Orbán nem fog tudni osztogatni, mert nincs rá forrás, így maradnak a becsomagolt ígéretek

Orbán Viktor gazdasági programot hirdetett vasárnap a Fidesz-KDNP kihelyezett frakcióülésén, Esztergomban. A Magyar Nemzet értesülései szerint a gazdasági akcióprogram része a megfizethető lakhatás, az egymilliós jövedelem, a munkáshitel és tőkejuttatás a magyar kisvállalkozásoknak. A zártkörű évadnyitón a miniszterelnök beszédének fókuszában a gazdaságpolitika, s az új gazdasági program állt. A legújabb kormányzati szlogennek megfelelően, hangoztatta a „semlegesség” 2025-ös gazdasági fordulatát, szidalmazta „Brüsszel” „gazdasági hidegháborúját”, aminek Magyarország azonban ellenáll. A saját utunkat kell járnunk, szabad kereskedelemre van szükségünk a nyugat és kelet felé egyaránt – mondta, s azt állította, hogy a gazdasági semlegességgel a növekedés ütemét a 3-6 százalék közötti sávba tudja emelni. Ehhez az új típusú gazdaságpolitikához új eszközök is kellenek, amihez szükség van a gazdasági szereplők, a kamara, az érdekképviseletek, a munkavállalói szervezetek egyetértésére, hiszen a kormány nem a fejük felett akar dönteni róluk – mondta. 

Új egyezséget kötnek a munkáltatókkal és a munkavállalókkal, hogy előre kiszámítható módon, már a közeljövőben elérjék az ezer eurós minimálbért és az egymilliós átlagbért – állította. Megdupláznák az exportképes kis- és középvállalkozások méretét, ehhez új gazdasági tervre, Demján Sándor-tervre és tőkejuttatásra van szükség – sorolta a terveket/ígéreteket. Amit azzal folytatott, hogy jövőre bevezetnék a munkáshitelt, ami a diákhitelhez hasonlóan nulla kamatozással állna a dolgozó fiatalok rendelkezésékre. További (voluntarista?) „terv” a lakásépítések számának megduplázása és a banki kamatok 5 százalék alá szorítása. 

Orbán végül ismét brüsszelezett egy szaftosat. Mint mondta: amikor Brüsszelben büntetlenséget ígérnek, annak mindig ára van, és azt a brüsszeliták a magyar emberekkel szeretik megfizettetni. A rezsicsökkentés, a 13. havi nyugdíj megszüntetése, a multik kedvező helyzetbe hozása a magyar vállalkozásokkal szemben, a személyi jövedelemadó megemelése, az ingatlanadó bevezetése: ezek mind rajta vannak a brüsszeli elváráslistán a migráció és a háború támogatása mellett.

Vajon, ha Orbán sokszor mondja el a terveit a gazdaságról, akkor hihetőbbek és megvalósíthatóbbak lesznek? Egyáltalán, elegendő lehet-e még mindig a kommunikáció a választási győzelméhez? Különösen aktuális a felvetés most, amikor egyre többeknek nyílik ki a szemük – ahogy például a Závecz-féle felmérés is mutatja. Vagy még mindig elég lesz a választási győzelemhez az osztogatásnak és az ígérgetéseknek, valamint a propagandának az Orbánéktól megszokott elegye? Horn Gábort kérdeztük.

„Ismerve a magyar társadalom belső működését, lélektanát, nem szabad lebecsülni Orbánt és az általa kiépített rendszert, már csak azért sem, mert minden elemében olyan autokrácia épült ki az elmúlt 14 évben, amit nehéz választási alapon megbuktatni” – szögezte le elöljáróban a Republikon Intézet vezetője. Övék a kommunikációs gépezet szinte teljes arzenálja, bármikor százmilliárdokat mozgósíthatnak akár propagandára is, működik a fortélyos félelem – sorolta, megjegyezve: látjuk a polgármesterek körében, a helyi önkormányzatoknál, a lecserélt iskolaigazgatók, a kórházigazgatók stb. példáján, hogy van mitől tartani, bár szerencsére ez a félelem egyelőre csak egzisztenciális. 

Ezen túl – fejtette ki – azt sem szabad elfelejteni, hogy Orbán immár nagyon régóta a saját táborhoz szól csak, és az még mindig egyben van. A Závecz-féle felmérés, de a többi – így a Republikoné is – azt mutatja, hogy jellemzően negyvennéhány százalékot tesz ki a Fidesz szavazótábora, azaz stabilan 2-2,1 millióan szavaznak rá, plusz a határon túliak – ezzel pedig választást lehet nyerni.

