Öltönyös és kosztümös emberek „fényes nappal kirabolták” a Magyar Nemzeti Bankot

Hat hónap után is kérdések övezik az MNB-ügyet

Az MNB körüli ügy egyik legnagyobb problémája a műsor vendégei szerint, hogy miközben a nyomozásról kevés konkrétum kerül nyilvánosságra, a társadalom egyre türelmetlenebb. Kuncze Gábor úgy látja, ennek lehet egy pozitív magyarázata is: az ügyészség és a nyomozóhatóságok azért dolgozhatnak óvatosan, mert ilyen súlyú ügyben csak akkor érdemes vádat emelni, ha azt megfelelően alá tudják támasztani. Mint fogalmazott, „baromi keményen megy a vizsgálódás és a nyomozás”, és elképzelhetőnek tartja, hogy már rendelkezésre állnak olyan információk, amelyek alapján később komolyabb lépések jöhetnek.

Dávid Ferenc ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a választók Magyar Péter korábbi ígéretei alapján gyorsabb elszámoltatásra számítottak. Szerinte az emberek azt látják, hogy miközben néhány kisebb szereplővel szemben történnek intézkedések, „az akváriumban ott lubickolnak a bálnák meg a cápák”, vagyis a nagyobb felelősségű szereplők továbbra sem kerültek a nyilvánosság és az igazságszolgáltatás fókuszába.

A beszélgetésben az is elhangzott, hogy az MNB ügye azért különösen érzékeny, mert nem pusztán egy intézmény működéséről van szó. A magántőkealapokban lévő vagyon és azok tulajdonosi háttere számos kérdést vet fel, miközben a jegybank rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek alapján követhető lehet a pénzek mozgása. Dávid Ferenc szerint éppen ezért komoly kockázat, ha a vizsgálatok nem adnak választ arra, mi történt a korábban állami vagyonként kezelt, majd magánosított pénzekkel.

Kuncze Gábor ennél is keményebben fogalmazott. Szerinte az MNB története olyan, mintha egy bankrablás zajlott volna le, csak éppen fegyveresek helyett „öltönyös és kosztümös hölgyek és urak” vitték ki a pénzt. A folyamat szerinte törvényi háttérrel zajlott, hiszen a 2013-ban elfogadott szabályozás lehetővé tette az alapítványokon keresztüli vagyonkimentést. A volt politikus szerint azonban nem pusztán az a kérdés, hogy történt-e bűncselekmény, hanem az is, hogy kik viselik a politikai felelősséget.

Hatszázmilliárd forint és a politikai felelősség kérdése

A vendégek szerint az ügy súlyát az összeg nagysága is mutatja. A beszélgetésben 600 milliárd forintról esett szó, amelynek kapcsán Kuncze úgy fogalmazott: „nem kis zsetonról van szó”. Dávid Ferenc szerint éppen ezért nem lehet megelégedni azzal, ha az eljárás végén néhány kisebb szereplőt vonnak felelősségre. Az ügynek szerinte „nagyot kell szólnia”, és olyan erős váddal kell bíróság elé kerülni, amelyet a bizonyítékok is megfelelően alátámasztanak.

A beszélgetés egyik központi kérdése Orbán Viktor politikai felelőssége volt. Kuncze szerint nehezen tartható az az érvelés, amely szerint a miniszterelnök nem felelős az MNB-ben történtekért, miközben a kormányoldal törvényi szinten tette lehetővé az alapítványokon keresztüli vagyonmozgásokat, az MNB elnökét pedig maga a miniszterelnök jelölte. A műsorban idézett korábbi Orbán-nyilatkozat szerint ugyanakkor a kormányfő felvetette azt is, hogy meg kellene vizsgálni a jegybank függetlenségének kérdését és az MNB kormány alá rendelésének lehetőségét.

