Orbán „árad”

Orbán – meglehetősen nyers stílusban – arra utalt hétfő reggel, hogy a fennálló 200 millió eurós büntetésnek és a napi 1 millió euró késedelmi díjnak a pénzügy fedezetéről kormánya már a júliusi adóemelési csomag elfogadásakor gondoskodott. „Védelmi hozzájárulás” címszó alatt többlet-befizetés terheli a bankszektort, a multinacionális vállalkozásokat és az energiacégeket. A korábbi ígéretek ellenére, 2024-ben nem csökken a bankadó mértéke azoknál a pénzintézeteknél, amelyeknél nem növelték az állampapír-állományt. Megemelték a tranzakciós illeték mértékét és devizaátváltási illetéket vetnek ki. Az energiaszektorra és a multikra kivetett extraprofit-adó változatlanul hatályban marad 2024-ben. Gondolom, ebbe a büntető hadjáratba illeszthető a Gazdasági Versenyhivatal Spar-ellenes akciója is, itt többszáz millió forintos büntetés kiszabására és behajtására készül a kormány.

1. Megmondom őszintén, meglepett a miniszterelnök fenti bejelentése, illetve annak nyílt kimondása, hogy amennyiben az EU Bírósága Magyarország ellen ítél (és pénzbüntetéssel szankcionál), akkor a magyar kormány feljogosítva érzi magát egy újabb sarc kivetésére. Direkt nem használom az „adó” kifejezést, mert esetünkben nem a normatív jövedelemszabályozás és közteherviselés keretei között folyik az elvonás, hanem a nyers bosszú és az azonnali pénzbehajtás vezérli az Orbán-kabinetet. A kormány hibájából és jogerősen kapott Magyarország az EU Bíróságától egy súlyos pénzbüntetést (79 milliárd forint), amit aztán szinte automatikusan ráterheltek és szétterítettek a hazánkban dolgozó külföldi tulajdonú vállalatokra. Olyanokra, amelyeknek semmi közük nem volt és nincs is a nemzetközi védelem megadására és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozó eljárásokhoz.

2. Megtorláspolitika ez a javából, mégpedig az ostobább fajtából. Ugyanis a Magyarországon működő multinacionális vállalkozások újabb indokolatlan „megvámolása” elsősorban nem a megsarcolt cégek, hanem a végfogyasztók számára kellemetlen. Orbán nagyot lódít, amikor azzal áll elő, hogy „ami büntetést fizetni kell, annak a fedezetét nem a magyar emberek fogják előteremteni”.   A megnövekedett banki befizetési kötelezettségeket a természetes és jogi személyekre fogják rálőcsölni a pénzintézetek, de a különféle különadók árnövelő hatásával is mindenki találkozhat a bolti pénztáraknál.  Egy konkrét példa: éves összehasonlításban 10 százalékkal, 57 ezer forintra emelkedett a normál használatú személygépkocsik kötelező gépjármű-felelősségbiztosításának átlagos éves díja, holott a kormány csak 4-5 százalékos inflációval számolt. A szintén különadó fizetésre kötelezett biztosítók azonnal érvényesítették áraikban a megnövekedett adóterhet, így aztán pénzromlás mértékének kétszeresével emelték a díjaikat.  Orbán tehát félrevezeti a fogyasztókat, amikor azzal hiteget, hogy a vállalkozások majd benyelik az újabb költségnövekedést. Eddig sem tették, ezután sem fogják.

Az EU-s tagállamok gazdasági szakértői, diplomatái, üzletemberei minden bizonnyal meglepődve és szemöldöküket felvonva olvasták Orbán mondatait. Gazdasági értelemben erőszakos cselekedet történt, olyan cégeken állt bosszút a magyar kormány, amelyek nem is voltak részesei az eljárásnak. Orbán azontúl, hogy megtéveszti a magyar fogyasztókat, megint rossz hírünket keltette Európában. Erőszakos magatartása, pökhendi stílusa csak visszatetszést szülhet.

A Duna lassan visszahúzódik a medrébe, Orbán viszont „árad”. Nyugtalanító jelenség.