Orbán és emberei úgy viselkednek, mint a sarokba szorított patkányok

„Pressman nagykövet úr furcsán szokott viselkedni, mintha Magyarország az Egyesült Államok 51. tagállama lenne, és ő lenne itt a helytartó. Mi egy ország vagyunk, ráadásul a magyar államiság egy picikével régebbi, mint az amerikai” – ezt a diplomatához nemigen méltó mondatot bírta kipréselni magából Menczer Tamás, hivatalos titulusa szerint külügyi államtitkár. A M1 aktuális csatorna műsorában még „odaszúrt” egyet az Egyesült Államoknak. Mint mondta: „a legprimitívebb politikai viták során sem nagyon szokták előhozni, hogy a magyar kormány Soros Györgyöt és a fiát zsidó származása miatt kritizálja”. Menczer azt állította, hogy Soros Györgyre és a fiára „mi tehetséges magyarokként szoktunk hivatkozni, a baj az, hogy a tehetségüket rosszra használják”, merthogy migráció- és háborúpártiak. Érzése szerint pedig az amerikai nagykövet nem tiszteli a kormány „békepárti” álláspontját. „Vörös farokként” Menczer még egyet odavágott, mondván, az antiszemitizmus talán soha nem volt akkor probléma az Egyesült Államokban, mint napjainkban.

A külügyi államtitkár előtt Kovács Zoltán államtitkár – ahogy azt a Telex megírta – Bayer Zsolt vasárnapi műsorában talán még ennél is durvábban nekiment az USA budapesti nagykövetének. „Présember Úr a történelem szellemvasútján ül és ez valahova az SZDSZ-es időkbe vitte vissza, mert ez akkor volt divat” – fogalmazott a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár. (Ami talán még durvább, Orbán Viktor volt az első, aki bedobta a magyar közbeszédbe Pressman szó szerinti magyar fordítását, a dehonesztálónak szánt Présember kifejezést.)  Szerinte Magyarországon példamutatóan védik a zsidókat, ehhez képest az Egyesült Államok legnevesebb kampuszain zsidókat vernek meg, egy ember bele is halt a sérüléseibe. „És ezek után bárkinek Amerikából van arca azt mondani, hogy Közép-Európában és azon belül is Magyarországon van probléma az antiszemitizmussal.”

David Pressman egyébként november 30-án, a 12. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál megnyitóján tartott beszédében a többi között arról beszélt, hogy „Magyarországon egyes tisztviselők egy olyan országot szeretnek láttatni, ahol nem tolerálják az antiszemitizmust, ahol a zsidókat nem támadják meg az utcán, és amely biztonságos hely a számukra. Ugyanezek a tisztviselők ugyanakkor egy másik történetet is mesélnek majd. Olyan óriásplakátokat helyeznek ki, amelyeken egy vigyorgó, Magyarország felett uralkodó zsidó milliárdos látható, és a plakát arra figyelmeztet, hogy „ne hagyjuk, hogy Soros nevessen utoljára”. Vagy más plakátokon ugyanez a milliárdos bábzsinórral irányítja a politikusokat. Egy legutóbbi plakáton ugyanennek a milliárdosnak a fia látható, amint az Európai Bizottság elnöke mögött bukkan fel, árnyékként. Nem kell sárga csillagot tűznünk ezekre a plakátokra ahhoz, hogy megértsük a megjelenésük kontextusát és a képek mögött rejlő jelentést. Nem kell filmkritikusnak lenni ahhoz, hogy megértsük az egyik történetet, amelyet ezek a plakátok — ebben az országban és ebben a kontextusban — közvetítenek.”

Menczer Tamás, Kovács Zoltán, mint a magyar kormányt képviselő magas beosztású politikusok tehát ilyen alpári stílusban beszélnek az Egyesült Államokat képviselő nagykövetről, és ezáltal az USA-ról. Ez a diplomáciában nem megszokott dolog, szövetséges országok között pedig szinte példátlan. De ez történik a Biden-adminisztráció hivatalba lépése, s még inkább azóta, hogy David Pressman megérkezett budapesti állomáshelyére. Számos olyan lépés történt amerikai részről – mint a vízumszigorítás vagy a kettős adóztatás felmondása –, aminek figyelmeztető jelzésértéke egyértelmű, ám a magyar kormány – tartva magát az orbáni „akkor megépítjük Bicskéig” pökhendiségéhez – láthatóan tovább élezi a viszonyt. De ennek mi értelme van? Hova vezethet? Kinek használhat ez az Amerika-ellenes kampány, amelynek újabb hullámát látjuk elindulni? Radványi Miklóst kérdeztük.

