Kaiser Ferenc: Prigozsin nem úszhatta meg Putyin tekintélyvesztését

Akik Oroszországgal foglalkoznak, egyetértettek abban, hogy az orosz elnök nem hagyhatta életben Prigozsint. A két hónappal ezelőtti puccskísérlet ugyanis akkora „blama”, tekintély- és bizalomvesztés volt a putyini rezsimnek – emlékeztetett Kaiser Ferenc. Egy lázadó csoport mintegy 1000 kilométert masírozott orosz földön és Moszkva közelébe jutottak anélkül, hogy az orosz lakosság vagy az orosz haderő érdemi ellenállásába ütköztek  volna, mindezt a világ egyik „szuperhatalmában”.

Putyin ezt egészen egyszerűen nem hagyhatta megtorlás nélkül. Az orosz elnök újfent megmutatta, hogy vele nem lehet „packázni”, bosszút áll bárkin. Vélhetőleg ezzel most stabilizálja a hatalmát, hiszen az, hogy Prigozsin akkor sértetlenül megúszhatta ezt a lázadást, az számára komoly tekintélyvesztés volt – tette hozzá a szakember. 

A biztonságpolitikai szakértő szerint azonban ennél érdekesebb kérdés, hogy mi lesz a Wagner csoport afrikai egységeivel? Ezt valószínűleg az idő fogja megmutatni. Hiszen Moszkva zsoldosai nagyon sok forró ponton ott vannak: Wagner-egységek támogatják a lázadók haderejét Líbiában. és pont most járt ott tárgyalni az orosz védelmi miniszterhelyettes, az a Junusz-Bek Jevkurov, akit Prigozsin erői a június 23-ai puccskísérlet során Rosztov-na-Donu-ban túszul ejtettek. De a katonai magánvállalat erői a nigeri puccs után az új vezetést is támogatják, illetve ők védik Nicolas Maduro venezuelai elnököt is – magyarázta. 

Kaiser Ferenc szerint az is kérdés, hogy az Afrikában vagy a Szíriában lévő egységek nem állnak-e át, vagy egész egyszerűen nem „mennek-e világgá”, nem oszlanak-e fel, mert akkor Moszkva érdekei komolyan sérülnek. Vélhetőleg ezeket mind számításba vették, és részben igyekeztek is megakadályozni, tettek előkészületeket a „szerencsétlenség előkészítése közben” az oroszok. Az is feltételezhető, nem egyszerűen csak félreállította Moszkva Prigozsint az útból, hanem igyekeztek minimalizálni a várható károkat. De valóban, itt az a fő kérdés, hogy az afrikai érdekeltségekkel mi lesz? – gondolkodott hangosan.

Azt nem lehet megmondani, hogy melyik egység mennyire lesz hűséges Moszkvához, ehhez kell egy-két hét, amin belül kiderül, hogy sikerül-e az oroszoknak átvenni az irányítást minden Wagner-erő felett, vagy esetleg egyes vezetői, egységei átállnak-e Kínához, vagy jó pénzért akár a nyugati államokhoz – válaszolt a kérdésre. 

A szakértő felhívta a figyelmet arra is, hogy nagyjából a „repülőgép-balesettel” egyidőben jelentették be azt is, hogy Szurovikin tábornokot leváltották a légierő éléről, és még mindig nem tudni, hogy mi van vele, minimum házi őrizetben tartják. Ugye ő volt az, aki először szólította fel Prigozsint arra, hogy hagyjon fel a puccskísérlettel. Valószínűleg tudott róla, esetleg részt is vett az akció előkészítésében, hiszen a felesége vállalkozásain keresztül nagyon komoly gazdasági kapcsolatok fűzték a Prigozsin-féle vállalatbirodalomhoz. 

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense rámutatott arra az összefüggésre is, hogy maga a Wagner-csoport is megosztott, hiszen a zsoldoshadseregből sokan árulásnak tartották, hogy Prigozsin alkut kötött Putyinnal és Lukasenko belorusz elnökkel. Egyes, a Wagnerhez köthető Telegram-csatornák azt sem tartották kizártnak, hogy a zsoldoscsapatok megint elindulnak Moszkva felé. Nyilván ezt nem tudják megcsinálni, de Beloruszban okozhat problémát az a források szerinti 8-10 ezer zsoldos, aki ott van.

