Kiútkereső diákok, szülők és civilek a pedagógusok mellett, akik a változásig folytatják a tiltakozást – 2. rész

Több, mint egy évtizedes regnálás után a kormány nem számított rá, hogy a pedagógusok demonstrációi mellett a diákok, a szülők is megmozdulnak. Arra nyilván még kevésbé, hogy 12 évi oktatási törekvése ellenére, a diákok sokkal, de sokkal kreatívabbak és bátrabbak annál, mintsem azt a parlamenti bársonyszékekben ülő „135 bátor ember” közül bárki gondolhatná. 

A diákok kreativitásával és erejével 

A fiatalok pontosan érzékelik: az oktatás közügy, mert meghatározza az ország következő 15-20 évét, és az ő jövőjüket is. Azt mondják: „ha nem cselekszünk, az oktatás lenullázása romba dönti az országot.” A tanáraik mellett kiálló diákok többek között élőláncokkal tüntettek, elfoglalták a fővárosi Margit hidat, vagy épp ülősztrájkot tartottak országszerte az iskola épületében.  

Egyébként épp a diákok voltak az elsők, akik igen látványos megmozdulást rendeztek a pedagógusokért, amit arra a napra időzítettek, amikor a PSZ és a PDSZ határozatlan idejű munkabeszüntetést hirdetett. 2022. március 16-án Budapest 22 középiskolájából gyűltek össze diákok, a diákönkormányzatok álltak össze, hogy közösen hallassák a hangjukat, az értük dolgozó pedagógusokért. A város három pontjáról, a Hősök teréről, a Fővám térről és a Széll Kálmán térről vonulva, végül ezernél is többen találkoztak a Kossuth tér északi végében. Zúgtak a mára már bevált és ismert jelszavak, zúgott a „Fizessétek ki a tanárainkat!”, „A sztrájk alapjog!” „Tanár nélkül nincs jövő!” A felvonulást könnyes szemmel végignéző pedagógus ismerősöm úgy kommentálta az eseményt: „valamit mégis csak jól csináltunk, ha a diákok mellénk álltak.”

A szervező az ADOM diákmozgalom volt, amely a 2014-ben alapított Független Diákparlament munkáját folytatta. A céljuk az, hogy modern, diákközpontú, esélyteremtő oktatási rendszer jöjjön létre Magyarországon. De ők voltak azok is, akik január végén „Tiktok kihívást” indítottak, arra biztatták diáktársaikat: „ha a te sulidban is ázik a plafon, mállik a fal, borzalmas állapotban van a WC, rohadnak a csövek... készíts róla egy videót és töltsd fel tiktokra! Szeretnénk tényekkel alátámasztani, hogy nem „csak” a tanárok fizetésemeléséért küzdünk, hanem azért, hogy emberhez méltó körülmények között lehessen tanulni!” Schermann Fruzsina, az ADOM Diákmozgalom elnöke azt mondja, a frontális oktatás nem alkalmas ennyi diák nevelésére. Amikor egy tanár kiáll, és unatkozó, félig álmos diákoknak olyan anyagokat ad le, amiknek értelmük sincs, hogy leadják, az nem valami hatékony. Ha interaktívabb lenne a tanulás, megkérdeznék a diákok véleményét, aktív viták és beszélgetések zajlanának a tananyagról, párhuzamokat vonnának, összehasonlítanának korszakokat, az irodalom és a történelem jobban egybe lenne vonva, vagy a nyelvórákon nem a nyelvtanról szólna a nyelvtanulás, hanem a beszélgetésről, akkor picit életszerűbb lenne az egész. Azt pedig tisztelettel visszautasítja, hogy a diákok nem maguktól szerveződnek, hanem a tanáraik buzdítják erre őket. A tanárok nem szeretnének senkire semmit ráterhelni. Úgy gondolják, az ő feladatuk, hogy béremelést és tisztességes körülményeket érjenek el. Nem szeretnék a gyerekeket ebbe belekeverni. Csak a diákok hosszú évek alatt azt tapasztalták, hogy nem történik semmi változás, és a tanárok egyre inkább elkeseredettek. Az egyértelműen a diákok gondolata volt, hogy ők, mint motiváló erő beszálljanak segíteni a tanároknak, de, ezt maguktól tették. 

