Orbán bűvészmutatványa: a nyugatot okolni '56-ért a szovjetek helyett

Pár száz, név szerint meghívott, uniós pénzekből vásárolt minisztériumi buszokkal a helyszínre szállított, két ellenőrző kordonon átjutott ember előtt, mindent eltakaró magas paravánok által elzárt területen mondta el október 23-i ünnepi beszédét Orbán Viktor, összekötve azt (ürügyül használva?) a Mindszenty emlékmúzeum avatásával. A beszéd komoly hintapolitikai mutatvány volt még tőle is: meg kellett emlékeznie '56 harcosairól, akiket a szovjet csapatok, (jelenlegi nagy barátja, Vlagyimir Putyin elvtárs-elődeinek parancsára) gyilkoltak halomra, ugyanakkor ezt az alkalmat is az Európai Unió, a Nyugat szidalmazására akarta kihasználni, oda-odavágva persze a hazai ellenzéknek is. 

Olyan mondatok hangzottak el, mint „A bennünket, vidékieket lesajnáló baloldal”, „szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a baloldal van kormányon. Képzelhetik, mi lenne itt”; s ugyan '56-ban „a szovjetek összezavarodtak”, de „ha a Nyugat nem árul el bennünket – 1945 után másodszor is –, sikerrel járhattunk volna”. Arra is kitért, hogy a magyar vért senki nem becsüli meg, „sem a kommunisták, amikor vérfürdőt rendeztek közöttünk, amikor tankokkal támadtak tizenéves diákokra, és amikor a forradalom után véres megtorlásokat rendeztek. És a magyarok vérét nem becsülte az akkori szabad világ sem, amely bár bátorított minket, de aztán nem segített”. Majd eljutott oda, hogy „a lecke világos: a magyarok igazságát csak a magyarok mutathatják meg a világnak, és csak a magyarok védhetik meg saját igazságukat a fenyegető veszélyekkel szemben”; s „ne törődjünk azokkal, akik hol árnyékból, hol a brüsszeli magaslesről lövöldöznek Magyarországra. Ott fogják végezni, ahol az elődeik”. Hosszan folytathatnánk az ilyen és hasonló idézetek sorát.

Ám ehelyett inkább arról érdemes beszélni, hogy mit tükröz, illetve mit üzen ez a beszéd, s persze elhangzásának a körülményei? Miért ott mondta el? Vajon Orbán tényleg nem mert Budapest elé kiállni, ahogy sokan megvádolták? Szentpéteri Nagy Richardot kerestük meg a kérdéseinkkel.

Az alkotmányjogász, politológus ezzel nem ért egyet. Szerinte ugyanis sem annak nincs hagyománya, hogy állami ünnepeken Budapesten mond beszédet, „egészen egyszerűen annak van hagyománya, hogy akkor és ott beszél, amikor és ahol akar, ahogyan az a politikai céljait a legjobban szolgálja”. Példát is mondott: 2006-ban az Astoriánál beszélt, jóllehet sem előtte, sem utána nem volt ilyen rendezvénye ott. De akkor azért volt számára fontos pont ott kiállni, mert azt akarta, hogy megverjék a népet, „számos bizonyíték van is arra, hogy a rendőrökkel megverette az embereket”. Ebből azután egy narratívát csinált, átalakítva a történelmet, és máig is ragaszkodik ehhez, lásd „szemkilövető Gyurcsány”. („Az más kérdés, hogy sajnálatos módon az ellenzék egy jelentős része is ezt a narratívát szajkózza még ma is, igaz, ehhez kellett a Fidesznek alapít(tat)nia két pártot, az LMP-t és a Jobbikot.”)

Nem az a lényeg tehát, hogy éppen külföldön, vagy a Kossuth téren mond beszédet, mert mindig azt teszi, amit az aktuális érdeke diktál, most pedig azt diktálta, hogy ne szervezzen Budapesten nagy rendezvényt – fejtegette Szentpéteri, emlékeztetve arra, hogy nagy tömegrendezvényhez hagyományosan szüksége van a Békemenet közönségére, az ide utaztatott lengyel kontingensre, s persze a vidékről az önkormányzatok által felbuszoztatott tömegekre. Ezek ma már az Orbán-féle budapesti tömegdemonstrációk közpénzzel finanszírozott kellékei, díszletei. Ezúttal azonban Orbán – akit persze nem a közpénz feletti őrködés szándéka motivált – most nem tartotta érdemesnek megtartani egy ilyen rendezvényt, nem is volt különösebben mondanivalója sem. 

Egy szó, mint száz, nem annak van hagyománya, hogy Orbán október 23-án vagy más állami ünnepen beszédet mondjon, hanem annak, hogy akkor mondjon beszédet, amikor akar. És ha beszél, ha nem, nem kell megmagyaráznia, hogy miért tart beszédet vagy éppen miért nem, illetve miért ott, ahol. 

Megkérdeztük Szentpéterit, mi a véleménye a beszédről, annak tartalmáról? Az üzeneteiről? Szerinte ugyan minden ilyen ünnepi beszéd – amiben a szónok párhuzamot akar vonni az aktuális ünnep és a saját kurzusa között, méltatva persze önmagát – erőltetett, ám Orbán ezt még ráadásul ízléstelenül is oldotta meg („ahogy egyébként is szokta”). Ezúttal kemény volt a feladat: úgy kellett '56-ról beszélnie mintha akkor sem a Szovjetunió lett volna a fő gonosz agresszor, hanem a nyugat, amely cserben hagyta a magyarokat. 

Az más kérdés, hogy a függetlenség rezonál a magyarnál, bár ezúttal Orbánnak azt a cirkuszi mutatványt kellett végrehajtania, hogy az "56-os függetlenségért folytatott küzdelem kérdésében sem a szovjeteket, hanem a nyugatot okolja. Ez természetesen morálisan elfogadhatatlan, s egyértelműen zsákutca a magyarok számára. „Az én véleményem pedig az, hogy aki ilyen hangot üt meg, az egészen egyszerűen hazaáruló” – szögezte le a politológus.

S hogy mit üzen Orbánról az, hogy ennyire izolált környezetben mert csak beszédet mondani? Szentpéteri szerint azt is, hogy egy olyan politikus, aki nagyon fél, s retteg attól, hogy egyszer majd elveszít egy választást. Az is nyilvánvaló, hogy meggyőződése szerint mindent be kell vetnie annak érdekében, hogy ne történjen meg újra az, ami 2002-ben, amikor kiesett a hatalomból. Mindenesetre Orbán abba fekteti az energiáit, hogy másnak láttassa magát, mint amilyen valójában – tette hozzá.  

„Immorális, erkölcstelen, aljas szöveget mondott el” – szögezte le Szentpéteri, hozzátéve: intellektuálisan is szörnyű, ha ennek az embernek tényleg ez van a fejében. Eddig is tudtuk róla, hogy műveletlen, de azt hittük, hogy politikai okosság van azért benne, de ahogy Putyinnal tárgyalt, ahogy a nyugatról és a nyugathoz szól, mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy egy olyan ember, aki – szemben azzal, amit megpróbál elhitetni magáról – nem látja a világ folyamatait, ráadásul erkölcsileg is a rossz oldalra állt.