Nem koncepciós per, de a vádemelés abszurd

– Elindultak volna a politikai perek Fekete-Győr ügyével? 

– Csak megismételni tudom a korábban, Fekete-Győr vádemelése kapcsán – éppen a Hírklikk megkeresésére – már korábban is kifejtetteket. Azaz, ügyvédként és gyakorló védőként azt tudom mondani, hogy a vádemelés számomra abszurdnak tűnik, a cselekmény társadalomra veszélyességének hiánya miatt, ami elengedhetetlen előfeltétele bűncselekmény megvalósulásának. A bíróság feladata annak megállapítása, hogy a vádlottak magatartása alkalmas volt-e, alkalmas lehetett-e a rendőri intézkedések tényleges akadályozására. Sajtóinformációk és az érintettek beszámolói alapján azt mondhatom, hogy a vád tárgyává tett cselekmény az úgynevezett. „rabszolgatörvény” elleni tiltakozó akció része volt, ami egy vélemény-nyilvánítási magatartás. Ez önmagában nem büntetőjogi kategória. Ha a tiltakozás polgári engedetlenség formáját ölti, akkor az „elkövető” számol a jogkövetkezményekkel. Minden ilyen jellegű cselekménynél azonban a társadalomra veszélyesség fennállását is vizsgálni kell. Ezt azért még kiegészíteném egy gondolattal: az adott ügyben ezt vitatni lehet. 
 
– Ám az ügyészség hivatalos személy elleni erőszak miatt emelt vádat. 

– A folyamatban lévő eljárással kapcsolatban mindenképpen tisztázni kell, hogy a Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli a hivatalos személy elleni erőszakot. Hivatalos személyt a hivatalos eljárása közben erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozni, jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszeríteni, vagy eljárása alatt, illetve emiatt bántalmazni tilos. A büntetőeljárásban tehát azt kell tisztázni, hogy a vádlottak konkrét, ténylegesen kifejtett cselekménye alkalmas volt-e a rendőri eljárás akadályozására, egyáltalán lehet-e azt „erőszakként” vagy „fenyegetésként” értékelni. Ezekre az előkérdésekre a válasz egyértelműen „nem”. Az általam ismert körülmények alapján, álláspontom szerint; de az eljáró bírónak kell ezeket a körülményeket mérlegelnie és értékelnie.
 
– Akkor most koncepciós per vagy nem koncepciós per?

– Megítélésem szerint félrevezeti a társadalmi közbeszédet, ha ezt az eljárást „koncepciós perként” kezeljük. Rendőri intézkedés esetén fenntartások nélkül mindenkinek azt kell tennie, amire a rendőr kötelezi. Jogszerűtlen rendőri intézkedéssel szemben pedig a megfelelő fórumon jogorvoslattal kell élni. A főszabály ez, amihez mindenkinek tartania kell magát. Természetesen létező és elismert demonstrációs és politikai véleménynyilvánítási forma a „polgári engedetlenség” is, de annak meg kell maradnia a jogszabályi keretek között, ellenkező esetben az jogilag szankcionálhatóvá válik, de a jogkövetkezményekkel az illető előre számol is.
 
– A tüntetések éppen két éve zajlottak, ami felveti a kérdést, hogy mennyire életszerű, hogy két év telik el a bírósági szak elindulásáig?

– Ez egyáltalán nem tűnik szokatlanul hosszú időnek, figyelemmel arra is, hogy ismereteim szerint ebben az eljárásban előzetesen egy büntetővégzés született, vagyis tárgyalás tartása nélkül állapította meg a bíróság a vádlottak büntetőjogi felelősségét. Ilyen esetben a terhelt első jogorvoslati lehetősége, hogy a büntetővégzés átvétele után tárgyalás tartását kéri, itt tartunk most. Egyszerűbb megítélésű büntetőügyekben is alapvető fontosságú, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges bizonyítékok – tárgyi eszközök, tanúvallomások stb. – teljes körűen rendelkezésre álljanak a bírósági eljárásban, amikor a bírónak kell már döntenie. Valamennyi bizonyíték beszerzése, felderítése és rögzítése pedig időbe telik. Ahogyan korábban is elmondtam már ehhez az ügyhöz kapcsolódóan: én azt találnám aggályosnak, ha gyorsan, egyik napról a másikra történne a vádemelés és a bírósági tárgyalás, mert akkor valóban alappal felmerülhetne az eljárás „koncepciós” jellege.

Bizonyos esetekben a büntetőeljárás hatálya alatt tartás – az eljárás indokolatlan elhúzása – is lehet irányított szándékú.
 
– Hogyan ajánlhattak neki 1,5 év szabadságvesztést, 3 év próbaidőre felfüggesztve? Ez arányban áll azzal, amit csinált?

– A Btk. szerint a hivatalos személy elleni erőszak bűntett alapesetének büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. Az ügyészség által ajánlott büntetés a törvényi mérték középmértékének a fele, vagyis gyakorló védőként azt tudom mondani, hogy ez a mérték megfelel a bírói gyakorlatnak és büntetéskiszabási elveknek abban az esetben, ha a vádlott bűnösségét a bíróság megállapítaná. Ez tehát önmagában nem tűnik eltúlzottnak, egyéb ismert ügyekhez viszonyítása pedig szakmaiatlan, az eltérő tényállású ügyek, ügyismeret hiányában, első ránézésre nem összemérhetőek.
 
– Lehet-e mögöttes szándék, hogy elhúzták a választásokig a pert? Egyáltalán, meddig lehet elhúzni egy ilyen pert?

– Ahogyan korábban is kifejtettem, én nem érzek szándékos időhúzást ebben az eljárásban, de ez sem kizárható. A vádhatóság teszi a dolgát: az általa bűncselekménynek minősített ügyben vádat emel. Az ítélkező bíró feladata és felelőssége, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a helyes és a jogszabályoknak is megfelelő ítéletet meghozza. Sajnos az eljárások elhúzódása általános, amit még a jelenlegi pandémia is súlyosbíthat, de ez nem feltétlenül függ össze a választásokkal.
 
– Lehet-e valakiknek az a célja, hogy eltiltsák a Momentum vezetőjét a közügyektől, éppen a 2022-es választásokra időzítve? Egyáltalán ezt jogilag megtehetik?

– A közügyektől eltiltás büntetőjogi mellékbüntetés, tehát kizárólag jogerős bírósági ítéletben lehet a terheltet azzal szankcionálni, a bíróság ítéletének meghozatala és annak jogerőre emelkedése előtt nem. Egyebekben a közügyek gyakorlásától eltiltást kizárólag szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés mellett lehet alkalmazni, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés mellett azonban nem.

Tehát Fekete-Győr Andrásnak semmi esetre sem kell attól tartania, hogy emiatt az ügy miatt eltiltanák a közügyek gyakorlásától és ezzel megvonnák a választójogát és a választhatóságát.
 
– Van tanulság? Ha igen, mi?

– A tanulság annyi lehet, amit már fentebb is megfogalmaztam: létező és elismert demonstrációs és politikai véleménynyilvánítási forma a „polgári engedetlenség”, de annak – öltsön bármilyen formát is – mindig meg kell maradnia a jogszabályi keretek között, ellenkező esetben az jogilag szankcionálhatóvá válik, politikailag pedig esetlegesen hiteltelenné teheti annak kifejtőjét. Társadalomra veszélyesség hiányában a büntetőjog, mint „ultima ratio” feleslegesen kerül alkalmazásra.