Nem Rogán emberei miatt lesz könnyebb lehallgatni és megfigyelni a kiszemelteket

Végigfutott a független magyar médián a 24.hu által kiszúrt fejlemény: Rogán Antal bizalmasai kulcsposztokat foglaltak el a Vodafone Magyarország vezetésében, miután lezárult a második legnagyobb magyarországi távközlési cég felvásárlása. Mint ismert, az ügylet eredményként a magyar állam 49 százalékos részesedést szerzett a cégben, a többségi, 51 százalékos tulajdonos pedig közvetetten a kormányközeli 4iG Nyrt. (amit egy cikkében a G7 találóan „a NER informatikai kis gömböceként” aposztrofált). A február 9-én alakult új, öttagú igazgatóságban – az Opten adatbázisa szerint – helyet kapott Nagy Ádám, Rogán Antal kabinetfőnöke (aki egyébként igazgatósági tag az Antenna Hungária Zrt.-ben is, amelyben szintén az állam a kisebbségi tulajdonos a többségi tulajdonos 4iG Nyrt. mellett). Ugyancsak bekerült a Vodafone igazgatóságába Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség elnöke, a szintén a miniszter alá tartozó Szerencsejáték Zrt. felügyelőbizottsági tagja, az egységes, átlátható és strukturált kormányzati informatika és e-közigazgatás működtetéséért, fejlesztéséért felelős miniszteri biztos. A Vodafone FB-jébe az állam részéről Rédey Krisztinát, a Miniszterelnöki Kabinetiroda – tavaly szülés miatt lemondott – közigazgatási államtitkárát, valamint e posztján utódját, Benkő Tamás Jánost delegálták. A testület tagja továbbá Siroki Attila József, a Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Zrt. vezető tisztségviselője, aki az idén januárig a Rogán vezette kabinetminisztérium felügyelete alá tartozó Digitális Kormányzati Ügynökség Zrt. elnöke volt. 

A második legnagyobb telekommunikációs cég vezető testületeiben tehát a propaganda-miniszter bizalmasai kerültek, ami sokak szerint azért is figyelemre méltó – mondhatni gyanús –, mert a tavalyi választások után alakult Orbán-kormányon belül végrehajtott szerkezeti változtatások egyik eredményeként Rogánhoz kerültek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok. Ennek fényében nem véletlen, hogy amint kiderült, hogy a magyar állam felvásárolja a Vodafone 49 százalékát, sokakban erősödött a gyanú, hogy ez egy újabb, a korábbinál is tágabb lehetőséget ad a polgárok megfigyelésére, arra, hogy hatékonyabbá és egyszerűbbé váljon „a nagy testvér figyel” tevékenység. Ezek a hangok tovább erősödhetnek azzal, hogy Orbán bizalmasai vezető posztokra kerültek a távközlési cégnél. Vajon kell-e ettől tartani, vagy ez téves félelem? 

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő megkeresésünkre leszögezte, hogy ugyanazt tudja mondani, mint amiről pár hónappal ezelőtt (amikor kiderült az állam Vodafone-felvásárlási szándéka) már beszélgettünk. Nevezetesen – szögezte le ismét –, „a lehallgatáshoz kapcsolódó engedélyezési eljárásoknak kellően tág teret biztosítanak az elmúlt évek jogszabályi változásai, nem kell ahhoz szolgáltató az államnak.” Majd még hozzáfűzte: „a megfigyelések szempontjából pedig nem oszt, nem szoroz az sem, ha akár Rogán-közeli emberek ülnek a Vodafone e két irányító testületében” – szögezte le. 

A biztonságpolitikai szakértő a távközlési szolgáltató állami résztulajdonszerzése idején a portálunknak a megfigyelések könnyebbé válása miatt aggódókat egyébként azzal nyugtatta, hogy a kormány, az állam a Vodafone – miként a többi szolgáltató – rendszerein keresztül eddig is meg tudta figyelni azt, azokat, akiket akart. Üzent azoknak is, akik attól tartanak, hogy a Vodafone 49 százalékának birtokában szükség esetén a céget az internet, a mobilhálózat, a tévéadások leállítására is tudná használni a kormány: „erre határozott és kategorikus ’nem’ a válaszom.” Hozzátette, hogy a Pegasus kémszoftvernél megtanultuk: a kormány, ha akarja, el tudja intézni a papírokat ahhoz, hogy teljesen szabályszerű legyen az akciója.

Tarjányi szerint egyébként nemzetbiztonsági szempontból nem ez, hanem az jelenti a veszélyt, hogy egyre több területen – a bankszektorban, az energetikai ágazatban, az építőiparban és immár a távközlési-infokommunikációs ágazatban is – kormányhoz közeli gazdasági kritikus tömeg kezd megjelenni. A veszély abban áll, hogy „egy bizonyos méret felett a kormányváltás után nem lehet komolyabb ellenőrzéseket, elszámoltatásokat, adott esetben gazdasági-politikai-társadalmi irányváltásokat végrehajtani.” – mutatott rá.