Nem a külföldi befolyásolás, hanem a választói tudatosság döntötte el a lengyel választást

Miután a Magyar Nemzet kormánypárti lapnak nehezére esett bevallani, hogy Orbán Viktor szövetségese, a Jog és Igazságosság pártja vereséggel felérő győzelmet aratott, úgy kommentálta a lengyel választás eredményét, mintha belpolitikáról írt volna. Ez talán nem is meglepő, tekintettel arra az irányra, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban, években a világ eseményeit a kormány csak és kizárólag a szerint értékeli, hogy az ő egyéni érdekét szolgálja vagy sem. A parlament őszi ülésszakának első napján Orbán Viktor meg is fogalmazta ezt az irányt: szerinte a külpolitikának egyedül az érdekekről kellene szólnia.

Ez az érdek pedig feltehetően most azt kívánta, hogy a Magyar Nemzetben a lengyel választásról egy olyan cikk szülessen meg, mintha azt a tavalyi magyar választásokról írták volna, eltekintve a két ország között fennálló nem elhanyagolható társadalmi és politikai különbségekről. A kormánypárti lap ugyanis több részes cikksorozatban igyekszik „leleplezni”, hogy guruló dollárok segítették Donald Tuskékat hatalomra. Mindezt azok után fogalmazta meg a lap, hogy múlt hét hétfő este, amikor már láthatóvá vált, hogy a PiS nem alakíthat kormányt, még olyan címmel jelentkezett a fejleményekről, hogy ők nyerték a választást, már „csak” az a kérdés, hogy kormányt tud-e alakítani.

Eközben Lengyelországban egész másfajta befolyásolási kísérletről jelent meg cikk. Csak Soros György helyett a Fidesz állt ennek a fókuszában. És nem Donald Tusk pártlapja írta, hanem Kaczynskiék háza tájáról származó értesülésekből született a Polityka című lengyel lapban, amelyet László József blogja kivonatolt magyarul – hívta fel az elemzésre a figyelmet a Magyar Hang. A kormányzói hatalmat elvesztő PiS-ben ugyanis Orbán Viktor tanácsadói tűntek föl, akiknek irányadását a kampányban a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki kérésére nagyon komolyan vették. Talán túl komolyan is – tanakodnak utólag a Fidesszel szövetséges párt politikusai a választási eredmény ismeretében. „Azt állították, hogy elég azt átültetni a stratégiánkba, ami nekik bevált, és máris meglesz a győzelem. Csak nem vették figyelembe a lengyel választási sajátosságokat és a közhangulatot” – nyilatkozták a PiS-en belülről. Nekik volt köszönhető a „menekültek kényszerbetelepítéséről” szóló és a választásokkal egyszerre időzített népszavazás is, de például az is, hogy Donald Tusk ellen indítottak célzott támadást. Ez a fajta recept Magyarországon bevált, de a népszavazás Lengyelországban nem mozgósította eléggé a kormánypárti tábort, ellenben a Tusk elleni lejárató kampány mozgósította az ellenzéket.

Igaz, a PiS részéről másfajta vád is megfogalmazott állítólagos befolyásolási kísérletekről. Október 21-én – tehát éppen azon a napon, amikor a Magyar Nemzet is hozzálátott izgalmas „tényfeltárásához” – Jarosław Kaczynski, a párt elnöke azt nyilatkozta, hogy az oroszok és a németek állnak a bukásuk mögött. Meglepő ugyanakkor, hogy erre a vallomásra csaknem egy hetet várt a pártvezér, míg az igazán logikusnak tűnik, hogy számára sokkal kényelmesebb saját felelőssége helyett inkább sanda külföldi hatalmakra fogni a bukást.

Mindenesetre olybá tűnik, hogy ha a lengyel választás miértjeire szeretnénk választ kapni, nem biztos, hogy a Magyar Nemzet a leghitelesebb hírforrás. A lap október 21-én azt írta, hogy Soros György és a németek hódítottak teret a lengyel médiában, miközben egy szót sem szólt egy lengyel köztévés már október 18-án tett vallomásáról, miszerint durvább propagandát csináltak a PiS-nek, mint a kommunizmus alatt az akkori hatalomnak.

Érthető, hogy a magyar és lengyel politikai helyzet párhuzamosságaiból indulunk ki, hiszen az elmúlt években az Európai Unió politikai vitáiban is mindig egyszerre emlegették a két országot, és – eltekintve az orosz birodalomépítési szándékok megítélésének jelentős különbségétől – a két ország kormánya is kéz a kézben lépett fel a nemzetközi politika színterein. Ezzel együtt azonban nem mellékesek a különbségek sem – válaszolta kérdésünkre Zeöld Zsombor, akit a választási eredmény értékelésére és a rövid távú kilátások felvázolására kértünk fel.

