy a hadsereg vezérkari főnöke „mind védelmi, mind támadási terveket dolgozott ki az északi határvidékre” és Gázából északra telepítették a hadsereg egy hadosztályát, köztük ejtőernyős egységeket. Danny Yatom, a Moszad korábbi főnöke kijelentette a Washington Postnak, hogy a merénylet célja a pánikkeltés volt – egyúttal jelzés arra, hogy háború kezdődhet Libanonban.

Megfigyelők szerint a harcias nyilatkozatok és csapatmozdulatok ellenére, az izraeli előkészületek nem jelzik még azt, hogy teljes körű háborúra készülnének – már csak azért sem, mert az Egyesült Államok nagy nyomást gyakorol Izraelre, hogy ne élezze ki a végsőkig a helyzetet. Washingtonnak mindenesetre korlátozottak a lehetőségei, amint azt már többször megtapasztalhatta. Felháborodtak már akkor, amikor Izrael júliusban meggyilkolta Ismail Hanijehet, a Hamász egyik vezetőjét – éppen akkor, amikor reményteljesen haladtak Kairóban az amerikai segítséggel indult tárgyalások a tűzszünetről és az izraeli túszok szabadon engedéséről. Ugyancsak csalódást jelentett Amerika számára, amikor nem kaptak előzetes értesítést az izraeli merényletről, amelyben két magas rangú iráni katonai vezetőt öltek meg légicsapással a szíriai fővárosban, Damaszkuszban.

Kiszivárgott értesülések szerint Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter még a merényletek előtt arról beszélt katonai vezetőknek a Pentagonban, hogy attól tart, Izrael hamarosan offenzívát indít Libanonban a Hezbollah ellen. A washingtoni megfigyelők egyelőre nem látják ennek jeleit, az izraeliek nem hívtak be tartalékosokat. Amennyiben ilyen döntés születne, néhány hétbe kerülne, ameddig az izraeli hadsereg támadásra indulhatna. Ugyanakkor lehetséges, hogy kisebb támadást indítanának, amelyet gyorsabban lehet előkészíteni. 

Az izraeli vezetőknek mindenképp nehéz harcokra kell felkészülniük, Galant védelmi miniszter is elismerte, hogy a Hezbollah sokkal keményebb ellenfelük lesz, mint Gázában a Hamász. 

A Hezbollaht (akárcsak a Hamászt) Irán támogatja fegyverekkel, kiképzéssel. Az eddigi legnagyobb összecsapás augusztus végén volt, amikor a Hezbollah rakéták és drónok százait indította izraeli területre, viszonzásul pedig mintegy 100 izraeli harci gép támadott libanoni célpontokat. A Hezbollahnak óriási fegyverkészlete van, benne mintegy 150 000 rakétája, amelyekkel bármilyen izraeli várost elérhet. Serege kerek 30 000 harcedzett katonát számol, akik az egy évtizede folyó szíriai háborúban szereztek tapasztalatokat. Megfigyelők szerint nyilvánvaló, hogy egy teljes körű összecsapásban mindkét oldal nagy veszteségeket szenvedne.

Mint kiderült, a csipogókkal és telefonokkal kapcsolatos merényletekről tájékoztatták ugyan előzetesen a Biden-kormányt, de csak azzal, hogy „valamilyen fajta műveletre” készülnek Libanonban – részletek nélkül. Az amerikaiakat ezért igencsak meglepte a támadás mérete. Amos Hochstein, a Fehér Ház különmegbízottja, akinek feladata a Hezbollah és Izrael közötti háború megakadályozása, éppen a héten tárgyalt Izraelben. Nagy reményei nem lehetnek: „Izrael ugyan értékeli és tiszteletben tartja az Egyesült Államokat a támogatásért, amit az országnak nyújt, de végső soron azt fogjuk tenni, amit biztonságunk megvédéséhez szükségesnek tartunk” – közölte vendégével Netanjahu. Az immár szinte naponta érkező figyelmeztetések, hogy Izrael mérsékelje magát és részesítse előnyben a tárgyalásokat, Washington növekvő aggodalmát mutatja, hogy egy libanoni helyi háború bevonhatja a harcokba az Egyesült Államokat és Iránt is.