„Ha Magyarország véletlenül az Egyesült Államok 51.-tagállama lenne, az a magyarság számára borzasztó jó dolog lenne” – kezdte ironikusan a válaszát a magyar származású közíró, aki ezután több ténybeli tévedésre is felhívta Menczer figyelmét. Mint rámutatott: az Egyesült Államokban a szövetségi kormánynak és az amerikai elnöknek nagyon korlátozott a hatalma abban, hogy az egyes államok bármelyikét bármire utasítsa. Amerika alkotmányosan ugyanis úgy van felépítve, hogy az egyes államoknak több joguk van, mint a szövetségi kormánynak. Az alkotmány kimondja, hogy amit kifejezetten nem utal a szövetségi kormány hatáskörébe, az mind az egyes államokra tartozik. Azért is abszolút helytelen az, amit Menczer mondott, mert az USA-ban az elnök nem utasíthatja az egyes államok kormányzóit vagy kongresszusát.  „Menczernek ez a kijelentés tehát azt mutatja, hogy mennyire buta és primitív, azt hiszi, hogy egy nagy igazságot mondott, holott csak egy olyan hülyeséget, ami a mostani nyilatkozatának a legprimitívebb kijelentése volt”. 

Az is a tudás hiányáról tanúskodik, hogy Pressmant helytartónak nevezte. Ez ugyanis szintén nem állja meg a helyét, hiszen – szemben a helytartókkal – neki semmi beleszólása nincs abba, hogy milyen politikát folytat Magyarország, milyen jogszabályokat fogadnak el.  Ő egy nagykövet, aki azért dolgozik Budapesten, hogy javítsa a két ország közötti kapcsolatot. „Menczer úrnak azt ajánlom, hogy vegye elő a történelemkönyveket, ha már az emlékezőtehetsége rövid, s elevenítse fel nyugodtan, minek tekintette Magyarországot a Szovjetunió, és hogy milyen minőségben volt Budapesten a mindenkori szovjet nagykövet, így Jurij Andropov is” – üzente Radványi. Aki szerint, ha Menczer össze akarja hasonlítani az 1990 előtti és utáni állapotokat, akkor egyértelműen láthatja, hogy a szovjet nagykövetek voltak a helytartók. És hogy David Pressman komoly nagykövet.

Radványi emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor máig nem fogadta David Pressmant, aki több mint egy éve az USA budapesti nagykövete. Igaz, Pressman valódi, komoly diplomata, szemben az elődjével, az amatőr David Cornsteinnel, akivel a miniszterelnök jó személyi viszonyt alakított ki, s akivel – mint a 444.hu a New York Times cikke alapján megírta – saját beszámolója szerint olyan kiváló kapcsolatot ápolt, hogy együtt repült vissza Budapestre a miniszterelnök különgépén a Trumppal folytatott Fehér-Ház-beli találkozóról, s a hosszú naptól kimerült két férfi „alsóneműre vetkőzött, szunyókált és trécselt a kanapékon”.

De Pressman nem Cornstein, nagyon komolyan veszi a posztját és a munkáját, ami nem más, mint hogy normalizálja a két ország közti kapcsolatokat, amit amúgy teljes mértékben Orbán és kormánya akadályoz – fejtegette Radványi, megjegyezve, hogy Pressman semmi olyat nem csinált, ami ellentétes lenne ezzel a feladattal.

„Amúgy pedig mutatja Orbán angol tudásának szintjét, hogy félrefordította Pressman nevét, hiszen az valójában újságírót jelent, a ’press’ pedig – a sajtó mellett – jelenthet ugyan nyomást is, de semmiképpen sem prést, így a pressman sem fordítható présembernek”.  Persze, amit Orbán mondott – s utána az emberei szajkóznak – az egy szándékos félretájékoztatás, valójában a magyar embereket ezzel is az amerikai nagykövet ellen próbálják hangolni.