A legfontosabb különbség, amely a választási eredményben is testet ölthetett, az, hogy Lengyelországban sokkal tudatosabb a választási magatartás, amelyet az eltérő és bonyolultabb rendszer is megkövetel a polgároktól. A választók az alsóházi választáson ugyanis nem pusztán pártlistára, hanem a pártlistán belül a nekik legszimpatikusabb képviselőjelöltre voksolnak. Továbbá szembeötlő volt az a jelenség is, hogy soha nem látott mértékben, 900 ezres nagyságrendben jelentkeztek át másik választási körzetbe a szavazók. Ezzel kapcsolatban Zeöld Zsombor csak annyit mondott, hogy ebben a magatartásban a szervezettséget nyomát nem látta, elégséges magyarázat lehet itt is a választói tudatosság. Az átjelentkezéseket ugyanis leginkább az a varsói körzet „szenvedte el”, azaz onnan jelentkeztek át máshová a legtöbben, ahová az összes külföldről érkező, hozzávetőlegesen 600 ezer szavazatot számolják be. Mivel Lengyelországban is alapvetés, hogy a külföldön, elsősorban nyugaton élő lengyelek inkább az ellenzéket támogatják szavazatukkal, ezért azon varsóiak jelentkeztek át más körzetekbe, akik nem akarták, hogy szavazatuk értékének csökkenésével a PiS-t hozzák helyzetbe.

A jövőre térve a Lengyelország-szakértő leszögezte, hogy nincs már esély arra, hogy ne az ellenzék alakítson kormányt az országban. A Harmadik Utat alkotó két párt, a Lengyel Néppárt és a Lengyelország 2050 is kizárta a PiS-szel történő együttműködést. E hét elején pedig meg is állapodtak a Polgári Koalíció, a Harmadik Út és az Új Baloldal képviselői az együttműködésről, és a közös miniszterelnök-jelölt személyéről, Donald Tuskról. És bár a magyar nyilvánosságban is szó volt arról, hogy a lengyel belpolitikába tavaly visszatérő korábbi miniszterelnök népszerűsége még az ellenzéken belül sem vitathatatlan, a mostani választási eredményt egyértelműen az ő személyes sikereként értékelik Lengyelországban mind a politikai szereplők, mind a közvélemény.

Zeöld Zsombor kitért arra is, hogy az új kormány megalakulása elsősorban az újonnan felálló parlament első ülésének dátumától, illetve a köztársasági elnöktől függ. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Szejm első ülése november 11-e (a lengyel függetlenség napja) után lesz – ebben az esetben a PiS november 11-e alkalmából egy nagyszabású ünnepi rendezvény keretében jelentheti be a következő években általa követni tervezett programot.

A szakértőt megkérdeztük arról is, hogy a hatalomváltás után milyen kihívásokkal néz szembe az új kormány, különösen, hogy a köztársasági elnök, Andrzej Duda mandátuma 2025-ig szól. Zeöld Zsombor úgy látja, a jelenlegi államfő érdemi ellenpólust képezhet az új kormány számára. 2025-ben azonban már nem indulhat újra az elnökválasztáson. „A kérdés, hogy Duda hajlandó-e annyi (belpolitikai) tőkét „elégetni”, aminek esetlegesen már kihatása lehet a pártja számára a 2025-ös elnökválasztáson. Az elmúlt időszakban Duda egyes, az EU-politikát illető hatásköreit megnövelték. Ez komoly feszültségforrás lehet az elnöki hivatal és a kormány között”.

De Tuskék feje nem egyedül a köztársasági elnök miatt fájhat. „Az elnöki hivatalon kívül vannak olyan intézmények, amelyek vezetőinek, illetve döntéshozóinak mandátuma a PiS-kormányzat alatt kezdődött meg, de még évekig hivatalban lesznek. Ilyen intézmény például az Alkotmánybíróság, a lengyel Nemzeti Bank, az országos ügyész, az Országos Rádió- és Televíziótanács, a lengyel PSZÁF, a Nemzeti Médiatanács – ezek különböző mértékben, de korlátozhatják az új kormányzat mozgásterét” – ismertette a lengyel belpolitikai erőtér állapotát Zeöld Zsombor.