Mi legyen a cél: az európai vagy a nemzeti haderő fejlesztése?
A jelenlegi világhelyzetben sürget az idő a közös európai védelmi politika felpörgetésére. Ursula von der Leyen hónapokkal ezelőtt kijelentette, hogy sürgősen szükség lenne egy „új európai védelmi gondolkodásmódra”. Európa hirtelen ráébredt a sebezhetőségére, és elkezdett fegyverkezni, valamint elkezdte talpra állítani az évtizedek alatt visszafejlődött védelmi iparát. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő szerint azonban az EU-ban ezt nagyon nehéz megvalósítani, mert sok ellentétes érdekű országról van szó, közöttük nehéz az együttműködés és a logisztika összehangolása. A katonai szakértő nem lát lehetőséget a gyors megoldásra, és nem is tartja szükségesnek, hogy a NATO mellett önálló európai haderőt fejlesszenek ki.
Az Európai Unióban évtizedek óta téma a tagállamok védelempolitikájának összehangolása, sőt, időről-időre egy közös hadsereg létrehozása is felmerül. A tagállamok azonban nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a kérdésnek, az amerikai védernyőnek és a békés évtizedeknek köszönhetően biztonságban érezték magukat és elkényelmesedtek. Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnöke az Európai Bizottságnak készített, nemrég közzétett javaslatcsomagjában részletesen elemezte a védelempolitika fejlesztésének szükségességét.
Az EU védelmi ipara számos strukturális kihívással küzd, orvoslásuk kulcsfontosságú az unió gazdasági versenyképességének növeléséhez – véli Draghi. A szakértő szerint az uniós versenyképességet érdemben javítaná, ha az EU engedélyezné a kohéziós és egyéb források felhasználását a katonai kapacitások és hadiipari fejlesztések finanszírozására. Emellett egy közös EU-s védelmi politika kialakítását, a védelmi ipari konszolidáció segítését és a közös K+F kezdeményezések elindítását javasolják ahhoz, hogy az Európai Unió ne pusztán nagyhatalmi tényezővé váljon, hanem az államszövetség gazdasága is haszonélvezője legyen a reformoknak.
Kis-Benedek József szerint általánosságban jó az irány, amit Draghi leírt, a kérdés az, miképpen valósul meg. Ahogyan mindenben, az ördög itt is a részletekben rejlik. A legnagyobb probléma, hogy eltérő érdekekről, különböző fejlettségű államokról van szó, nagyok a gazdasági különbségek, a lehetőségek és az igények is. Van ugyan az uniónak közös védelmi stratégiája, de az nagyon általános. Nem hasonlítható az Egyesült Államokéhoz, amelynek a nevében is benne van, hogy egy cél érdekében tevékenykednek, egy minisztérium irányításával, abból adódó felelősséggel. Fontos megjegyezni, hogy az EU nem katonai szervezet, nem elsősorban védelmi politikával, hanem gazdaság- és kereskedelempolitikával foglalkozik – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő.
Draghi az európai kihívások között említi az uniós szintű koordináció és a termékszabványosítás hiányát, ami gyengíti az EU védelmi ipari bázisát. A tagállamok nem használják ki a közös beszerzés előnyeit, így az EU versenytársaihoz képest összehangolatlan, nem hatékony védelmi kiadásokat eredményez.
Kis-Benedek erre azt mondja: amit Draghi felvet, az így egy általános „ötlethalmaz”, amit „fel kell darabolni”, aprópénzre kell váltani. Minden ország szuverén joga, hogy milyen haditechnikai eszközt vásárol, ez Magyarországon is így működik. Az országok azt nézik, hogy mit honnan, milyen áron lehet beszerezni. És ha a forrás az unión kívül olcsóbb, onnan fogják megvenni. Az EDA, az európai védelmi ügynökség egyes területeken próbál koordinálni, van példa közös gyártásra is, például a franciák és a britek között szoros a hadiipari együttműködés. Ugyanakkor minden országnak el kell dönteni, hogy mi a célja: az európai vagy a nemzeti haderő fejlesztése?
A biztonságpolitikai szakértő szerint ugyancsak fontos kérdés, hogy az európai hadiipari vállalatok nagy része amerikai kézben van, az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be ezeknél a cégeknél. Nem véletlen tehát, hogy 2021-22-ben az Egyesült Államok katonai eladásai Európában majdnem 90 százalékkal nőttek.
A védelmi ipar fejlesztését célzó új uniós program megvalósításában komoly feladatok várnak a litván Andrius Kubiliusra, a terület új védelmi biztosára. A kérdés fontosságát jelzi, hogy a tisztség eddig nem létezett, mostantól már külön biztos foglalkozik vele. Az Euractiv szerint a program nemcsak azt tűzte ki célul, hogy bővítse az európai gyártókapacitásokat, hanem azt is, hogy külföldi vevőket szerezzen az európai katonai eszközökre. Az iparfejlesztéshez nem ártana az sem, ha a közös uniós büdzséből a korábbinál több pénzt lehetne átcsoportosítani védelmi célokra, az azonban egyelőre erősen kérdéses, hogy ez megvalósul-e.
A kül- és biztonságpolitikai főképviselő tisztségét a következő ciklusban a korábbi észt miniszterelnök, Kaja Kallas tölti be. Az mindenképpen erős üzenetet hordoz, hogy a külpolitikával és a védelempolitikával foglalkozó legfontosabb vezetőknek olyan embereket jelölt az Európai Bizottság, akik az orosz fenyegetés által leginkább érintett, egyben az Ukrajna legfontosabb támogatói között lévő balti országból érkeztek.