Az Egységes Diákfront ifjúsági szervezetként azt kérdezi: „Neked mit jelent az oktatás? Számunkra jövőt, lehetőséget, közösséget, tudást.” Ennek jegyében cselekszik is. A tanárkirúgások elleni tiltakozásul például virrasztást hirdettek. Felhívásukban többek közt azt írták: „Nem félünk! Folyamatos őrségváltásban őrizzük a Belügyminisztériumot egy héten keresztül. Nem hagyjuk, hogy kirúgják a tanárainkat, és továbbra is követeljük az oktatás kritikus állapotára a megoldásokat! Az oktatás nemzeti ügy! Elegünk van!” De fölmentek a Várba is, hogy jelenlétükkel felhívják magukra az arra járó kormánypolitikusok figyelmét. Pirint Gergő, az Egységes Diákfront képviselője a Hírklikknek azt mondta: „teljes mértékben figyelmen kívül hagynak minket, illetve azt a diákközösséget, amit képviselünk, hiszen itt nem személyekről van szó, hanem egy generációról. Még a létezésünkről sem akarnak tudomást venni. Elhazudják, hogy egyáltalán vannak fiatalok, akiknek problémáik vannak, nem érzik jól magukat ebben az országban, s a legtöbben el akarnak innen menni, külföldön folytatnák a tanulmányaikat.”

A szülők hangja

A szülők sem tágítanak a pedagógusok mellől, továbbra is kiállnak mellettük, hogy kiállhassanak a gyerekeikért. 

Bár sokféle szülői szervezet létezik, mint például a „Szülők az európai gyermekkorért” beszélgetős fórum mindazoknak, akik európai gyermekkort szeretnének Magyarországon gyermekeiknek, vagy az „Európai szülők Magyarországi Egyesülete”, amelynek  célja a gyakorlati segítségnyújtás a magyarországi szülők számára sikeres szülői tevékenységükhöz, kétségtelen, hogy a prímet a Szülői Hang Közösség viszi. A csoport lehetőséget teremt arra, hogy szülőként segítsék egymást: a szülői és közoktatással kapcsolatos témákban egymáshoz fordulhassanak, kérdezzenek-válaszoljanak, véleményüket, ötleteiket megosszák. Jelszavuk: „Együtt sokkal erősebbek vagyunk, és jobban tudjuk képviselni érdekeinket.”

A Szülői Hang Közösség képviselője, Miklós György úgy véli, tovább folytatódik a szülői ellenállás a pedagógusok mellett, hiába játszik a kormány a kifárasztásra. Amikor ugyanis a szülők kiállnak a tanárok mellett, akkor végső soron a gyerekük mellett is kiállnak, a két dolog nem választható el egymástól. Szerintük nagyon sok olyan tevékenység van, ami helyi szinten sikeres lehet, mert szinte minden óvodában, iskolában lehet találni olyan dolgokat, amikkel eredményt lehet elérni, ha szülőként összefognak. Nagyon fontos a szülők és a pedagógusok összefogása, és emellett a tiltakozás is. Ez persze hosszú távú dolog, mert elég egyértelmű, hogy a kormány belátható időn belül nem fog változtatni. Így hosszabb távú küzdelemre kell berendezkedni. 

A Szolidaritás napja után a Szülői Hang Közösség és a Szülői Összefogás Közösség is összegezte az elmúlt egy év tapasztalatait, és elgondolkodtak azon, mit csinálhatnának másképp, hogy eredményes legyen a küzdelmük. Erről egy hosszabb írást is közöltek a Szülői Hang közösségi oldalán. 

Miklós György, Fodor Katalin, Burai Veronika írásából sok minden kiderül. Többek közt az:  „A jelenlegi kormányzat nem azért nem reagál a szakmai kritikákra, mert nem látja, vagy nem érti azokat. Azért nem reagálnak, mert a döntéseket nem pedagógiai szakmai alapon kívánják meghozni. A cél nem a minőségi közoktatás megteremtése, hanem a jelenlegi autokratikus hatalmi berendezkedés és a kialakult függőségi viszonyok bebetonozása. A közoktatásra nem szánnak jelentős anyagi forrásokat, olyan kormányzásra van szükségük, ami kevés forrásból is a működés látszatát kelti a társadalom és elsősorban a bázist adó kormánypárti szavazók körében. Nem tartják fontosnak a valódi problémák megoldását, a cél, hogy a hangosan tiltakozók kifáradjanak, vagy távozzanak. Olyan stratégiát kell hát keresnünk, ami ellenáll a kormányzat kifárasztásos módszerének.” (…) „A legtöbb szülő és választópolgár nem látja át a mélyebb oktatáspolitikai összefüggéseket, és a kormányzat számára egyszerűbb a valódi megoldások helyett inkább elterelni a figyelmet.” A szülőket képviselő szervezetben úgy vélik, a helyi szintű pedagógus-szülői kommunikáción nagyon sokat lehetne és kell is javítani. Összefoglalójuk végén azt írják: „A jelenlegi kormány közoktatásban kifejtett tevékenysége özönvízszerű romboláshoz hasonlítható, ebben a helyzetben pedig az értékmentésre van a legnagyobb szükség. Ha a pusztítást nem is tudjuk egyből megállítani, helyi és országos civil kezdeményezések formájában értékeinket őrizhetjük és ápolhatjuk, ezáltal egy szimbolikus bárkában átmenthetjük őket, remélve, hogy a sok kitartó törekvés egymást erősítve, mielőbb célba ér. Értékeljünk minden eredményt, miközben egyre többen fogunk össze – mindez rajtunk is múlik!” 

