Mélyponton a magyar-amerikai kapcsolatok

Egyre keményebb bírálatok érkeznek Washingtonból, mind diplomáciai, mind pedig azon túlmutató üzenetek, sőt, lépések (mint a kettős adóztatás felmondása) formájában. Legutóbb az amerikai külügyminisztérium szóvivője ítélte el Orbán tusványosi beszédét a diplomáciában – kiváltképpen egy szövetséges ország vezetőjével kapcsolatban – szokatlanul keményen, díszcsomagolás-mentesen. Ned Price leszögezte, „Az Egyesült Államok megbocsáthatatlannak tartja Orbán Viktor kevert fajú népekről tett megjegyzéseit”, majd felolvasta Deborah Lipstadtnak, az USA antiszemitizmus elleni megbízottjának kemény hangú nyilatkozatát, miszerint „egyértelműen a náci faji ideológiát idézi Orbán retorikája”. 

David Pressman, új budapesti amerikai nagykövet júniusi szenátusi meghallgatásán a többi között arról beszélt, hogy Magyarországon valóban hanyatlik a demokrácia, ám ez a hanyatlás egy eufemizmus, ugyanis leplezi a sajtószabadság leépítése, az igazságszolgáltatás befolyásolása mögött meghúzódó szándékosságot. Mint hangoztatta, erről kell beszélni a kormányzati szereplőkkel, s a civil szervezeteket is a lehető legtöbb eszközzel támogatni kell, hogy részt vehessenek a demokratikus folyamatokban. A melegek jogegyenlőségének szószólójaként ismert, a nemzetbiztonsági ügyekben is jártas Pressman kinevezését egyébként a múlt hét végén megszavazta az amerikai szenátus.

A hétvégén azután jött a magyar külgazdasági és külügyminiszter! Szijjártó Péter a Fidesz-közeli elitképző, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) háromnapos esztergomi fesztiválján a fentieknél sokkal durvábban fogalmazott. Sok mindent mondott, kezdve attól, hogy reméli, Joe Biden elnök keze meg lesz kötve ősztől, majd azt ecsetelte, hogy Donald Trump elnöksége alatt volt a legjobb a kapcsolat a két ország között, s ő arra számít, hogy novemberben új időszámítás jöhet az amerikai belpolitikában, a félidei választások után jelentősen szűkül majd a Joe Biden-féle kormány mozgástere. Beszédében keresetlen szavakkal jó előre üzent az új amerikai nagykövetnek: „Elég volt abból, hogy hülyének nézzék a magyarokat, hogy lekicsinyeljék és hogy lekezelő módon bánjanak velük”. Még azt is mondta, hogy amikor Magyarország nagyköveteket küld más országokba, „akkor nem azért teszi, hogy helytartók legyenek, és hogy belebeszéljenek a célállomásul szolgáló ország belpolitikai viszonyaiba”.

Ha nem tudnánk, hogy egy szövetségi rendszerhez tartozunk, akkor hihetnénk, hogy két rendkívül rossz kapcsolatban lévő ország vezetői üzengetnek egymásnak. Vagy tényleg ennyire rosszak már a kapcsolataink? Mélyponton lennének? 

Jeszenszky Géza volt külügyminisztert kérdeztük, aki – többek között - négy évig nagykövetként is képviselte Magyarországot az Egyesült Államokban.

A mélypontot sajnos lehet fokozni, elmehet addig, amikor két ország háborút vív egymás ellen – mondta, hozzátéve, hogy ez persze képtelenség, nem csak az erőviszonyok miatt, hanem azért is, mert az Egyesült Államok és Magyarország valóban szövetségesek. Ezt egyik fél sem tagadja meg, sőt – húzta alá az Amerika-szakértő, megjegyezve, a maga részéről úgy látja, hogy az Egyesült Államok a bírálatok mellett, sokszor elmondja, Magyarországot fontos szövetségesnek tartja („mondhatnám, ez a fajta bírálat baráti jellegű”). Az amerikai kritika hangneme, stílusa pedig soha nem érte el azt szintet, amit a magyar külügyminiszter megenged magának – fejtegette, rámutatva: Szijjártó szinte sportot űz abból, hogyan lehet sértegetni másokat, ami utána büszkén mondhatja, „lám-lám, ennek sincs semmi következménye”, amire pedig a hívek egy része tapsol azzal, hogy végre valaki megmondta.

Persze „jól megmondani” nagyon könnyű – jegyezte meg Jeszenszky, feltéve a költői kérdést, hogy vajon mi is annak az eredménye? Márpedig a jó politika mindig eredményt akar elérni, például a kereskedelmi kapcsolatokban („ez éppen nem jól áll, az USA felmondta a kettős adóztatást a globális minimumadó magyar vétója miatt”). A volt külügyminiszter leszögezte, hogy azt látni, a szomszédaink kivétel nélkül olyan lépéseket tesznek, amelyek összhangban állnak a NATO- és EU-s szövetségesek politikájával, ám ebből a sorból Magyarország kilóg. Ezért azután nem is csak a magyar-amerikai kapcsolatok vannak nagyon rossz állapotban, hanem például a magyar-lengyel viszony is, miközben a testvéri lengyelek egymást követő figyelmeztetései Budapesten sajnos süket fülekre találnak.  

Visszatérve a mélypontra, a kapcsolatok jelen állása szövetségesek között tényleg mélypont. Úgy tűnik, hogy Orbán egyértelműen arra játszik: Joe Biden az őszi félidős választáson elveszíti a többségét a kongresszusban, s ezzel úgynevezett béna kacsa-helyzet áll elő, majd pedig a következő választáson veszít a demokrata elnök („s ne adj’ Isten Donald Trump visszajön”). 

A jó politika azonban mindig több vasat tart a tűzben. Magyarország rosszul teszi, ha az Egyesült Államokkal fenntartott viszonyában mindent egy lapra tesz fel. Nem csak azért, mert a jövőt nem lehet látni, hanem azért is, mert az igazán stabil, jó kapcsolatok függetlenek a pillanatnyi kormányoktól. A közös érdekek azt diktálják, hogy egy kormányváltás ne változtasson az alapálláson, legfeljebb apró részletekben lehet elmozdulás, s ilyen értelemben is rossz a magyar kormány politikája.

Például, amikor Donald Trump volt az elnök, ő ugyan végül fogadta Orbánt, de nem volt véletlen, hogy a magyar miniszterelnök előtt már boldog-boldogtalan járt a Fehér Házban. Ha pedig sajnálatos módon megmarad Orbán orosz és kínai barátsága, az egy republikánus adminisztráció idején is negatívan hat a kapcsolatokra – figyelmeztetett a korábbi külügyminiszter. „Ahogy már régóta mondom, Magyarországnak ma nincs külpolitikája, a belpolitika a vezérlő elv, ennek mentén Orbán keresi – és láthatóan élvezi is – a külföldi bírálatokat kiváltó kijelentéseket, amelyeknek belpolitikai hozadékuk van” – mondta Jeszenszky Géza, példaképpen említve a tusványosi fajkeveredéses beszédet. A maga részéről ugyan nem hiszi, hogy Orbán rasszista lenne, ő „csak” pragmatikus politikus, s úgy gondolja – még ha tudja is, hogy külföldön ebbe bele fognak kötni –, ez jól hangzik Magyarországon, aminek belpolitikai hozadéka lehet számára.