Megállt a folyó?                           

Avar János 2021. június 8. 19:16 2021. jún. 8. 19:16

Miért éppen Herakleitoszt ne cáfolnák Orbán sajtómunkásai, akik a pápát is kioktatják kereszténységből?! Csak ne makacskodjék ógörög filozófusunk, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni, ha egyszer propaganda-érdek, hogy igenis lehet. Legalábbis Jangce-kiang vagy a Moszkva folyó esetében okafogyott a herakleitoszi okoskodás. Nincs semmi gond a Fudan Egyetemmel, hiszen másfél évtizede a nagy mumusnak, Gyurcsánynak ugyancsak tetszett, aki ráadásul Putyint is vendégül látta. Ez persze olyan, mint a liberálisokon számon kérni a barátkozást az akkor még élliberális (nem illiberális!) Orbánnal, hogy Soros igazi bűnét, mai kiátkozójának egykori pénzelését ne is említsem. 

Abba és akkor e „folyókba” sokan beleléptek, akik a mai Jangcébe vagy Moszkva folyóba dehogy mártanák a lábukat. Egy évtizede még Obama külügyminisztereként az a Hillary Clinton is próbált jóban lenni Putyinnal, akinek aztán 2016-os elnökjelöltségét a rá megharagudott orosz vezető elég hatékonyan torpedózta meg, Trumpot segítve a Fehér Házba.

Moszkvában a 2011-es – az ellenzék szerint csalárd – orosz választások hozták a fordulatot, s vele az orosz-nyugati viszony újabb lehűlését. S ahogyan Oroszországban a belpolitika „keményedése”, Kínában Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra jutása, s főleg – maoista, sztálinista jegyeket mutató – hatalomgyakorlása vezetett külpolitikai feszültségekhez. S ezzel az agresszívvá (a harmadik világ szegény országaiban hitelnyújtásokkal újgyarmatosítóvá) vált politikával persze a mai Jangce is más lett. Hongkong „hazaterelése”, az ujgurok átnevelő táborokba terelése, a Kína körüli tengerekben tanúsított erőfitogtatás és az ázsiai szomszédok immár rutinszerű megfenyegetése logikusan módosította Amerika és a Nyugat Kína-politikáját. Utóvégre a diktatúráknak is vannak fokozatai, ezt éppen nálunk – a Rákosi- és a Kádár-korszak különbsége ismeretében – aligha lehet vitatni. Ahogyan a Krím bekebelezése, a Novicsok-mérgezések, Navalnij börtönbe vágása és párthíveinek választási ellehetetlenítése is megtette a hatását. 

A nem éppen baloldalinak és liberálisnak ismert Bismarck mondása, hogy csak az ökör következetes. Persze ő még nem ismerte az orbánista publicistákat, akik szerint az menti fel a mai Hszivel és Putyinnal mind feltűnőbben és furcsábban barátkozó vezérüket, hogy volt idő, amikor hazai baloldaliak és nyugati vezetők is barátkoztak pekingi és moszkvai kollégáikkal. Egy „másik” Putyinnal, egy másik kínai főemberrel. Az egészben az igazán mulatságos, hogy legalábbis hazai tájainkon nincs politikus, aki pálfordulásokban akár csak megközelíthetné Orbánt. Hajdan volt egy amerikai vetélkedő, amelyben három ember közül kellett kitalálni, nekik kérdéseket feltéve, hogy melyikük az, aminek mondja magát. Azzal a csattanóval, hogy a végén előállt „az igazi”. A mi vetélkedőink nagy bajba kerülnének Orbánnal.