Ne hagyjátok a könyvesboltot, a könyvesboltot s a múzeumot!

Nem Pásztó az egyetlen olyan település, ahol könyvesbolt és templom közelebb található egymáshoz 200 méternél. Ez természetes is. Ahogy a templomok a városok szívében vannak – hiszen köréjük épült valaha minden település –, úgy a könyvesboltok is általában a belvárosokban kapnak helyet. Ha pedig még azt is számításba vesszük, hogy a keresztény hit maga a könyv vallásának gyümölcse, még kevésbé csodálkozhatunk ezen. Zsidó-keresztény kultúránk elválaszthatatlan az írni és olvasni tudástól, és az sem véletlen, hogy az első könyv, amely Gutenbergnek hála, nyomtatásban megjelent, is egy Biblia volt. (Biblia, amely ógörögül könyveket jelent.) 

Mára azonban névleg keresztény demokráciát építő kormányunk törvényeinek „hála”, meginogni látszik ez a mély és szoros szövetség a könyvek és a hit között, legalábbis a kormányhivatalok mérőléccel és szalaggal megáldott vezetői fejében. Ahogy arról a Hírklikken is beszámoltunk ugyanis, Pásztón szorgos hivatalnokok hozzáláttak a templom és a Líra könyvesbolt közötti távolság leméréséhez. „A munkatársak kissé bizonytalanok voltak a teendőik kapcsán, mert még ilyen feladatot nem bíztak rájuk. Végül megszületett az eredmény: a könyvesbolt bejárati ajtaja és a katolikus iskola bejárati ajtaja közötti távolság kevesebb, mint 200 méter” – örökítették meg az esetet az érintett üzlet dolgozói Facebook-oldalukon.

A történtekről megkerestük a pásztói boltban dolgozókat, akik nem kívántak nyilatkozni az ügyről. Annyit azért közöltek, nem számítottak arra, hogy bejegyzésük ekkora figyelmet kap. „Arra nagyon jó volt ez a rövid poszt, hogy hírt adott arról, a könyvkereskedelmi egységekben az LMBTQ törvényben foglaltakat folyamatosan ellenőrzi a kormányhivatal, a fogyasztóvédelem. Nem csupán Pásztón, hanem az ország minden Líra könyvesboltjában. A többi könyvkereskedelmi hálózatról nincs tudomásunk” – írták válaszukban.

Az úgynevezett gyermekvédelmi, de orosz mintájú homofóbnak is nevezett törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy ha egy könyvesbolt 200 méteres körzetében oktatási vagy vallási intézmény található, akkor ott LMBTQ-érintettségű könyvet még csak fóliázva sem árusíthatnak – emlékeztetett cikkében a Telex. Az abszurd törvényi előírásnál csak a betartatása abszurdabb. Hivatalnokok mérőléccel. Vagy éppen a Nemzeti Múzeum egyik kiállításáról kitiltott fiatalok, majd ugyanők méteres sorokban, ahogy mégis meg akarják azt nézni. A kitiltás Dúró Dóra, a Mi Hazánk politikusa akciójának hatására történt meg, így – az azóta már kirúgott – L. Simon László a hírverésért is neki mondott köszönetet, ahogy arról a Hírklikken is beszámoltunk. A „vicces megköszönést” azonban Nyáry Krisztián, a Líra kreatív igazgatója sem hagyta reakció nélkül, és szóvá tette, hogy ha ilyen „kurucos kiállással” megtagadnák a szabályok betartását például a Líra üzleteiben, „a vegzálásukkal megbízott vármegyei főispánok ellenőrei a szemükbe nevetve büntetnék meg őket súlyos összegekre”. Azóta kiderült, ezt a „kurucos kiállást” L. Simon sem engedhette volna meg magának, mert a miniszter felmentette posztjáról a gyermekvédelmi törvény betartásának szabotálásáért.

Mindezek a csavarok finoman szólva sem hathatnak bátorítólag a könyvesbolti szakma dolgozóinak. Megkerestünk egy, nem a Líra hálózatához tartozó könyvesbolti eladót, akinek üzlete szintén 200 méteren belül helyezkedik el nem csak egy iskolától, hanem egy templomtól is. Mindazok után, ami napjaink közéletében zajlik, sajnos – talán érthető módon – nem akart névvel nyilatkozni, kifakadása azonban pontos beazonosíthatóság nélkül is jól mutatja, hová jutottunk 33 évvel a rendszerváltás után. Üzenetét változtatás nélkül közöljük:

„Nem szeretnék interjút adni, valószínűleg nem örülnének neki (nem vagyok rá büszke, hogy ezt figyelembe kell vennem), és nem is tudok összeszedetten beszélni erről, annyira mérges vagyok. Nem is tudom, mi rosszabb, fóliázva kirakni a könyveket, vagy egyáltalán nem rakni ki, mint nálunk a törvény szerint. Most rászállnak a könyvesboltokra majd, ellenőrzések lesznek szerintem. Szégyellem magam, hogy nincsenek ott a polcokon ezek a kötetek. Ráadásul egy csomó könyv van közöttük, amit olvastam, szeretek. Bevallom, sírtam, mikor a nyaralásról visszaérve, ott találtam a munkatársaim által összeszedett, több doboz könyvet. Van, amelyiknél sehogy sem emlékeztem, még végiglapozva sem, mi a franc volt bennük meleg-vonal. Pl. egy aranyos érzékenyítő könyvben – A vagány bagoly és a 3.A –, ami arról szól, hogyan fogadjunk el mindenkit – itt egy indiai kislányt –, egyetlen ilyen mondat van: egy kisfiúnak két anyukája van. Szokta jelezni a nagyker, ha érzékenyítő tartalom van, ez segít nekünk, de mindig dühös leszek. Az leplezi le az egészet, hogy a Collen Hoover-könyveknek megkegyelmeztek (mert túlságosan népszerű és sok pénzt hoz). Egyébként meg van egy csomó könyv, olyan is, aminél ez erős szál, de nem vették észre, nincs a listán (szerencsére). Biztos bérolvasóik vannak. Egy haszna van az egésznek: így legalább néhány fideszes is könyvet vesz a kezébe, legalább, akiket felbéreltek erre. Még az is eszembe jutott, hogy anyagilag ez mit jelent a kortárs íróknak, ugyan ki kárpótolja őket? Tisztára ötvenes évek, megvan, miről szabad regényt írni, miről nem. Megvont támogatások – Szépírók Társasága, független színházak stb. De a lényeg az elv.”

Mit lehet erre írni? Kérdezzük Illéssel a rendszerváltás előtti időkből, hogy „miért hagytuk, hogy így legyen?” vagy üzenjük Azariah-val a mából azt, hogy „Konzervatív módon / Ereszkedhettek majd térdre / A pokolban kijárat nem lesz / Reszkethettek végre”.