Nem jött el a Kánaán Orbán számára, és jövőre is csalódás érheti

A pozsonyi magyar nagykövet, Balogh Csaba és az orosz kollégája, Igor Bratcsikov nyáron, egy igen kényes időszakban, a szlovákiai választásokat megelőző kampányban találkozott szépen csendben – adta hírül a minap az értesülést a visegrádi országokra szakosodott VSquare hírlevele. Egy meg nem nevezett szlovákiai kormányzati embertől származó hír szerint a magyar nagykövetről – akiről gyanítják, hogy a titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezik – nem csak a szövetségesek által ignorált orosz nagykövettel folytatott titkos megbeszélés kapcsán szivárogtak ki részletek, hanem arról is, amit tavasszal az akkori miniszterelnöknek, Eduard Hegernek mondott. A szlovák forrás szerint Balogh arról beszélt, hogy Magyarország megvárja a szlovákiai és a lengyelországi választások eredményét, hogy újraindítsa a V4-együttműködést, és újra közeledési folyamatot indítson el Oroszország felé. A forrás szerint kiemelte, hogy együtt kell működni Moszkvával. A VSquare megkereste a kérdéseivel amagyar külügyminisztériumot, de az nem reagált a megkeresésre.

Vajon mennyire sérti a szövetségesek együttműködését, ha egy, a többiek által elszigetelt ország nagykövetével a szövetségesek egyikének nagykövete tárgyal, egyeztet? S mennyire megszokott, hogy egy nagykövet nyíltan közli a fogadó ország miniszterelnökével, kormánya csak a választásokra vár, majd utána megpróbálja rábírni a V4-et az Oroszországhoz való közeledésre? Balázs Pétert kerestük meg a kérdéseinkkel.

„A nagykövet mindig a külügyminiszter kinyújtott keze, a diplomácia vezetőjének üzenethordozója, aki nem cselekedhet a saját szakállára, amit tesz, azt mindig a külügyminiszter utasítására teszi, értelemszerűen a kormány, a kormányfő instrukciói alapján” – szögezte le a korábbi külügyminiszter. Majd hozzátette: szokás azt mondani, hogy egy nagykövet akkor válik nagykövetté, amikor először kiejti a száján, hogy „a kormányom nevében”. Ezt pedig mindig hozzá kell képzelni egy-egy ilyen hírhez – húzta alá, megjegyezve, hogy azt a nagykövetet, aki nem így jár el, kiteszik, a kormány ellenében ugyanis nem cselekedhet. „Értelemszerűen következik mindebből, hogy amit Balogh Csaba Pozsonyban tesz és mond, azt mind hazai felhatalmazással teszi és mondja” – mutatott rá. Azaz, Balogh Csabának éppen ez volt a küldetése a közléseivel, illetve ezzel a lépéssel bízták meg Budapesten. Minden bizonnyal ugyanezt az utasítást kapta, és ugyanezt kellett mondani a varsói magyar nagykövetnek is, csak az nem szivárgott ki.

A szövetségesek és a konfliktusos partnerek köreiben a nagykövetnek meg van szabva a mozgása, a működési területe kicsiben ugyanaz, mint nagyban a külügyminiszteré, s ha Szijjártó Péter Szergej Lavrovval bratyizik, ennek a lenyomata az, amit a nagykövet csinál – fejtette ki. A nagyköveteknek mindig pontos felhatalmazásuk van, a jelenlegi magyar nagykövetek azt mondják és úgy cselekszenek, amire Orbán és Szijjártó utasítja őket. Most pusztán annyi történt, hogy kiszivárgott az információ arról, amit mondott, nevezetesen, hogy megvárják a szlovákiai és a lengyelországi választások eredményét, és azután próbálják az oroszok mellé kormányozni a visegrádi négyeket. Ebben amúgy sok újdonság nincs, az elemzők is kitalálták azt, hogy erre várnak – jegyezte meg Balázs Péter. 

Ha már a V4 együttműködés, és a szlovákiai és a lengyelországi választások: mire számít, milyen hatásai lesznek, hiszen Lengyelországban az ellenzéki Donald Tusk-vezette formációnak többsége van a Szejmben, a Jog és Igazságosság Pártja (PiS) pedig ugyan elvitte a legtöbb szavazatot, de nincs olyan koalíciós erő mögötte, ami biztosítaná a kormányalakítást (noha az államfőtől elsőre megkapta a megbízást)? – kérdeztük. A volt külügyminiszter válaszában emlékeztetett arra, hogy a visegrádi együttműködésen belül a többieknél Lengyelországnak jóval nagyobb súlya van, egyedül többet nyom a latban, mint a másik három ország együttvéve. Így azután az irány mindig azon múlik, hogy a lengyelek kikkel szövetkeznek. A lengyel-magyar szövetség elég erős súlypont volt, és ha ez megváltozik, az irány is megváltozik. Ha végül Donald Tusk alakít kormányt, akkor a visegrádi együttműködés tartalma, iránya, hangulata lényegesen változik. Elképzelhető, hogy a lengyel-cseh vonal inkább Európa felé megy. Az új szlovák kormányfőnek, Robert Ficónak pedig nincs könnyű dolga, mert az elődei bevitték Szlovákiát az euróövezetbe, nem is fog annyira EU-ellenesen politizálni, mint Orbán. Fico amúgy is minden hájjal megkent politikus, a saját hatalmi érdekeit fogja mindenek felett érvényesíteni, ha ez történetesen egybevág Orbán különútjaival, akkor mellé áll, ha nem, akkor nem – magyarázta. 

Ezek szerint Orbánnak Ficoval sem jött el a Kánaán? – vetettük fel. A volt külügyminiszter szerint valóban nem. És az EU sem feltétlenül olyan irányba megy, amilyet ő szeretne. Ő több nyilatkozatában azt mondta, hogy nem jó vezetői vannak az EU-nak – emlékeztetett, megjegyezve: az persze majd kiderül, hogy milyenek lesznek. Az Európai Parlamentben ugyan némileg erősödhet a szélsőjobb, de áttörést nem fog tudni elérni – fejtegette a professzor. Az EP tehát nem billen át. Július tájékán majd az is eldől, hogy ki lesz az EU öt fő vezetője, akiket egy csomagban szoktak jóváhagyni, továbbá, hogy a Bizottság milyen politikai színű biztosokból áll majd össze – vetette fel a kérdés egy további elemét Balázs Péter, megjegyezve: az a jövő nyári európai realitásokat tükrözi majd, más szóval, az akkor az egyes tagországban éppen kormányzók jelölnek majd embereket a posztra, azaz például Donald Tusk. „Szerintem nem lesz óriási nagy változás az Európai Unióban, semmiképpen sem lesz akkora, mint amekkoráról Orbán álmodozik” – szögezte le.