Komjáthi Imre: minden olyan együttműködés fontos, ami a munkavállalók érdekképviseletét erősíti

Az MSZP szükségesnek látja a frakcióközi együttműködést, a munkavállalói jogok, ezen belül pedig a bérezés és juttatások, a munkakörülmények, a munkavédelem és egészségvédelem, az érdekképviseletek vagy a fiatalok munkaerőpiacon való életkezdésének témájában. Ezért frakcióközi parlamenti munkacsoport létrehozását kezdeményezték az Országgyűlésben a demokratikus ellenzék valamennyi frakciójánál. Kaptak-e már választ ez ügyben?

Több ellenzéki képviselővel beszéltem előzetesen és örömüket, csatlakozási szándékukat fejezték ki, ha a frakcióvezetésük is engedi. Várom a visszajelzésüket.

Ha létrejön az együttműködés, ez azt jelenti, hogy közösen lépnének fel egy-egy ügyben? 

Igen. Azért lenne szükség arra, hogy egy ilyen munkacsoport létrejöjjön, mert azt látjuk, hogy a munka világa, a szakszervezetek, a munkavállalók folyamatosan támadás alatt állnak. Ezekre a problémákra azonban az ellenzéki pártok különböző szempontok alapján adnak választ. Vannak, akik a gazdasági szempontokat veszik figyelembe, vannak, akik a zöld kérdést. Az MSZP alapvetően a munkavállalót, mint embert nézi, és a megélhetés kérdéseivel foglalkozik. Én azt szeretném, ha ez a munkacsoport létrejön, akkor összehangoltan tudjunk fellépni, és minden ilyen kérdést egy irányba, a munkavállalók érdekképviseletének irányába tereljünk.

Az MSZP október elején azt javasolta, hogy a kormány kössön stratégiai megállapodást a magyar munkavállalókkal és az őket képviselő szakszervezetekkel. „A kormány álljon végre a magyar munkavállalók mellé, és ne a külföldi, valamint a magyar nagytőkét szolgálja ki.” Ugyanakkor vannak szakszervezetek, amelyek azt mondják, az állam semmilyen körülmények között ne avatkozzon be a szakszervezet dolgaiba, hisz' a kormány sosem fog a munkavállalók mellé állni, mert nem ez az érdeke. De ki lehet-e zárni teljesen a kormányt a szakszervezet életéből? 

A szakszervezetek többsége – egy-két radikálisabb véleménytől eltekintve – egyetért azzal, hogy a mindenkori kormányok feladata olyan jogszabályi háttér biztosítása, amely garantálja a szakszervezetek működését. Amikor a magyar kormány stratégiai partnerséget köt egy nagyvállalattal, akkor a tárgyalás a legfelső emeleten, zárt ajtók mögött, kényelmes bőrfotelekben zajlik. Közben odalent a magyar dolgozók némán végzik a munkájukat, nem kérdezik meg őket arról, hogyan biztosítsák jogaikat a stratégiai szerződésben. A stratégiai együttműködésnek az lenne a célja, hogy a dolgozók biztonságos és kiszámítható munkahelyen dolgozhassanak, ahol a helyzetük rendezett, a jogaikat tiszteletben tartják, és ahol a szakszervezetek is szabadon működhetnek, vagyis ahol valóban partnerként tekintenek a dolgozó magyar emberekre. Az Orbán-kormány viszont olyan vállalatokkal is kötött stratégiai megállapodást, ahol gyakoriak a létszámleépítések, sőt, teljes gyárbezárások is előfordultak. Az MSZP célja, hogy az állam és a munkáltató mellé a magyar dolgozók képviselőit is emeljék be a stratégiai partnerségi megállapodásokat megelőző tárgyalásokba, illetve ne hajthassanak végre létszámleépítést azok a vállalatok, amelyek állami támogatásokat kaptak. Továbbá a cégek ne „csemegézhessenek” a kollektív szerződésből, kiválogatva a nekik kedvező feltételeket. Ne akadályozzák, sőt, egyenesen írják elő a szakszervezet-alapítást a stratégiai partnereknél. Joggal várható el sok milliárd forint adófizetői támogatásért cserébe, hogy a munkavállalók munkavédelmi és munkajogi biztonságot kapjanak. El szeretnénk érni, hogy az a cég, amely súlyosan megsérti a munkaügyi, munkaegészségügyi, munkavédelmi előírásokat, két évre eltiltható legyen minden magyar és EU-s költségvetési támogatástól. A munka világában is kellenek a fékek és az ellensúlyok. Az egyik ilyen a szakszervezet, amely odafigyel és nyomást gyakorol, ha a munkáltató nem tartja be az előírásokat. Ehhez viszont olyan jogszabályi környezet kell, amely biztosítja számára ezt. Az MSZP szerint a magyar dolgozóknak is joguk van érdekeik megvédéséhez a hazai és a nemzetközi nagytőkével szemben. Erős és kiterjedt országos munkavédelmi és munkafelügyelői hatóságra van szükség. Biztosítani kell a munkavállalók érdekképviselői számára a szélesebb mozgásteret, a munkaügyi és munkajogi szabályok betartását és ellenőrzését. A jelenlegi kormány önkizsákmányolásba hajszolja a munkavállalókat. Nem túlórában kell megkeresni a megélhetésre valót, mert az azt fogja eredményezni, amit látunk a halálozási adatokból: 55 év körüli emberek halnak meg, mert túlhajszolják magukat. A nyolcórás munkaidőt nem szabad hagyni elveszni, a szabadidő pedig a dolgozóé és a családjáé. 

