Maruzsa Zoltán kényszerpályává degradálta a pedagógushivatást – 1. rész

– Bár a vakáció közepén vagyunk, az oktatásban nincs „uborkaszezon”. A Pedagógusok Szakszervezete szerint iskolakezdésre intézményenként két-három tanárral lehet kevesebb, és a most hiányzó 15 500 pedagógusnál még többen hagyják el a pályát. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mi a helyzet? 

– Augusztusban már sokkal többet lehet majd erről tudni. Még minden változik. Az én iskolámból is elmegy két angol szakos pedagógus, de egy már jött is. Ilyenkor a mozgás erősebb.

– Mennyire tartanak a megyében a kisiskolák bezárásától? Szóba került-e ez már egyáltalán?

– Nem. Egyébként két-három évvel ezelőtt már zártak be itt kisiskolát. Én ugyan konkrétan egyről tudok, arról is azért, mert a titkárunk személyesen érintett volt benne, de a Bodrog-közben lehet, hogy több is volt. Ugyanakkor tervszerű akcióval még egyelőre nem találkoztunk. Pedig évek óta benne van a levegőben, hogy előbb-utóbb megléphetik ezt. Azután, hogy mennyire gondolja politikusnak pártunk és kormányunk, hogy helyes-e ez, vagy nem… Nálunk a gazdasági észszerűség szakmai érveket, és mindent mást is felülír.  

– Egyébként a megyére mennyire jellemző a sok kisiskola?

– Nagyon sok kistelepülés van, így főleg tagiskolák szintjén van számos kisiskola. Köztük nagyon sok olyan – magam is ismerek párat –, ahová csupán néhány tucat gyerek jár. Azon vitatkozhatnak a közgazdászok, meg egyéb szakértők, gazdaságilag mennyire éri meg, vagy, hogy a családias légkör mennyire pótolja a szaktanárok hiányát, de ezek elsősorban alsó tagozatos iskolák. Nekem még néhány évvel ezelőtt is az volt a véleményem, hogy nem az számít, van-e számítógép, hanem az, hogy van-e tanító. Lehet, hogy a véleményem azóta némiképp változott, hiszen annyira eluralta már a digitalizáció az életünket…

– Egy számítógép, egy laptop a legkisebb faluba is levihető, egy tanító viszont nem…

– Azért a legtöbb helyen van is számítógép. Sokkal inkább az a kérdés, hogy az internetcsatlakozás mennyire használható. Ez azért a mai napig probléma, még a nagyobb iskolákban is. Csak nézzük meg azt a digitális kompetenciamérést, amit tavasszal végigszenvedtek az iskolák. Hol az internetcsatlakozás szűnt meg, hol a központi szerver állt le, mert nem fejlesztették ki elég jól. Ugyanez látszik az eKrétán. Mikor elkezdődött a digitális oktatás, másról sem szóltak a facebookos tanároldalak, mint, hogy mennyire alkalmatlan a digitális óra tartására. Aztán persze némiképp javult a helyzet. Ugyanakkor benne volt az is, hogy mennyire ismerte, vagy nem a pedagógus ezeket a lehetőségeket, a tanítást segítő programokat. 

– Bármennyire ismerheti, ha nincs a faluban internet…

– Azért internet már minden iskolában van, az a kérdés, hogy mennyire használható, mennyire terhelhető, mekkora a sávszélesség, milyen a gépellátottság. 

– A PDSZ már több mint 180 kollégától kapott visszajelzést, hogyha nem teljesítik a pedagógusok bérkövetelését és nem csökkentik a munkaterheiket, akkor hajlandók együttesen, összehangoltan elhagyni a pályát. Tud ilyenről a megyében is?

– Két ember jelezte ezt a szándékát nálam. Ők arra voltak kíváncsiak, hogy mi ennek a jogi, és egyéb eljárásrendje. Tőlem kértek segítséget, mint a PSZ megyei elnökétől, de én csak némi felvilágosítással szolgálhattam. Őszintén szólva, én ezt a 180-at nem tartom soknak, sőt, inkább kevésnek vélem. Egyénileg borzasztó nagy elhatározás egy kollégától, ha vállalja ezt a lépést. Ugyanakkor a közoktatásban, köznevelésben 100 ezer körül van a pedagógusok száma. A szakképzést most ne számoljuk ide. Ez a 180 a pedagógusok két ezreléke. Én – önmagammal együtt, hiszen én is letétbe tehetném a felmondásomat – megértem azokat is, akik nem teszik. Mert aki már elmúlt 60 éves, nem valószínű, hogy a munkaerőpiacon nagyon kelendő lesz. Talán a fiatalok számára ez még a mozgékonyságuk, mobilitásuk révén lehetséges, ők még keresik az életútjukat. 

– Erre alapozott Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár is, amikor azt mondta: „most, hogy ilyen rosszul megy a gazdaság, nehezebben fognak tudni elhelyezkedni azok a pedagógusok, akik fel akarnak mondani. Ezért aztán majd meggondolják, hogy felmondanak-e.”

– Borzasztó cinikus megjegyzés ez, amiért normálisabb országokban a politikai életből messzire kellene űzni azt, aki ilyet mond. Sőt, önmagától kéne szégyenében elbujdokolnia. Ugyanakkor talán egyeztetni is kellene a kormányon belül arról, hogy akkor most dübörög a gazdaság, vagy bajban van. Hiszen Pintér azt mondja, dübörög a gazdaság, ezért nem mennek az emberek rendőrnek. A beosztottja meg azt mondja, hogy nem dübörög a gazdaság, ezért a pedagógusok nem fogják tudni elhagyni a – mondjam úgy – „kényszerpályát”. Amikor mi évekkel, évtizedekkel ezelőtt kiválasztottuk magunknak ezt a pályát, akkor még nem „kényszerpályának” gondoltuk. Maruzsa úr most kényszerpályává degradálta ezt a hivatást. 

– És ez elkeseríti a pedagógusokat? 

– Abszolút. Senki nem örül annak, ha több évtizedes tanulás, továbbképzések tucatján való részvétel, rengeteg, munkával töltött óra után nem kapja meg azt a bért, amivel – ha már diplomát szerzett – ugyanekkora erőbevetéssel másutt dupláját, tripláját kereshetné. És ráadásul ilyen cinikusan kezeli ezt az, akinek végeredményben vezetnie kellene az egész területet. 

(Folytatjuk)