Magyar szabadalom a koronavírus-kutatásban
Szabadalommal zárulhat a magyar koronavírus-kutatás jelenlegi szakasza – erősítette meg a Hírklikknek Nacsa János, az Országos Vérellátó Szolgálat kutatási, fejlesztési és innovációs igazgatója. A kutatás egyik lehetséges terápiája a sok évtizede felismert úgynevezett passzív immunitás elvéből indult ki. Aki kigyógyul a betegségből, annak a vérében vannak olyan anyagok, amelyek védenek a fertőzés ellen és megállíthatják a gyulladásos folyamatokat is. Ha ezeket át lehet adni a védendő betegeknek, a gyógyulás esélyei jelentősen javulnak. Egy most előállított, módosított faktor H nevű molekuláról joggal féltételezhető, hogy képes meggátolni az életveszélyt okozó gyulladásos folyamatokat.
Mit jelent ez a bejelentés?
Mint a legtöbb fontos felismerés esetében, mi is a megfigyelésből indultunk ki a járvány idején. Voltak olyan, rossz állapotban lévő betegek, akik azoknak a konvaleszcens vérplazmájából kaptak, akik fél éven belül igazoltan átestek a koronavíruson, a beadást követően váratlanul gyorsan javultak. A viszonylag későn beadott plazma az eredetileg elképzelt terápiás hatás elve szerint ezt nem indokolta. Azt gyanítottuk, hogy az átvitt ellenanyagok mellett mást is tartalmazott a plazma, ami nem a vírusreplikációt befolyásolta, hiszen azzal már valószínűleg elkéstünk, hanem a gyulladásos folyamatra hatott. Azt kezdtük kutatni, hogy milyen molekulák állhatnak ennek a hátterében. Azt kerestük, mi lehet az az egyéb molekula, amely a kritikusnak mondható erős gyulladás, a citokinvihart megelőző állapotban is képes lehet megmenteni a beteget, anélkül, hogy mellékhatásokat okozna. Az egyik ilyen „gyanúsítottunk” a természetes faktor H volt, amely a citokinvihart megelőzően aktiválódó úgynevezett komplement rendszert gátolja.
Sok mindenről esett szó a közbeszédben a koronavírus járvány kapcsán, de a citokinvihar mintha kevesebb hangsúlyt kapott volna…
A koronavírus fertőzöttek súlyos állapotát vagy halálát gyakran nem is maga a vírus elsődleges sejtkárosító hatása, hanem a következményként föllépő gyulladás, legsúlyosabb formájában a citokinvihar okozza. Ez az immunrendszer túl heves gyulladásos reakciója, ami szervi elégtelenséghez és végül a szervezet teljes összeomlásához vezethet. A citokinek olyan molekulák, amelyek az immunsejtek közötti információátadást szolgálják, normális esetben ezek szabályozzák az immunválasz erősségét egy kórokozó ellen. Ha azonban hirtelen, nagy mennyiségben szabadulnak fel, az a beteg szervezetének „viharos” összeomlásához vezethet. A járvány idején, erre keresve megoldást, kezdett fejlesztésbe egy hazai konzorcium az Országos Vérellátó Szolgálat vezetésével. A Semmelweis Egyetem, az ELTE és a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem vett részt ebben. Jó esélyét láttuk, hogy ennek eredményeként megoldást találhatunk a koronavírus által kiváltott túlzott immunreakció, a citokinvihar és a nyomában kialakuló súlyos szervkárosodások megelőzésére. Előállítottunk koncentrált ellenanyagot, természetes eredetű, de tisztított faktor H-t, és két mesterségesen módosított faktor H molekulát.
Mi derült ki a kutatásaikban arról a bizonyos faktor H-ról?
A faktor H egy úgynevezett „komplement rendszer", az immunrendszer ősi, alapvető változatának eleme és annak aktivációjának így a következményes gyulladásos folyamatoknak természetes gátló molekulája. Tehát egy természetes molekuláról van szó, amely megtalálható minden emberben. Valakiben több, másokban kevesebb van. A kutatásaink alapján arra jutottunk, hogy vannak, akik védettebbek a súlyos gyulladásos folyamatok kialakulásával szemben, mások kevésbé. Ebből kiindulva kezdtük e molekula változatainak vizsgálatát. Kísérleti, laboratóriumi körülmények között néztük, hogy valóban gátolják-e a gyulladásos folyamatot a sejtes rendszerekben.
Ha jól értem, akkor eddig még csak kizárólag állatkísérleteket folytattak?