Vannak szakszervezeti emberek, akik szerint, a szakszervezetnek „pártatlannak” kell lennie, épp ezért nem érdekes, hogy az, aki segít a szakszervezetnek, az milyen párthoz tartozik, mert csak tag van és munkavállaló. Ilyen alapon mindenkitől el lehet fogadni akár anyagi, akár egyéb segítséget?  

Azt gondolom, hogy a szakszervezeteknek erős szövetséget kellene kötniük a szociáldemokrata pártokkal, hiszen már csak értékrendjük miatt is – szolidaritás, érdekképviselet, egymásért való kiállás – természetes partnereknek kellene lenniük. A skandináv kollégákat említeném példaként, akik 100 évvel ezelőtt létrehoztak egy ernyőszervezetet, ahol a szociáldemokrata pártok és a munkavállalói érdekképviseleti szervek szövetséget kötöttek egymással. 

A szakszervezeti mozgalom megteheti, hogy válogatás nélkül minden segítséget elfogad? 

Szerintem az alapvetően elvi kérdés, hogy egy szakszervezet milyen kormánytagtól, vagy párttól fogad el segítséget. Egy szakszervezet vezetésének el kell döntenie, hogy elfogad-e közvetlen anyagi támogatást olyan politikustól, aki magas pozíciót töltött be abban a kormányban, amelyik egyébként tűzzel-vassal irtaná a szakszervezeteket. Az is gusztus kérdése, hogy elfogadnak-e segítséget olyan szélsőjobboldali párttól, amelynek szellemi elődei a '30-as, '40-es években elsőként verték végig az utcán, majd küldték koncentrációs táborba a szakszervezeti aktivistákat.

Egyes vélemények szerint viszont, ha kormányzati beavatkozás kell ahhoz, hogy a szakszervezetek jól tudjanak működni, az oda vezethet, ahol a II. világháború után újra indult, és a 1989-ig tartó szakszervezeti rendszer vezetett, ami nem volt jó.  Ugyanakkor a szakszervezeti mozgalomnak csak egy porhintés, hogy levonja-e a munkáltató a tagdíjat, vagy sem. Valóban csak egy porhintés, vagy ezzel a módszerrel a sikerült már a szakszervezeti létszámot csökkenteni?  

Ez megint csak egy kisebbségi vélemény, amit az is jól mutat, hogy öt szakszervezeti konföderáció tiltakozik a tagdíjlevonással kapcsolatos törvénymódosítás ellen. A szakszervezetek szerint a tagdíjbeszedés módosításának célja a kivéreztetésük. A törvénytervezet adminisztratív módon megnehezíti a szakszervezeti létet, mert a munkáltatónál ugyan csökkentik az adminisztrációt, de több tízezer embernél megnövelik, hisz' nekik kell majd utalgatniuk a szakszervezeti tagdíjat. Ez pedig még költséget is jelent majd a számukra. Ahogy azt egy szakszervezeti vezető megfogalmazta: „Lehet, hogy emiatt el fogunk veszíteni tagokat, de az is lehet, hogy pont ez a cél” Szóval nekem ez nem tűnik porhintésnek.

Vannak, akik a jelenlegi szakszervezeti fölállást sem tartják jónak, szerintük összesen egy konföderáció kellene. A középső szint felesleges, mert már nincs szükség a tagdíjfizetésből élő vezetőkre, viszont a munkahelyi szint a legfontosabb, és helyi ismeret kell, mert csak a helyi helyzetet ismerve lehet követelni. És azért esik szét a szakszervezeti mozgalom, mert megszűnt a munkahelyi szinttel való kapcsolat.

Ez egy legitim szakszervezeti vita, amiről szakszervezeti tagként és egykori szakszervezeti vezetőként határozott véleményem van. Politikusként annyit mondhatok, hogy minden olyan együttműködés, szolidaritás és szövetség fontos, ami a munkavállalók érdekképviseletét erősíti. A magyar emberek sokat dolgoznak, keveset keresnek, még kevesebbet pihennek, ezért hamarabb meghalnak, mint sok más európai országban. Nem kellene, hogy így legyen! Az MSZP ebben kíván természetes szövetségese lenni a munkavállalói érdekképviseleteknek.