Hányan is elmentek... 2. Színészek, zenészek és egyéb komédiások 

Július 17. Lator László – A biztos ízlésű, hatalmas szaktudású szerkesztő

Az életének 96. évében elhunyt Lator László Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista, a nemzet művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja az akkor Csehszlovákiához, ma Ukrajnához tartozó Tiszasásváron született. Egészen kicsi gyerekként kezdett verselni, első alkotásai a Prágai Magyar Hírlap gyerekmellékletében, majd különböző diákújságokban jelentek meg.

1947-től a budapesti tudományegyetem magyar-német szakán tanult tovább, és felvették az Eötvös Collegiumba is. Az egyetem elvégzése után Körmenden tanított gimnáziumban, és mivel versei nem jelenhettek meg, műfordítással foglalkozott, többnyire más szerző, Fodor András vagy Kormos István neve alatt dolgozott. 1955-ben visszatért Pestre, az akkor még Új Magyar Kiadó néven működő későbbi Európa Kiadóhoz került orosz szerkesztőnek, majd az úgynevezett latin szerkesztőség főszerkesztője lett, ahol olasz, spanyol, francia és portugál szerzőkkel foglalkozott. 

Biztos ízlésű, hatalmas szaktudású szerkesztőként vezető szerepet játszott abban, hogy a világirodalom a legmagasabb szinten honosodott meg magyarul, neki köszönhetjük többek között a Klasszikus orosz költők, valamint A világirodalom legszebb versei című antológiákat is.

Műfordítóként többek között Shakespeare, Burns, Heine, Schiller, Lermontov, Blok számos költeményét ültette át magyar nyelvre, fordításai több önálló kötetben jelentek meg. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1998-tól 2008-ig ügyvezető elnöke volt. Számos rangos elismerés birtokosa, amelyek közül a József Attila-díjat 1972-ben, a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. 2007-ben Pro Urbe Budapest díjjal tüntették ki.

Július 19. Balázsovits Lajos – Aki szerint színésznek lenni fantasztikus boldogság

A 76 éves korában elhunyt Balázsovits Lajos, szülővárosának, Nagykanizsának a díszpolgára, 1969-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Harmadéves főiskolásként a Pécsi Filmszemlén Sára Sándor Feldobott kő című filmjének főszerepéért megkapta a legjobb férfi alakítás díját, majd sorban érkeztek a filmes és színházi felkérések. 1968–1973 között a Madách Színház, öt évig a Vígszínház, majd 1979-től a MAFILM társulatának volt a tagja. 1982-től ismét a Madách Színház művésze lett, majd egy évig a Nemzeti Színházban lépett színpadra. 

1982-ben Balázs Béla díjat kapott. 2015-ben a közönség beválasztotta a Halhatatlanok Társulatába. 2022-ben lett a nemzet színésze. 

Húsz évig vezette a budapesti Játékszínt. „Színésznek lenni fantasztikus boldogság” – fogalmazott egy interjúban.  

Szeptember 8. Tiboldi Mária – Kálmán Imre zenéjének bűvöletében élt

Az életének 85. évében meghalt Tiboldi Mária, Jászai-díjas színművész, a Budapesti Operettszínház Örökös Tagja, a Halhatatlanok Társulatának tagja 1939. április 20-án született Szolnokon, gyermekkora óta Kálmán Imre zenéjének bűvöletében élt. A Színművészeti Főiskola elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, ahol rögtön a Cirkuszhercegnő főszerepébe ugorhatott be, majd eljátszhatta a Csárdáskirálynőben Vereczki Szilvia szerepét. A Fővárosi Operettszínház következett, majd Kálmán Imre szerepeivel bejárta az egész világot, Moszkvától Izraelig, Bécstől Amszterdamig, Berlintől Tokióig. Állandó repertoárján volt a Csárdáskirálynő, a Cirkuszhercegnő és persze a Marica grófnő is. Ezeket az operetteket szerte a világban három nyelven énekelte egészen 2001-ig. Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából a német, az osztrák és a magyar televízió koprodukciójában készült Kálmán Show énekes-műsorvezetőjeként is közreműködött. Művészbejáró című életrajzi könyve 2018-ban jelent meg.

