Hihetetlen szimpátiával és szeretettel fogadják mindenütt a Tudásmenet gyaloglóit
Szerdán reggel, a Tudásmenet 3. napján kicsit meggyötörten, de lelkesen vágott bele a PSZ két alelnöke, Totyik Tamás és Gosztonyi Gábor, valamint Szűcs Tamás, a PDSZ volt elnöke és Megyaszai László, a Tanítanék mozgalom képviselője a legnehezebb, leghosszabb, majdnem 40 kilométeres szakasznak, hogy Kerecsendről eljussanak Gyöngyösig. A menethez csatlakozott az Eger és környéke az oktatásért nevű civil szervezet vezetője, Fehérvári Csilla is, sőt, a 13 fős menet még azokkal is kibővült, akik Gyöngyösről mentek eléjük. Miután a gyaloglók már megtették a teljes út felét, este Gyöngyösön a Mátra Honvéd Kaszinóban tartanak fórumot.
Fehérvári Csilla elmondta, négy gyermeke van, sőt már unokája is született. Az ő csatlakozását a menethez az motiválta, hogy egyik gyermeke autista, aki betöltötte már a 18. életévét is. Csilla szerint „amit ez a rendszer el tudott követni ellenünk ez idő alatt, azt el is követte. Én elsősorban a saját sorsunkért, de minden gyermekért, kiváltképp a fogyatékossággal élőkért gyalogolok. Kevés figyelem fordul ránk, és a csatlakozásommal erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne szakadjunk még jobban le”. Fehérvári Csilla Gyöngyösig kíséri a menetet, és azt mondja, ez a vállalás semmi ahhoz képest, ami mögöttük van. Naponta megélik a nehézségeket, és az a legkevesebb, hogy ezt a „sétát” megteszi. Az ő fia áprilisban már 19 éves lesz. Háromszor járta az első osztályt, és jelenleg 10. osztályos műhelyiskolában. Aki ilyen helyzetben van, az tudja, mit jelent ez a család számára. Úgy véli, „ez a rendszer úgy, ahogy van élhetetlen, mégis benne vagyunk”. A fia azt mondta neki újévkor, „anya csak ne legyen olyan borzasztó a következő év, mint az elmúlt volt”. Fehérvári Csilla ugyanakkor nagyon sok erőt merít abból is, hogy tavaly megszületett az unokája. Vagyis tudnak fókuszálni a nehézségekre, de a pozitív dolgokra is. Azt mondja: „az én erősségem az, hogy hiszek a jóban. Mindenkinek jónak születik. Az, hogy hogyan cselekszünk az életben már más kérdés.” Hisz abban is, hogy előbb-utóbb megszületnek azok a döntések, amelyek után se nekik, se senkinek ne kelljen „sétálni”.
Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke eközben a Hírklikknek értékelte a menet második napját.
Elmondta, hogy az érdeklődés nagy, hihetetlen szimpátiával és szeretettel fogadják őket mindenhol. Több, igazán megható pillanata is volt a napnak, például azok, amikor a 3-as főút mellett leálltak autók, és az azzal érkezők ajándékokat nyújtottak át nekik. Ahogy az is nagyon megható volt, hogy – amint már megírtuk - Mezőkövesden több mint 50 ember csatlakozott a menethez, és a várostáblától várostábláig kísérték őket. A nap Egerben fórummal zárult és ott – Gosztonyi szavai szerint - nagyon jó, konstruktív, nyílt és őszinte beszélgetés alakult ki. Az eseményen nem csak pedagógusok vettek részt, a fórumot magát is egy egri civil közösség szervezte.
Megyaszai László - aki a Tanítanék mozgalom révén kapcsolódott a menethez -, azt emelte ki, hogy nagyon fáradtak ugyan, de lelkesek és kitartóak is. Beszámolt arról is, hogy az elmúlt két nap meghatározó élménye volt számára, milyen aranyosak azok az emberek, akikkel találkoztak. Az öt perces pihenők alatt minden településen teával, saját készítésű pogácsával kínálják őket. Az látszik, hogy már várták őket, gondoltak rájuk, és arra, hogy valamivel kedveskedni tudjanak nekik. Mint mondta, ez nagyon megható. Elmesélte azt is, hogy volt valaki, aki szendviccsel kínálta őket, és bár a hátizsákjában ott lapult a saját készítésű szendvicse, nem volt szíve visszautasítani a kínálót. Nem akarta megbántani azzal, hogy nem fogadja el, amit nekik készített. Így a saját szendvics maradt a hátizsákban, még ha azt tovább is kellett cipelni az úton.
Neki, mint az oktatáson kívül állónak, „civilnek” feltűnt, hogy az autókból is milyen sokan dudálnak, integetnek nekik. Feltehetően ezeknek az embereknek a jelentős része „nincs benne” az oktatási rendszerben, mégis biztatják őket. Akikkel pedig beszélgetnek, s egy időre csatlakoznak a menethez, többnyire pedagógusok, gyógypedagógusok, vagy valamilyen módon közük van az oktatáshoz. A pedagóguskollégák többnyire a pedagógusjogokkal kapcsolatban keresik a szakszervezeti vezetőket, de nagyon sokan mondják el azt is, nem azért csatlakoznak, hogy kiharcoljanak még pár ezer forint pótlékot. Sokkal inkább aggasztja őket, hová jut ez az ország ezzel az oktatással, ezzel a tantervvel, beszélnek arról, hogy mennyire túlterheltek a gyerekek, és hogy a gyerekek jövője szempontjából mennyire hasznos is ez az iskolarendszer. Ugyanakkor elhangzanak azok a panaszok is, amelyek a tiltakozási hullám alatt is előjöttek, a tanárhiánytól kezdve a pedagógusok leterheltségéig.
