Orbán jól és rosszul is kijöhet a Fehér Házból
„Az Egyesült Államok a közelmúltban túl sokszor maradt távol Közép-Európától, eközben pedig a versenytársaink beszivárogtak a vákuumba, ez elfogadhatatlan” – Mike Pompeo amerikai külügyminiszter mondta ezt februári budapesti látogatásán, s ezzel a gondolatmenetével támasztja alá véleményét Orbán Viktor Fehér Házba szóló meghívásáról az amerikai Foreign Policy hírmagazin. A cikk állítja: Orbánt megdorgálni hívták Washingtonba, s hogy ”visszarántsák Magyarországot a Moszkvához és Pekinghez fűződő baráti kapcsolatától”. Orbán hivatalba lépése óta vágyik a Fehér Házba, május 13-án beteljesül az álma.
Nem új gondolatot vetett fel a Foreign Policy Orbán washingtoni látogatásával foglalkozó cikkében. Ahogy részletesen beszámoltunk róla, a cikk szerzőpárosa nem kevesebbet állít, mint hogy Orbán látogatása a Trump-adminisztrációnak abba a stratégiájába illik bele, amellyel kezelni szeretnék a nagyhatalmi versenyt, ennek keretében pedig visszaszorítani a kínai és az orosz befolyást Európában. Egyes kritikus vélemények szerint azonban a Trump-adminisztráció ennek érdekében félresöpri az emberi jogokkal és jogállammal kapcsolatos negatív folyamatok iránt érzett aggodalmakat, amire Magyarország kiemelkedő példa.
A cikk felsorolja mindazokat az ismert bírálatokat, amelyek az Orbán-kormányt érik évek óta egyre erőteljesebben a nyugati partnerek részéről: a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontásától a médiaszabadság visszaszorításán, a CEU elüldözésén át egészen a migránsellenes indulatok felkorbácsolásáig és az antiszemita felütésű, Sorost sem kímélő támadásokig. Majd hozzáfűzi: a NATO és az EU-tagsága nem akadályozta meg a demokratikus normákat felrúgó és az „illiberális demokrácia” irányába hajózó Orbánt abban, hogy szoros kapcsolatot építsen ki Putyinnal és hogy sokmilliárd dolláros befektetésekért udvaroljon Pekingnek.
„Szakértők és korábbi hivatalos emberek szerint a Trump-adminisztráció visszafogta a bírálatait, ehelyett megpróbálja Orbánt visszarángatni a nyugati térfélre” – írja a Foreign Policy, amely szerint a meghívás is ezt a célt szolgálja. Ám – idézi a cikk egy korábbi amerikai diplomata véleményét – a vizit Orbánnak nagy áldás. „Jutalmat kap a korábbi rossz viselkedéséért és arra ösztönzi Magyarországot, hogy továbbra is játssza ki egymás ellen Kínát, Oroszországot és az USA-t” – szögezte le Molly Montgomery, aki jelenleg az Albright Stonebridge Group nevű tanácsadó cégnek dolgozik. Szerinte ez legitimálja Orbán illiberális demokráciáját. Simonyi András, korábbi magyar diplomata, aki Orbánnak is dolgozott korábban azt mondta a Foreign Policy-nak, hogy a találkozó hatékony lehet.
Simonyi egyébként februárban, Mike Pompeo látogatása után a Hírklikknek azt mondta: „Magyarország most kivételes esélyt kapott arra, hogy visszatáncoljon a gödör széléről és világossá tegye, hova akar tartozni. Elsősorban az Oroszországhoz és Kínához fűződő kapcsolat, annak bizonyos, hosszútávon igencsak kockázatos elemei és annak minősége nyugtalanítja az Egyesült Államokat.”
Az akkori Pompeo-látogatás előtt – mint portálunk is megírta - a Washingtonban tartott háttérbeszélgetésen az hangzott el (s ez egybecseng a mostani fejleménnyel is), hogy az Egyesült Államok növelni akarja jelenlétét és befolyását a térségben – beleértve Magyarországot is –, visszaszorítandó az autoriter versenytársakat, s lépéseket kíván tenni ezen változtatandó. Az autoriter versenytársak az oroszokat és a kínaiakat jelenti. Washington, a jelek szerint módosítva eddigi politikáját, proaktívabbá válik majd a régióban, beleértve Magyarországot is. Az akkori tájékoztatón ugyanis beismerésként hangzott el, hogy az USA nem volt eléggé aktív, s példaként hangzott el: Vagyimir Putyin tavaly kétszer is járt Budapesten, ahol amerikai elnök utoljára 2006-ban fordult meg. „Az üzenetünk: vagy megjelenünk vagy veszítünk” – mondták tegnap.
„Nem értünk egyet a közép-európai országokkal vagy éppen Magyarországgal minden kérdésben, de hisszük, hogy foglalkoznunk kell a szövetségeseinkkel és ennek megfelelő viselkedést kell tőlük elvárnunk” – hangzott el a az akkori külügyi háttértájékoztatón.