Holott a gazdasági, társadalmi helyzet Magyarországon messze van a rózsástól. Ezt hogyan tudja áthidalni, ha egyáltalán? Kommunikációval? Ígérgetésekkel? – kérdeztük. Valóban, a gazdaság minden területén csúszunk lefelé, s ez párosul egy mélyülő társadalmi, egészségügyi, oktatási, a civil világban és az önkormányzatoknál mélyülő válsággal. Ma már gyakorlatilag nincs olyan terület, ahol ne lenne súlyos válság, amelyek súlyos sérüléseket mérnek különféle társadalmi csoportokra, ez teszi nehézzé Orbán számára ezt az időszakot. Az látszik, hogy az osztogatás, ami eddig működött – s különösen 2022-ben, amikor több ezermilliárdot szórtak szét –, most nem reális opció a számára, miután ennek nincsenek meg a forrásai. Ezért a mostani ígéretei nem is annyira konkrétak, szemben akár a 2022-es ígéreteivel és lépéseivel, mint a rezsicsökkentés, vagy a jóléti intézkedések. Amiket most is mondott, azok leginkább olyanok voltak, amelyek teljesülése nem feltétlenül a kormányon múlik. Például az egymilliós bér a legkevésbé függ a kormánytól, az a munkavállalók és munkáltatók közötti alku eredménye. Semmi realitása nincs, hacsak nem szabadul el az infláció, amihez amúgy az kell, hogy a 2023-asnál is magasabb legyen, ami nem teljesen kizárt, ha még kicsit „ugrál”, akkor az érintettek akár meg is valósíthatják, hiszen a vállalatoknak a magasabb bérkiadást kompenzálja az árbevétel – fejtette ki.

Az persze kérdés, hogy meddig hisznek Orbánnak a választói táborán kívüli szavazók – mondta Horn, aki úgy látja: mintegy kétmillió szavazónak Magyar Péter megjelenése visszaadta a 2022-ben elvesztett reményt. Szerinte ez az oka, hogy Magyar tábora kicsit nő, még ha nem is robbanásszerűen. Továbbra is van elszívó hatása az ellenzéki szavazóknál Magyar Péternek, akiről azt gondolhatják, hogy ő hozhatja el a megoldást. „Bizonyos szinten zseniális is, amit csinál, amikor úgy kínál együttműködést, hogy közben azt mondja, nincs szükség a pártok közötti együttműködésre – ezzel ugyanis úgy söpri le az ellenzéki pártokat, hogy közben a szavazóiknak együttműködést ajánl” – mutatott rá.

Mindazonáltal Magyarországon az egyén választókörzetek a döntőek – hívta fel a figyelmet a Republikon Intézet vezetője. Az egyik oldalon ott vannak a beágyazott fideszesek, s bár nem egészen másfél év múlva választások lesznek, Magyar Péter további is „one man showt” ad elő, nem látjuk az egyéni képviselőjelöltjeit, pedig azokat meg kellene találni, fel kellene építeni, hogy helyben ismerjék, és elhiggyék róluk, hogy jobbak lennének, mint a Fideszéi. Ezen a téren azonban nagyon kevés történt. Megalakultak ugyan a Tisza-szigetek, ami fontos, de azok nem termelik ki a 106 jelöltet, ami pedig létkérdés lenne. 2026-ban azt kell eldönteni, hogy Orbán Viktor vagy Magyar Péter, de a győzelemhez Magyarnak kormányzóképességet kell felmutatnia, s 106 hiteles, helyben elismert képviselőjelöltet is. Persze, még van idő, de ez olyan kihívás, amelyre még nem adott választ – jegyezte meg. 

„Még nem temetném Orbán Viktort, de azt látom, hogy nem dőlt el a meccs” – húzta alá. Mert bár a gazdasági ígérgetéstől még nem fognak feltétlenül a Fideszre szavazni a hívei, de a harcias kiállása, hogy „itt állunk egyedül a vártán” az nagyon fontos hívó szó, üzenet nekik. Habár Strasbourgban, az EP múlt heti meghallgatásán is bebizonyosodott, hogy Orbán kiírta magát EU-ból, de a sajátjai számára mindebből csak az jött le, hogy bántják a főnököt. 

Lehet-e bármit is előre látni a soron következő választásra nézve? – kérdeztük végül. Horn Gábor erre annyi mondott, hogy 2026-ban magas részvételre számít, és arra, hogy a bizonytalan szavazóknak az utolsó pillanatban meghozott döntése fontos szerepet fog játszani az eredményben. Azokról van szó – magyarázta –, akiket nem igazán érdekel a politika, akik majd pénteken döntik el, hogy mégis csak elmennek szavazni, és a fülkébe lépve határozzák el, hogy hova ikszelnek. Róluk pedig igen keveset tudunk, legfeljebb azt, ha nem gondolják úgy, hogy potenciálisan jobb lehet a helyzet, vagy azt érzékelik, hogy egyre rosszabb, akkor inkább Magyarra szavaznak majd. Viszont Orbán lesz a választottjuk, ha a Fidesz első embere megint át tudja verni őket, ahogy tette 2022-ben. De a nagy átveréshez most nincsenek meg a forrásai, azaz Orbán emiatt is sokkal nehezebb helyzetben van, mint volt 2022-ben – állapította meg végül Horn Gábor.