Hosszú évek kedvező hátszele ellenére, csak ugyanott tartunk, mint 2010-ben
„Az elmúlt évtized munkájának köszönhető, hogy a világjárvány után és a háború idején is mindhárom nagy hitelminősítő befektetésre ajánlja Magyarországot” – írta bő három hete Facebookon oldalán Varga Mihály pénzügyminiszter. Van egy rossz hírünk: 2010 május 29-én, a második Orbán-kormány regnálásának megkezdésekor ugyanez volt a helyzet, s a grádicsokban sem sikerült a nagy előrejutás. 12 év alatt tehát jottányit sem sikerült előre lépni, pedig ezt az időszakot elsősorban a fantasztikusan jó nemzetközi gazdasági hátszél, a szinte számolatlanul érkező uniós pénzek, a pénzbőség és kamatmentes környezet jellemezte. Ráadásul a 12 évből durván ötben bóvli, azaz befektetésre nem ajánlott, spekulatív kategóriában volt a magyar államadósság.
Érdekes időpontban mond majd ítéletet a magyar kilátásokról a három nagy nemzetközi hitelminősítő egyike: a Moody’s – az előre meghirdetetett éves menetrend szerint – szeptember 23-án dönt arról, hogyan látja a devizában fennálló hosszú futamidejű magyar államadósság kockázatait, közkeletűen, milyen hitelbesorolást ad. Teszi ezt három héttel azután, hogy hatályba lépnek a százezreket érintő új adózási szabályok (kata), illetve abban a hónapban, amikor megérkezik az első emelt rezsiszámla a gáz/és vagy a villanyszámlát havonta fizetőknek. Nem tudni persze, hogy milyen azonnali/rövid távú társadalmi hatást vált ki ez a két ügy a folyamatosan emelkedő infláció által már eleve sújtott lakosság körében, illetve, még ha lesznek is esetleg komolyabb reakciók (demonstrációk például), azok hatásait, következményeit mennyire fogja figyelembe venni a hitelminősítő intézet a kockázatok sorában – ha egyáltalán.
Mindenesetre a három közül a másik kettő már túl van az idei szokásos éves második felülvizsgálatán. A Standard & Poor’s augusztus 12-én, a Fitch Ratings pedig valamivel korábban, július 22-én nyilvánított véleményt. Ez utóbbit nem zavarta meg sem az akkorra már bejelentett rezsiemelés (amit persze a Fidesznél nem így neveznek), sem a Kisadózó Vállalkozások Tételes Adójának gyökeres átalakítása eredményeként bekövetkező adóemelés, továbbá az akkor már zajló tüntetés-sorozat. A Fitch megerősítette Magyarország devizában denominált hosszú futamidejű államadósság-kötelezettségeinek „BBB" szintű, befektetési ajánlású osztályzatát, mégpedig stabil kilátásokkal, mondván, tartós gazdasági növekedéssel, a külső egyensúlyi helyzet fokozatos javulásával, valamint költségvetési konszolidációval számol. Sőt, a hitelminősítő közölte azt is, hogy várakozása szerint Magyarország szeptember végéig egyezségre jut az Európai Bizottsággal a magyar helyreállítási tervről, és így hozzájuthat uniós pénzekhez. (Ezt persze meglátjuk, mindenesetre szakértők szerint esély sincs erre.)
Az S&P Global Ratings ennél némileg pesszimistább volt: ugyanis az addigi stabilról negatívra módosította Magyarország osztályzatának kilátását. A nemzetközi hitelminősítő azonban szintén megerősítette a devizában és hazai valutában fennálló, rövid és hosszú futamidejű magyar államadósság-kötelezettségek „BBB" szintű, befektetési kategóriás minősítését. A negatív kilátás ez esetben annyit jelent, hogy minimum „egy a háromhoz az esélye” annak, hogy két éven belül leminősítik az országot. Még ha le is minősítenék (és csak egy fokkal, hiszen volt már rá példa, hogy ennél nagyobbat léptek) a magyar államadósságot, az még akkor is befektetésre ajánlott maradna, azaz, nem kellene elszenvedni azt a szégyent, hogy ismét a spekulatív bóvli kategóriába kerül.
Bár az a szégyen sem lenne nóvum Orbán számára, akinek a nevéhez fűződik, hogy 12 év alatt – zömmel fantasztikusan jó nemzetközi gazdasági hátszéllel, szinte számolatlanul érkező uniós pénzekkel, pénzbőségben és kamatmentes környezetben – egy fikarcnyit sem sikerült javítani a magyar államadósság megítélésén. Merthogy jelenleg ugyanabban a kategóriában van a hosszú futamidejű magyar államadósság, ahova Orbán 2010-es kétharmados győzelme után, decemberben került (a Moody's-nál, majd a Fitch -nél, miközben az S&P-nél már korábban, Bajnai Gordon kormányzásának idején). Korabeli tudósítások rámutatnak: a döntést ismét Magyarország sebezhetősége és a költségvetési helyzete indokolta, de szerepet játszott a kormány nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos terve is. A Fitch vezető elemzője például úgy nyilatkozott, hogy a nyugdíjreform visszafordítása „önmagában is sajnálatos váltás” a magyar gazdaságpolitikában.
Már ez is eléggé kínos, hát még az, hogy egy évvel később már jött a nagy maflás: Orbán kormányzásának második évében mind a három nagy nemzetközi hitelminősítő a bóvli kategóriájába tette a magyar államadósságot, ami azután ott is ragadt, egészen 2015-ig.
Egyszóval, bárhogyan is „elmúlt nyócéveznek”, Orbánék 2010-ben úgy vették át a stafétabotot a leköszönő Bajnai-kormánytól, hogy a magyar államadósság befektetésre ajánlott minősítést élvezett mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítőnél. Orbán csapatának ezt sikerült visszadolgoznia a bóvli – azaz a spekulatív, befektetésre nem ajánlott – státuszba, s ott tartania durván öt évig. Pedig akkor nem volt – részben a nemzetköziből átcsorgó magyar – pénzügyi és gazdasági válság, ezzel szemben volt nemzetközi és hazai konjunktúra.
Forrás: https://hu.tradingeconomics.com/hungary/rating
Egyelőre persze nem tudni, hogy lesz-e a bóvli határán billegésből bóvli. Akár igen, akár nem, Orbánnak ezzel sincs/sem lesz oka büszkélkedni. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy meg fogják magyarázni a bizonyítványt.
