Magyar György: közpénzek milliárdjait rejthetik a titkos kormányhatározatok

Nem lehet titkos az, ami az állampolgárok életét szabályozza

Magyar György szerint önmagában a titkosítás ténye is komoly kérdéseket vet fel, ha kormányzati döntésekről van szó. Az ügyvéd úgy látja, a jogalkotás egyik alapvető követelménye, hogy az állampolgárok megismerhessék azokat a szabályokat, amelyekhez életvitelük során igazodniuk kell. Mint fogalmazott, „az a titkos, ami nem nyilvános”, egy demokratikus jogállamban pedig a jogszabályoknak azért kell megjelenniük, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek.

Szerinte különösen aggályos, ha egy kormányzat olyan döntéseket hoz, amelyekről sem a nyilvánosság, sem a média, sem az érintettek nem kaphatnak érdemi információt. Magyar György felidézte, hogy civil szervezeteknek és jogvédőknek számos alkalommal kellett bírósághoz fordulniuk azért, hogy közérdekű adatokat hozzanak nyilvánosságra. A titkos határozatok tartalmát ugyanakkor ő maga sem ismeri, ezért hangsúlyozta: amikor arról beszél, mi lehet bennük, csak feltételezésekről van szó.

Az ügyvéd szerint a különböző számozású határozatok között különbség lehet a titkosítás időtartamában is. A beszélgetésben különösen a hármassal kezdődő, szigorúan titkos határozatokat emelte ki, amelyek szerinte akár évtizedekig rejtve maradhatnak, és a titkosítás többször is meghosszabbítható. Magyar György szerint így elméletileg akár 90 évig is titokban maradhatnak olyan döntések, amelyek közpénzek mozgatásáról vagy gazdasági kedvezményekről szólnak.

Kiemelt beruházások és a „csókosok” előnyei

Magyar György a titkos határozatok problémáját a Fidesz-kormányzás szélesebb jogalkotási gyakorlatával is összekapcsolta. Szerinte nem csupán a titkosítás lehetett a joggal való visszaélés eszköze, hanem az úgynevezett kiemelt beruházások rendszere is. Az ügyvéd úgy látja, amikor egy beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemeltté vagy közérdekűvé minősítenek, azzal számos olyan jogi kötelezettség eltűnhet, amely egyébként biztosítaná az önkormányzatok, szakhatóságok, szomszédok vagy más érintettek beleszólását.

„Eltűnnek a jogi béklyók, eltűnnek a jogi kötelmek, eltűnik a társadalmi egyeztetés” – fogalmazott az ügyvéd, aki szerint ezek a megoldások végső soron jogon kívüli állapotokat teremthetnek a jogszabályok segítségével. Magyar György ebből kiindulva úgy fogalmazott, hogy álláspontja szerint a Fidesz időszakában „maga a jogalkotás vált jogellenessé”. Szerinte a rendszer kedvezett azoknak a gazdasági szereplőknek, akik számára előnyös volt, ha egy beruházás megvalósításába nem szólhatnak bele a szakhatóságok vagy a környezetében élők.

Az ügyvéd ugyanakkor óvatos volt abban, hogy mindez automatikusan büntetőjogi felelősséget jelentene. Mint mondta, ezt megalapozatlan lenne kijelenteni, ugyanakkor szerinte lehetnek közigazgatási vagy polgárjogi következmények. Ha ugyanis egy jogviszony jogsértő módon jött létre, annak érvényességét bíróság előtt is lehet vitatni. Magyar György szerint bizonyos esetekben a semmisségre való hivatkozás is szóba jöhet, amelynél nincs olyan elévülési korlát, mint a megtámadhatóságnál.

Az ügyvéd az állami finanszírozás és az Eximbank működését is felhozta példaként, de hangsúlyozta, hogy az ezzel kapcsolatos állításai hipotézisek. Elmondása szerint egy, az Eximbanknál dolgozó ügyfele arról beszélt neki, hogy bizonyos kihelyezett hiteleknél a munkatársak nem javasolták a finanszírozást, mert azt nem tartották biztonságosnak, később azonban központi utasítás érkezett a pénzek kihelyezésére. Magyar György szerint nem tudja bizonyítani, hogy ezek mögött titkos kormányhatározatok álltak, de úgy véli, a titkos döntések feltárása éppen azért lenne fontos, hogy kiderüljön, milyen jogalap alapján születtek az ilyen intézkedések.

Magyar Péter rendszerváltásáról és a közjogi vezetők leváltásáról

A beszélgetés második felében a titkos döntésektől a közjogi rendszer átalakításáig jutottak. Magyar György szerint ha valóban jogsértő jogviszonyok alakultak ki korábbi döntések nyomán, azok egy része bíróság előtt megtámadható vagy semmissé nyilvánítható. Példaként a 300 milliárdos zuglói irodakomplexum ügyét említette, amelynél szerinte a jelenlegi hatalom gazdasági és jogi vizsgálatok után arra jutott, hogy a korábbi konstrukció nem állt összhangban a magyar állampolgárok érdekeivel. Az ügyvéd szerint az ilyen ügyekben végül bíróságok mondhatják ki, hogy fennáll-e semmisség, jó erkölcsbe ütközés vagy aránytalanság.

Magyar György ezzel összefüggésben a Kúria szerepét is fontosnak tartja. Szerinte a Kúria elnökének jogegységi határozatokon keresztül jelentős befolyása lehet arra, hogyan alkalmazzák a jogot a bíróságokon. Úgy vélte, ezért a közjogi vezetők esetleges leváltásának kérdése nem pusztán politikai, hanem az igazságszolgáltatás működését érintő kérdés is.

Az ügyvéd ugyanakkor különbséget tett az egyes intézményekkel szembeni fellépés között. A Magyar Nemzeti Bank vezetésének azonnali leváltását például nem tartaná feltétlenül helyesnek, mert szerinte egy új hatalomnak nem érdemes egyszerre túl sok fronton háborút nyitnia. Az MNB vezetése elleni politikai és intézményi konfliktusnak ugyanis szerinte gazdasági következményei is lehetnek: gyengülhet a forint, romolhat az ország hitelképessége, elmaradhatnak beruházások, és nőhet az infláció.

Magyar György szerint ezért sorrendet kell felállítani az átalakítások között. Úgy látja, az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök, a Kúria és a legfőbb ügyész pozíciója azért különösen fontos, mert ezek az intézmények képesek meghatározni a jogalkotás és a jogalkalmazás irányát. A beszélgetés végén úgy fogalmazott: a titkos kormányhatározatok, a kiemelt beruházások és a közjogi intézmények helyzete szerinte egyetlen, hosszabb folyamat részeként értelmezhető, amelyet a Fidesz 16 éves kormányzásának egészével együtt érdemes vizsgálni.