Szeptember 29. Szirtes András – a kísérleti művészfilmek mestere

A Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, vágó, színész és zenész 72 éves korában halt meg. „Filmjei különleges helyet foglalnak el a magyar filmművészetben. Halála nagy veszteség a teljes mozgóképes szakmának" – írta közleményében a Magyar Filmművészek Szövetsége.

Szirtes András 1969-től a Mafilm munkatársa volt, ahol villanyszerelőként kezdte, majd segédmikrofonossá, vágóasszisztenssé, vágóvá, segédoperatőrré, operatőrré, rendezőasszisztenssé, végül rendezővé vált. Mintegy 25 filmet készített, főként kísérleti művészfilmeket. Ezek közül a legismertebb a Hajnal (Allegro) című kísérleti film, amely a munkások életkörülményeit és az ellenállás lehetőségeit kutatja.

Főbb rendezései között van A pronuma bolyok története (1982), Lenz (1986), Forradalom után (1989), Sade márki élete (1992), Lumiere-tekercsek (1994), A kisbaba reggelije (1995), A kisbaba, a kutya és én (1996), A lélek súlya (1999), Napló (1983-2000), Triptichon (2000), Budapestről jut eszembe (2001), Dear Daughter (2004), Lujzika (1979-2006), valamint a Juliette (2008).

November 16. Galambos Erzsi – Négy évesen elhatározta, hogy primadonna lesz

Az 1931. december 5-én Budapesten született Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulata és a József Attila Színház örökös tagja főleg zenés játékok, operettek szubrett- és primadonnaszerepeiben aratta sikereit, de jelentős prózai szerepekben is színpadra lépett.

A musical műfajának egyik első hazai előadója volt, a Kossuth-díjat sokoldalú művészi életútja elismeréseként, a musical műfajának magyarországi meghonosításáért és elismertetéséért, kiváló tánctudással párosuló, élményt adó színészi alakításaiért kapta meg.

Galambos Erzsi már négy évesen elhatározta, hogy ő is primadonna vagy szubrett lesz, játszott Lakner Bácsi Gyermekszínházában, nyolc évig balettozott is. Elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját, főiskolásként Bajor Gizi mellett statisztált. Később Somlay Artúrtól Básti Lajoson át Latabár Kálmánig és Honthy Hannáig a század legnagyobbjaival lépett fel.

1955-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz, majd 1958-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1962-ben került Budapestre, a mai Thália Színház helyén működő Petőfi Színházhoz. Két évvel később valóra vált nagy álma: az Operettszínház tagja lett. A Nagymező utcában csaknem két évtizedig az első számú sztárok egyike volt.

1983-ban átszerződött a József Attila Színházhoz, amelynek örökös tagja lett. Utoljára 2022. szeptember 9-én lépett színpadra a Mici néni két élete című darabban, amelyben Esztergályos Cecíliával és Bodrogi Gyulával játszott együtt.

Legnagyobb sikereit modern zenés darabok főszerepeiben aratta: volt Eliza (Loewe: My Fair Lady), Dulcinea (Leigh-Wassermann: La Mancha lovagja), Anita (Bernstein: West Side Story), Kocsma Jenny (Brecht-Weil: Koldusopera).

Sikeres prózai alakításai közé tartozik Marosiné (Molnár Ferenc: A doktor úr), Breitmayerné (Szomory Dezső: Incidens az Ingeborg-hangversenyen) és Muskátné (Molnár Ferenc: Liliom).

1968-ban Jászai Mari-díjat vehetett át, 1973-ban lett érdemes művész, 1981-ben kiváló művész. 1993-ban Déryné-díjat kapott, 1998 óta volt a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja. A Kossuth-díjat 2002-ben kapta meg. 2020-ban a XIII. kerület díszpolgárává választották.

November 18. Csomós Mari – A színpad mellett a film sem volt idegen tőle

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes művészt, a Nemzet Színészét nyolcvan éves korában érte a halál.

Csomós Mari a veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályafutását zenés-táncos szerepekkel, onnan 1968-ban a kecskeméti Katona József Színházba hívták. 1971-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, ahol a Székely Gábor igazgató-főrendező által színre állított produkciók országos hírnévre tettek szert. Drámai tehetsége ekkor bontakozott ki olyan nagy formátumú főszerepekben, mint G. B. Shaw Szent Johannája, García Lorca Yermája, Shakespeare Makrancos hölgye vagy Csehov Három nővérének Másája.