Kaiser Ferenc szerint egyébként legalább olyan fontos az, hogy nem csak Prigozsin halt meg, hanem a Wagner parancsnokhelyettese is. A vállalatot alapító, annak nevet adó, Dmitrij Utkin, aki a tényleges műveleteket irányította. Ő katonai szempontból sokkal inkább vezette a Wagnert, Prigozsin inkább csak pénzelte. Ott volt a csoport fő „logisztikusa.”  Vélhetőleg az sem véletlen, hogy egyszerre mind a kettejüket, sőt a katonai magánvállalat teljes vezérkarát így „állították félre”, és nyilván az „elfogulatlan” orosz hatóságok majd megállapítják, hogy „baleset” történt, semmi köze hozzá Moszkvának, bár a kezdeti hírek szinte kivétel nélkül arról szóltak, hogy lelőtték a gépet. Persze az sem zárható ki, hogy az egészet az ukránokra fogják fogni. 

Az nem lehet, hogy egyszerűen csak el akart tűnni a színről Prigozsin? – a Hírklikk kérdésére Kaiser Ferenc azt felelte, ez sem kizárt. Az is lehet, hogy beáldozta a többieket, és mégsem volt a gépen. Ezért is kell kivárni a vizsgálatok végét. Volt már arra példa, amikor egy hasonlóan hírhedt alak halála után elterjedt, hogy maga rendezte meg a saját halálát. Željko Ražnatović, azaz Arkan kapitány – aki az Arkan Tigrisei nevű szerb halálbrigádot vezette a boszniai polgárháborúban – is gyanús körülmények között halt meg még 2000-ben. Azóta is vissza-visszatérően felmerül, hogy valójában nem is halt meg, hanem valaki mást lőttek le helyette, és – plasztikai beavatkozásokat követően – azóta is a Kanári-szigeteken vagy egyéb más helyen múlatja az időt. De említhetnénk Josef Mengelét, vagy Martin Bormannt, a náci Németország hírhedt figuráit, akiket még évekkel a haláluk után is „láttak” több helyen a világban. Nyilván ilyen pletykák Prigozsin esetében is lesznek. Neki pedig van annyi pénze, hogy egy plasztikai műtét után valahol új életet kezdjen az összeharácsolt vagyona egy részével. Ez a lehetőség is fennáll, de nem túl valószínű – tette hozzá az elemző.  

A Wagner jövője szempontjából ez majdhogynem mindegy – elemezte a helyzetet –, mert ha hivatalosan halottnak minősítik az oligarchát, akkor ez lényegében azt is jelenti, hogy ő maga is lemondott a csoport irányításáról. A puccs után pedig már felvetődött, hogy a Wagnert vagy bizonyos elemeit beolvasztják valamelyik másik orosz katonai magánvállalatba. Az az érdekessége ennek a történetnek, hogy az orosz alkotmány szerint Oroszország területén nem működhetnek katonai magánvállalatok, viszont van majdnem harminc ilyen cég. „Itt érdekes joghézag van, és ez a háború felerősítette ezeknek a csoportoknak a szerepét.”

Ahogy fogalmazott, a Gazpromot szokták emlegetni, mert saját katonai magánvállalata, a Potok, amely szintén részt vett az ukrajnai harcokban is. A Wagner utáni második legerősebb orosz katonai magánvállalat a Redut is felvetődött már, mint egy lehetséges „jelölt”, amibe a Wagner alakulatait, zsoldosait beolvaszthatják. Azonban a wagneresek között rengeteg olyan „katona” van, akik erőszakos bűnözői múlttal rendelkeznek, ők a csoport előző vezetéséhez hűségesek, hiszen ők hozták ki őket a börtönből, tőlük kapták az orosz viszonylatban kifejezetten magasnak számító fizetésüket. Kérdéses lesz az ő hűségük az új vezetéshez. „Nagyon sok minden lehetséges, nem igazán látunk bele a mai napig sem az oroszoknál a különféle folyamatokba.” 

Folyamatosan zajlik a háború kitörése óta az orosz gazdasági eliten belül is egy belháború. Rengeteg véletlenszerűnek tűnő, de azért elég gyanús haláleset történt ott az utóbbi időben. Ha ez tényleg baleset volt, akkor Moszkvának nincs kész forgatókönyve arra, hogy hogyan vegye át a Wagner-csoport vezetését a lehető leggyorsabban, de abban szinte mindenki egyetért, hogy ez több, mint gyanús, és vélhetőleg egy tudatos akció volt a putyini Oroszország részéről. Ebbe a – vélhető – likvidálásba a katonai felső vezetés is, tehát Sojgu védelmi miniszter és Geraszimov hadseregtábornok, vezérkari főnök is be volt avatva. Ezért valószínűleg kész tervekkel rendelkeztek arra, hogyan és miként vegyék át a Prigozsin-féle üzleti birodalom számukra fontos elemeit – fejtette ki a biztonságpolitikai szakember.