Dávid Ferenc szerint a politikai felelősség kérdésében egy szélesebb mintázat is kirajzolódik. Úgy látja, Orbán Viktor rendszeresen úgy beszél a problémás ügyekről, mintha azokhoz nem lenne köze. Ezt a felelősséghárítás logikájaként írta le, amelyben a miniszterelnök a sikereket sajátjaként kezeli, a kudarcokért és botrányokért viszont másokat okol. A műsorban a kormányfő korábbi kijelentéseit is ennek fényében értékelték, köztük azt, amikor arról beszélt, hogy bizonyos üzleti ügyekkel nem foglalkozik.

Kuncze szerint ugyanez a felelősségáthárítás figyelhető meg az NKA ügyében is, ahol egymásra mutogathatnak a döntéshozók: a miniszter a kormányra, a kormány a keretekre, mások pedig arra hivatkozhatnak, hogy valójában nem ők döntöttek. „Mindenki egymásra mutogat” – hangzott el a beszélgetésben.

Káderhiány és a politikának alárendelt állam

Az NKA-botrány kapcsán a vendégek arra is kitértek, hogy a 17 milliárd forintos ügy önmagában is fontos, de nem feltétlenül a nagyságrendje miatt. Dávid Ferenc szerint ha egy ilyen összeg elosztása körül komoly problémák merülhetnek fel, akkor felvetődik a kérdés, mi történhetett ennél sokkal nagyobb tételeknél. Különösen érdekesnek tartotta, hogy az ügyre nem elsősorban a nyomozóhatóságok, hanem egy fiatal színész által összegyűjtött videók és információk irányították rá a figyelmet.

A beszélgetés ezután a kormányzati kinevezések körüli visszavonásokra és az úgynevezett káderhiányra fordult. Kuncze szerint az egymás után bejelentett, majd rövid időn belül visszavont kinevezések arra utalhatnak, hogy vagy nincs elegendő megfelelő szakember, vagy a jelöltek ellenőrzése és a kormányzaton belüli egyeztetés nem működik megfelelően. Szerinte 2010 óta olyan személyek kerültek előtérbe, akik valamilyen módon kötődtek a Fideszhez, miközben a korábban rendelkezésre álló szakmai utánpótlás jelentős része háttérbe szorult.

Dávid Ferenc szerint ugyanakkor különbséget kell tenni az egyes kinevezési hibák között. Egy rendőrtábornok vagy államtitkárhelyettes visszavont megbízása nem feltétlenül vált ki komoly társadalmi reakciót, a közmédia vezetőinek kinevezése azonban egészen más jelentőségű. Szerinte az, hogy egyes döntéseket gyorsan visszavonnak, azt mutatja: a kiválasztásnál nem mindig elég alaposak, és az egyeztetési mechanizmusok sem működnek megfelelően.

Kuncze Gábor szerint a problémák mélyén az állam és a politika összemosódása áll. Felidézte, hogy a rendszerváltás után a politikai vezetésnek és a közigazgatási szakmai apparátusnak világosan el kellett volna különülnie egymástól. A politikának meg kellett volna határoznia az irányt, a közigazgatásnak pedig szakmai alapon végre kellett volna hajtania azt, illetve jeleznie kellett volna, ha egy döntés jogszabályba ütközik vagy szakmailag nem megfelelő. Szerinte ehelyett a két szféra „össze lett mosva”, aminek következménye a magyar közigazgatás színvonalának romlása lett.

Dávid Ferenc szerint azonban nemcsak az államot, hanem az üzleti szférát is áthatotta a politika. Úgy fogalmazott, hogy a hatalom „betette a lábát ott, ahol egyébként se nem tulajdonos, se nem nincs irányítási joga”, és ennek következtében a politikai befolyás az élet számos területére kiterjedt. A kérdés szerinte az, hogy egy esetleges elszámoltatás során sikerül-e feltárni ennek a rendszernek a működését, és valóban azok kerülnek-e felelősségre, akik a döntések mögött álltak.