Civilekkel a jognak asztalánál  

Nem egy civil szervezet állt a pedagógusok mellé az utóbbi időben. Közülük az egyik legfontosabb a Civil Közoktatási Platform (CKP), amely az általa vallott alapértékeket elfogadó, a közoktatás területéhez kapcsolódó civil szerveződések együttműködési fóruma. 2021 februárjáig 62 szervezet csatlakozott a platformhoz. A CKP volt az, amelyik a Civil Összefogás a pedagógusokért és a diákokért kezdeményezés felkérésére kidolgozta a pedagógusok, diákok és szülők közös követeléslistáját, a kilenc pontot, amit a különböző szervezetek követelései alapján állított össze. 

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő és jogfejlesztő non-profit szervezet az első pillanatban a sztrájkjogukért küzdő pedagógusok mellé állt. „Tiltakozás a közoktatásban pedagógusként, szülőként és diákként” címmel oldalt indított, amelyen jogi tanácsokat ad az ebben az ügyben hozzájuk fordulóknak. Jogi segítséget nyújtott a pedagógusoknak a Magyar Helsinki Bizottság is, az emberi jogok védelmére 1989-ben alapított magyarországi egyesület. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból rendkívüli felmondással elbocsátott pedagógusok pertársaságot alakítva indítottak munkaügyi pert. A pedagógusokat a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei képviselik. A civil jogvédő szervezet álláspontja szerint a tanárok rendkívüli felmentése aránytalan és igazságtalan lépés volt a tankerület részéről, ráadásul a diákok érdekével is szembemegy: a szaktanárok pótlása a mostani helyzetben szinte lehetetlen, a gyerekek oktatáshoz való joga pedig épp emiatt sérülhet.

Múlt és jövő a Civil Sugárúton 

Ám a civilség ennél is többet ígér. Az ADOM Diákmozgalom és Amnesty - Emberi Jogi Oktatás a 175 éves a 1848-as forradalom és szabadságharc 48 órás ünneplésére, emlékezésre, demonstrációra, civil együttlétre hív mindenkit 2023. március 14-15-én. A „Civil Sugárúton” ez a két nap a szolidaritásról, a polgári büszkeségről, a méltóságról és az együttműködésről szól. A záró program 15-én, 15 órakor kezdődik a Hősök terén, ahonnan együtt vonulnak a Károly körúton, az Astorián és a Szabad sajtó úton keresztül az Erzsébet hídig.

A kétnapos Civil Sugárút egyik célja, hogy a civil szervezetek – amelyek oly sokat tettek ezért az országért, az elmúlt három évtizedben – szabadon bemutassák szakmai értékeiket, tevékenységeiket. A közös emlékezés, ünneplés, bemutatkozás, ismerkedés, a legkülönbözőbb gyerek- és felnőtt programok mellett kiemelt céljuk a civil együttműködés erősítése.

14-ére alternatív tanórákat, foglalkozásokat szerveznek, este civil agapé (szeretetvacsora) lesz, éjszakára pedig virrasztást szerveznek hőseink emlékére, akiket napközben filmekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel idéznek meg. 

Terveik szerint a programok között mindkét napon lesznek – időjárástól függően – beszélgetések emberjogi, oktatási, szociális, kulturális, egészségügyi, gazdasági és ökológiai problémákról. Lesz a sporttól a slam poetryig, a piactól a kézműves foglalkozásig és a gyermeksarokig sok minden más is.

Az egész eseménysorozatot akadálymentesnek tervezik, hogy azok is velük lehessenek, akik nehezen mozdulnak ki otthonukból, intézményeikből. Kérik, hogy aki részt kíván venni a rendezvényen, legkésőbb február 15-ig jelezzen vissza, és regisztráljon ezen az űrlapon. Azt írják a meghívóban: „Legyen ez a két nap valóban közös ünnepünk!

Mert egy Magyarország van, mely közös hazánk, köztársaság, ahol mindenkit egyenlő jogok és kötelességek illetnek.”

(Az 1. részt itt olvashatják.)