Amikor Székely Gábor 1978-ban a budapesti Nemzeti Színház művészeti vezetője lett, Csomós Mari vele együtt ment a fővárosba. Az ország első színházában Székely Gábor és a Kaposvárról érkező Zsámbéki Gábor rendezői szemléletével, módszerével valóságos színházi forradalmat indított el. A színésznő útja 1983-ban a politikai-szakmai okokból a Nemzetit otthagyó rendezőpárossal az újonnan létrejött Katona József Színházba vezetett. 

Pályáján meghatározónak bizonyult a Katonában töltött tíz év, emlékezetes alakítása volt Nemesváraljai Gyarmaky Róza Füst Milán Boldogtalanok című drámájában, a lecsúszott Anya Spiró György Csirkefej című darabjában, Násztya Gorkij Éjjeli menedékhelyében, Gertrúd királyné Shakespeare Hamletjében.

A színpad mellett a film sem volt idegen tőle, szerepelt egyebek között az első Jancsó-filmekben, Rényi Tamás Makrájában, a 141 perc a befejezetlen mondatból című alkotásban, a Jadviga párnájában, az Egyszer élünkben, a Presszóban és az Apacsok filmváltozatában, az Egy szerelem gasztronómiája című zenés vígjátékban. A több mint száz színpadi szerep, több tucatnyi játék- és tévéfilmszerep mellett számtalan vers is szerepelt repertoárjában.

Csomós Mari, vagy ahogy kollégái és barátai szólították, Csomi, egyszerre volt kiváló komika és tragika. Férje, Deme Gábor tévés dramaturg 1984-ben bekövetkezett halála óta visszavonultan élt. A színház volt az élete, ahogy vallotta magáról többször is.

November 19. Palotai Zsolt – Harminc éve volt a szakma meghatározó szereplője

A hatvankét éves korában elhunyt Palotai Zsolt az egyik legismertebb hazai lemezlovas volt. A szakmában az elektronikus zene, a drum and bass és a breakbeat egyik legfontosabb meghonosítójaként tekintettek rá, a kilencvenes évek elejétől a magyar zenei élet fontos alakja volt.

Palotai Zsolt a rendszerváltás időszakában a Tilos az Á Klub művészeti vezetője, majd a Tilos Rádió zenei főszerkesztője volt.

Palotai Zsolt halála napján kapta meg a Pro Cultura Urbis díjat. A fővárosi kultúra értékeinek gazdagításáért odaítélt díj közleményében azt írták: Palotai neve összefonódott a magyar underground zenei élettel, harminc éve a szakma meghatározó szereplője, az ország legnagyobb zenei kitekintésű DJ-je.

December 18. Dózsa László – Három évesen már színpadon állt

Dózsa László 1942. október 13-án született budapesti artista családba. Édesanyja a népligeti Műszínkör artistája volt, ahol három évesen már Dózsa is fellépett. Később postai segédmunkás volt, majd jelentkezett Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába. 

Dózsa a Színiakadémia elvégzése után több színházban is játszott: a debreceni Csokonai Nemzeti Színház (1967–1970), a Madách Színház (1970–1980, illetve 1991-től), a Népszínház (1980–1983), a Nemzeti Színház (1983–1991) tagjaként. 1991-től újra a Madách Színházban játszott. Számos televíziós sorozatban, játékfilmekben, valamint szinkronszínészként is szerepelt.

A színész-rendező neve 2016 után sokat forgott a sajtóban, akkor történt ugyanis, hogy olyan óriásplakátok jelentek meg Budapesten, amelyekre egy fegyvert viselő gyerek képe alá a Schmidt Mária vezette közalapítvány tévesen az ő nevét írta fel. Nem sokkal később jelentkeztek a néhai Pruck Pál rokonai, hogy jelezzék a tévedést, ám Schmidt ezt a történészek állásfoglalása ellenére sem fogadta el, és az ügy bíróságra került. Ott végül két évvel ezelőtt kimondták, hogy a képen valóban Pruck Pál látható. 

(Folytatjuk – sajnos)

(Az  1. részt itt olvashatják.)