Harci kürt, fekete kordon mögött

A miniszterelnök lassan 2006-os hangulatot igyekszik generálni, egyre inkább hecceli az embereket a volt miniszterelnök ellen. A párt – Orbán – nem talált jobb gyűlölni való témát, vagy személyt, ezért odahagyva a korábbi, az ellenzéket általános ostorozó („oltásellenes”) tematikát, belevetette magát a Gyurcsány-kútba. Kihirdette az övéinek, hogy a kampányidőszaknak ez a lényege, mit kell tudniuk, mit kell mondaniuk, hogyan kell viszonyulniuk a választásokhoz. Röviden összefoglalva, Orbán a következőkről oktatta ki a képviselőket:

1. Gyurcsány az ellenzék vezére.

2. Karácsony csak epizódszereplő.

3. Gyurcsánnyal visszajön a rezsi-emelkedés, visszajönnek a migránsok, megemeli az adókat.

4. Karácsonynak a múltjában rejlő hazugságokkal kell megküzdeni, a nyelvtudás hiányával és a városvezetéssel.

5. A kormány kiemelkedően kezelte a járvány okozta tripla válságot, az egészségügyit, a gazdaságit és a szociálist.

A Magyar Nemzet tudósításából nem derül ki, hogy a miniszterelnök kitért-e a Fudan Egyetem ügyére, szólt-e a most elfogadott meleg-törvényről, illetve beszélt-e egyáltalán olyan témákról, amelyek kényesek, és a jelek szerint védhetetlenek a Fidesz számára. Nincs kizárva, hogy a zárt, fekete kordonok mögött megtartott tanácskozáson Orbán ezekről is szólt, tartott egyfajta eligazítást, mit is kell mondaniuk a képviselőinek, ha olyan helyzetbe kerülnek, de kormánylap nyilván ezekről nem számolhatott be. De éppen elég az, amit tudunk: az előttünk álló nagyjából tíz hónap kizárólag a hazudozásról, mások meggyalázásáról, a saját maguk istenítéséről fog szólni – a kormánypárt előadásában.

Egyes elemzők szerint mindez nem árt az ellenzéknek és az ellenzéki tábornak, kérdés az, hogy a bizonytalanokra képes-e hatni? Ismerve a kormány technikáit: biztosak lehetünk benne, hogy Orbán megmérette, milyen mértékben hat az emberekre az elképzelt kampány, és ez alapján döntött a Gyurcsány tematikában. Nem véletlen, hogy újra elővették a 2006-os őszi zavargások ügyét; új évfordulót is avattak ennek érdekében – hogy aztán szeptemberben-októberben ismét tálalni lehessen – és immár új legendákat is szőttek az egykori események köré.

Hiába található meg a Gönczöl Katalin vezette bizottság hiteles jelentése az interneten, hiába mondta el a volt ombudsman a Klikktv-nek, hogy mennyi hazugság, kitaláció veszi körbe akár a 2006. szeptember 17-én, akár az augusztus 23-án történteket, hiába beszélt arról, hogy külön felhívták a Fidesz figyelmét: ne az Astoriánál tartsa az ünnepi megemlékezést, és hiába emlékeztetett arra, hogy külön szóltak az egybegyűlteknek: ne a Deák tér, a botrányra készülők felé menjenek a nagygyűlés résztvevői, mindez semmit nem ér. A propaganda-gyár ezeket a részleteket elhallgatja, csak a szemkilövetésről és újabban már halálesetekről is beszél. (Ilyenről a Gönczöl-bizottság nem értesült…)

A bizonytalanok – nyilván – alapvetően csak a kormányzati kánonnal fognak találkozni. De kár lenne lebecsülni a baloldalra gyakorolt hatást is; már most vannak olyanok, akik arról beszélnek, hogy az ellenzéki siker érdekében, hátra kellene vonni Gyurcsányt, de semmiképp nem szabad őt a képviselő-jelölti lista első traktusába helyezni.

Hogy is mondta Sándor Klára a Hírklikknek: nem szabad az ellenzéknek arra a pályára kimenni, ahol a Fidesz focizik. Vagyis saját témával, saját nyelvvel kell felvenni a versenyt. Ennyi összefogott pártnak kell rendelkeznie olyan országos hálózattal, hogy mindenhol megjelenjen, mindenhol hallassa a véleményét. Pontosan tudniuk, látniuk kell az embereknek, hogy miközben a Fidesz fekete kordon mögé rejtőzve értekezik, addig a csőcselékét változatlanul mozgatja, ismét odaküldi őket minden Gyurcsány- és Dobrev-megmozdulásra, hogy szétsípolják, fütyüljék azokat – olykor még pisztolyt is rántva.

Ezzel kell számolni, ezzel kell együtt élni. Most már tudjuk azt, amit eddig is tudhattunk: miről fog szólni Orbán Viktor kampánya; jó lenne tudni – sőt: muszáj lenne tudni –, miről fog szólni az egységes ellenzéké.

Ami tényleg csak akkor lesz működőképes, ha valóban egységes.