Két évvel ezelőtt, 2022-ben, amikor az Omikron variáns valamikor február környékén dominánssá kezdett válni az országban, és a korábbi változatok háttérbe szorultak, akkor több nemzetközi ajánlást követve, a Semmelweis Egyetem klinikáin egyre ritkábban alkalmazták a plazmaterápiát. Később a klinikákon úgy döntöttek, hogy nem folytatják a koronavírus fertőzésen fél éven belül igazoltan átesett, gyógyult, konvaleszcens személyektől nyert plazmával a kezelést, de más kórházakban, amelyekkel nem volt kutatási együttműködésünk, még folytatták. Ezeknél az intézményeknél nem tudtuk követni az eredményeket. Volt néhány betegmintánk, de kevés ahhoz, hogy ebből teljes körben ki tudjuk értékelni, milyen változásokat okozott a beadott plazma a betegek vérében. Nagyon jó lett volna megtudni, hogy változnak-e a gyulladásos paraméterek azoknál a betegeknél, akiket ezzel a módszerrel kezeltek, és látványosan javul-e esetleg az állapotuk? A klinikai tapasztalatokról le kellett mondanunk, de maradt egy másik út: a már begyűjtöttük plazmát kezdtük jobban vizsgálni, és találtunk közöttük olyanokat, amelyek bizonyos paramétereknek megfeleltek.
Mikor léphet a kutatásuk egy szinttel feljebb? A laboratóriumból a humán gyógyászatba?
Jogos a kérdés. A kutatásoknak két fő irányát látom. Az egyik lehetőség, ami hosszadalmasabb, hogy a molekulát a gyógyszeripar átveszi és elindul egy olyan kutatás, aminek a végén piacra kerülhet egy gyógyszer, amely beadható lesz, ha az orvos egy citokinvihar kitörésének előszelét tapasztalja, és azzal ki tudja védeni a szervek károsodását. A másik irány kézenfekvőbb, szintén fejlesztést igényel, de egy vérpályába juttatni kívánt gyógyszerhez képest kevésbé rögös az útja. A túlzottan aktiválódó komplement-molekulákat, amelyek a súlyos gyulladásért felelnek, ki lehetne „mosni” a vérből, egy, azokat specifikusan kötő, molekulát tartalmazó szűrővel. A faktor H, vagy annak módosulatai erre lehetnek alkalmasak. Nálunk, az Országos Véráltó Szolgálatnál most is vannak a terápiás eszközeink a plazmaferezisre, amikor a beteg vérét egy szűrőberendezésen engedik át, majd visszajuttatják a szervezetébe. A szűrő, amin fönnakadnak az ártalmas molekulák, még hiányzik, most ezen dolgozunk. Ha már létezne ilyen szűrőnk, a folyamat viszonylag egyszerűen menne végbe, átáramoltatnánk a beteg teljes vérét egy olyan készüléken, amely lényegében az ipari célból plazmát gyűjtő berendezésre hasonlít, de alkalmas kiemelni a vérből azokat a molekulákat, amelyek a súlyos gyulladásért felelősek.
Hol lép be a képbe az a bizonyos faktor H molekula?
Az általunk kifejlesztett módosított faktor H molekula alkalmas lehet bizonyos gyulladásos anyagok megkötésére és ezzel a rajta átáramoltatott vér megszűrésére.
Önök az emberi szervezetből kiindulva találtak egy olyan fontos terápiás „eszközt”, amelyet egy jövőbeni járvány esetén jó eséllyel bevethet az orvoslás.
Lényegében erről van szó. Az igazsághoz tartozik, hogy hasonló kutatásokkal az ELTE és más kutatóhelyek laboratóriumaiban is foglalkoznak. Az elmúlt három évben konzorciumi szerződés keretében működtünk együtt, de mostanra eljutottunk egy olyan szintre, amikor mind a saját, mind a többiek eredményei megértek a szabadalmaztatás szintjére. Ugyanazon dolgoztunk, de valamelyest eltérő eszközöket találtunk az ugyanoda vezető úthoz.
Lesz ebből valamikor egy egységes magyar felfedezés?
A konzorcium pénzügyi időszaka most véget ért. Az együttműködés egy két éves fenntartási szakasszal folytatódik, miközben erőfeszítéseket teszünk mind a Semmelweis Egyetemmel, mind az ELTE-vel vagy az MTSE-vel a továbblépésre. Egymásra vagyunk utalva és együtt is dolgozunk, mert ez egy olyan nagyszabású kutatás, amelynek a sikere sokban múlik az összehangolt munkán.