Radványi szerint amúgy a Soros-plakátok, meg a sorozatos sorosozás mentén nem az antiszemitizmusról kellene beszélni, hanem inkább egy ennél sokkal fontosabb kérdésről: Orbán és társai elfogadták Soros pénzét, amit különféle utazásokra fordítottak és elloptak, holott Sorosnak ezzel az volt a szándéka, hogy Magyarország elmozduljon az 1945 és 1990 közötti gyarmati sorából, és elkezdje kiépíteni azokat az intézményeket, amelyek a demokrácia felé viszik Magyarországot. „Én sokat foglalkoztam Sorossal – és negatív értelemben írtam róla –, de azt mindig is elismertem, hogy a szándéka az volt, hogy Magyarországot kiemelje a kommunista diktatúrából, a gyarmati sorból” – szögezte le. Szerinte nyilvánvaló, amikor Orbánék rájöttek arra, hogy a liberalizmus Magyarországon komoly munkát és erős intézményrendszer felépítését jelenti, akkor átbillentek a másik oldalra, ami pedig a nacionalizmus és a magyarkodás olyan formájához vezetett, ami a két világháború között volt jellemző Magyarországra, és ami egyértelművé tette, hogy Magyarország megint elveszítette a háborút, és majdnem negyven éven át gyarmati sorban tartotta. 

S ha már primitívségről esik szó – mondta Radványi, utalva Menczer ezt tartalmazó kijelentésére –, az a tanácsa a külügyi államtitkárnak, hogy nézzen tükörbe és egyben olvassa el a magyar politikusok nyilatkozatait, kezdve Orbánnal, folytatva Kövér Lászlóval, vagy éppen Kovács Zoltánnal („nem szólva a Fidesz 5.számú tagkönyvének tulajdonosáról, a nempolitikus Bayer Zsoltról”). Merthogy ezek tényleg primitívek, szemben Pressman nyilatkozataival, amelyek tényeken alapulnak, és valójában az USA abbéli aggodalmát tükrözik, hogy Magyarország ma rosszabb helyzetben van, mint volt 1990 előtt. „Ez az itt kiépített egypártrendszer – beleértve az általam gengszterokráciának, Magyar Bálint által maffiaállamnak titulált szisztémát – nem csak Magyarország szégyene, hanem szégyen a NATO-nak és az Európai Uniónak is” – mondta Radványi, hozzátéve: s egyben a Nyugat értékeinek a teljes arcul csapása is. A Nyugat ugyanis nem csak egy földrajzi képződmény, hanem egy olyan politikai és ideológiai összességet is megtestesít, amitől Magyarország ma annyira távol van, mint Makó Jeruzsálemtől. A tény, hogy ezek nem szégyellik magukat, csak azt mutatja, hogy nem csak primitívek, hanem Magyarországon a nyugati politikai kultúrának még nyoma sincs – szögezte le. Szerinte nem az amerikai nagykövetnek kellene szégyellnie magát, hanem az egész magyar politikai elitnek, amit sajnos jelen pillanatban a Fidesz képvisel. 

De mi az oka ennek az eszement támadássorozatnak az USA ellen, aminek amúgy egy újabb hulláma látszik erősödni? – kérdeztük.
Radványi szerint az okot az Orbán-kormány elszigeteltségében kell keresni, ami megfigyelhető mind Európában, mind az Egyesült Államokban, de általában is a demokratikus világban. Az elszigeteltség miatt elkezdtek nagyon félni, féltik ugyanis a hatalmukat és az általuk összeharácsolt pénzt, amit nem akarnak elveszíteni. „Ez tipikus esete a sarokba szorított patkánynak, amelyik minden irányban próbál harapni, de nem sikerült kitörnie. Orbán Viktort, személyesen és a rendszerét ma már mind Brüsszelben, mind pedig Washingtonban borzasztóan negatívan ítélik meg, és nagyon közel vannak ahhoz, hogy végképp leírják”.

(David Pressman ebben a cikkben is említett beszédéről, pontosabban annak washingtoni fogadtatásáról ebben az írásunkban olvashatnak.)