Női és áldozati méltóság a vágóhídon

Hiába hittem, hogy a reality műfaja a nyilvános szexuális zaklatás, a péniszhelikopterezés, a lerészegült óbégatás és az ösztönvilág mélyére züllött nemiség prezentációja után már nem süllyedhet mélyebbre. Hiába képzeltem, hogy már csak a mennyiség változhat, egy zaklató helyett lesz kettő, egy péniszpörgető helyett lesz három, a dugások meg csoportossá válnak, hisz nyilván egyetlen villalakó sem akar majd lemaradni a gruppenszex által generált országos hírnévről. Hiába reméltem, hogy a műfaj, amely rock and rollt gyártott a hitványságból és a szégyentelenségből, amely kitermelte Majkát, az országszerte népszerű hiphop-besúgót, ennél alávalóbb hatást már nem gyakorolhat.

Hát persze, hogy tévedtem. A Való Világ tizedik évadának szerkesztői szokás szerint darab húsként szállították a fehérneműre vetkőztetett villalakókat a kamerák elé, hogy ott erotikus táncot lejtsenek. Ebben még nincs is semmi szokatlan: a szereplők megfosztása a személyiségüktől, és szexuális tárgyakként való alkalmazásuk a formátum alapkövetelménye – cél a résztvevők és a nézők elállatiasítása. A különösen súlyos kulturális határátlépés e helyzetből bontakozott ki: a Vivien nevű lány a tánc kezdete után nem sokkal összeomlott, és szipogva szaladt be a hálószobába, ahol három-négy „barátnője” faggatta ki viselkedésének okáról. Vivien arról számolt be, hogy ez a helyzet felidézte benne a másfél éve elszenvedett nemi erőszak traumáját, melyet családja elől is titkolt, mert apja súlyos beteg volt. Elmondta, hogy minden férfit gyűlöl, képtelen velük intim kapcsolatra – semmilyen kétséget nem hagyott afelől, hogy egy súlyosan traumatizált nő, aki erőszakcselekmény áldozatává vált, az elkövető pedig ma is szabadlábon van, holott a bűntett még el sem évült.

A tévécsatornának ebben a helyzetben kötelessége lett volna kiemelni ezt a lányt a villából, áldozatsegítőkhöz és rendőrséghez fordulni – egy ilyen trauma feldolgozására egy bekamerázott villa ugyanis nem alkalmas, a huszonnégy órás tévéfelvétel pedig a bűnüldözők munkáját is lehetetlenné teszi. Érdeklődve várom, hogy az RTL döntéshozói ezt a mulasztásukat korrigálják-e majd, vagy egy ilyen szélsőséges esetben is fontosabb számukra a nézettség, mint az egyik szereplő lelki egészsége.

Az eset igazán döbbenetes fordulata azonban abból fakad, ahogy a villát benépesítő, tizenöt másodpercnyi hírnévre törő proli csajok Vivien történetét fogadták. Szemtől szemben még a gyöngéd szeretet és az együttérzés gesztusait gyakorolták, mígnem Vivien háta mögött egyszer csak penetráns mocskolás bontakozott ki. A valósághősnők először mindössze irigységet éreztek, amiért Viviennek ilyen „jó története” van – ezzel bizonyára elnyeri majd a tévénézők figyelmét és rokonszenvét. Pillanatokkal később aztán megállapították, hogy Vivien hazudik. Ellentmondást véltek felfedezni a „vallomásában”, hisz egy nő nem mehet át bodyban a barátnőjéhez – semmi kétség: dugásra készült. Ezt igazolja, hogy nem is sírt „eléggé”. Tőbb se kellett: a csorda megindult, s a villalakók hamarosan kórusban vádolták hazugsággal Vivient.

Legkésőbb ekkor jött el a pillanat, amikor a műsorkészítőknek vissza kellett volna riadniuk az általuk megidézett gonoszságtól. Már nem arról van szó, hogy prostituálják a szereplőiket, már nem arról van szó, hogy divatot és menőséget gyártanak az ostobaságból és a romlottságból – itt valami eddig nem tapasztalt sötétség szabadult el. Valami olyasmi, ami mögött súlyos dráma van, ebben a cukormázas, trendire fazonírozott formátumban azonban automatikusan bullying tárgyává válik. Márpedig ahol egy nemi erőszak áldozatát következmények nélkül alázhatják meg, a Nagy Testvér meg úgy tesz, mintha mi sem történt volna, ott vajon mi lesz az elaljasodás következő stációja? Ha ez az RTL hozzáállása, akkor miért tiltják a műsorban a fizikai erőszakot? Kabát Péter tisztára mosdatása tényleg azt jelentette, hogy a metoo-őrjöngés után három évvel a megerőszakolt nők méltósága egy felmosórongyéval ér fel az RTL képernyőjén?