Pegasus-botrány: tovább szaporodtak a kérdőjelek

Mint a Hírklikk is beszámolt róla, elkészült a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelentése a Pegasus kémszoftver botrányosnak mondható magyarországi felhasználásáról (az 55 oldalas jelentés teljes terjedelmében itt olvasható). A jelentés kapcsán Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke tartott sajtótájékoztatót, amelyen arról beszélt, hogy nem tártak fel jogsértést a Pegasus magyarországi alkalmazásával, illetve engedélyezésével kapcsolatban). Ugyanakkor a vizsgálati eredmények számos részletét minősített adatnak tartja a hatóság, ezért azokat 2050-ig titkosították. Kiderült, hogy a megfigyeléseket nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva hajtották végre, vagy bírósági engedéllyel, vagy Varga Judit miniszter megbízásából – az azóta korrupciós botrányba keveredett és lemondott – államtitkára, Völner Pál írta alá az engedélyeket. Százas nagyságrendű esetet vizsgáltak meg (pedig mintegy háromszáz hazai megfigyelésről lehetett hallani), köztük azokat, amelyeknek a sajtóban már megjelent személyek voltak az áldozatai. Péterfalvi szerint nem merült fel arra vonatkozó – amúgy korábban több forrásból is megjelent – információ, hogy Izrael tényleg megtiltotta volna a Pegasus magyarországi használatát.

A NAIH elnöke belebegtetett egy büntetőfeljelentést amiatt, mert szerinte nem zárható ki bűncselekmény elkövetése sem. Mint a Telex tudósításában olvasható: az adatszivárgás során is történhetett „adatvédelmi incidens”... elképzelhető jogosulatlan adattovábbítás, felmerülhet az adatkezelési műveletek jogellenessége... nem tisztázott, hogy az érintettek (például az Amnesty) milyen jogszabályi felhatalmazás alapján kezelik az adatokat... ha pedig harmadik fél jogosulatlanul jutott hozzá az érintettek személyes adataihoz, az felveti a személyes adattal való visszaélés, a kémkedés stb. gyanúját.

A feljelentés az oknyomozás alapjait kérdőjelezi meg

Derült ki bármi érdemi a NAIH jelentéséből? – kérdeztük Tarjányi Pétert, akinél arra is választ kerestünk, hogy ha minden rendben lévőnek találtatott, akkor miért szükséges 30 évre titkosítani az aktákat? És hogyan értelmezzük a büntető feljelentést?

„Ez utóbbira könnyű válaszolni: ez Péterfalviék részéről nem más, mint egy véd és visszavág akció” – mondta Tarjányi Péter. A biztonságpolitikai szakember meggyőződése, hogy az Amnesty International gyorsan kivédi ezt a vádat. Ezeknek az adatoknak a túlnyomó része megjelent a nemzetközi térben, az pedig, hogy ehhez kapcsolódva utánamentek a dolgoknak, nos, ezt nevezik oknyomozásnak. Ez olyan, mintha Al Capone adatai miatt kezdenének el aggódni. Ha mondjuk napvilágot látnak Al Caponéhoz kapcsolódó tranzakciók, s a kiszivárgott hírekben szerepelnek telefonszámok, az újságírók pedig elkezdenek a számok után járni, hát, ezt nevezik oknyomozásnak – mondott egy példát, majd leszögezte, „Az ilyen feljelentés az oknyomozó újságírás alapjait kérdőjelezi meg”.

Sokasodtak a kérdőjelek

S hogy mit szól a szakértő az egész vizsgálathoz? „Kiderült, hogy ha Magyarországon valami jól le van papírozva, akkor vizsgálati szempontból nem tudnak fogást találni – ez ilyen egyszerű” – vonta le a tanulságot. Számára a Péterfalvi-jelentés azért volt különösen elgondolkodtató, mert ők – megfelelő jogosítványok birtokában – ténylegesen belepillanthattak a folyamatokba, és a végén tettek egy olyan kijelentést, aminek nem csak jogi értelemben van relevanciája. „Az a baj, hogy mindig csak azt nézik, jogilag rendben volt-e az ügy, s nem vizsgálják a társadalmi, politikai, morális aspektusokat” – mondta, hozzáfűzve: hogy ha minden rendben volt, akkor viszont azzal is tartoznak, hogy elmondják, milyen ügyek voltak.

Mindezzel együtt, pedig sokasodtak a kérdőjelek a fejében – tudatta Tarjányi, aki nehezményezi, hogy a hatalom csak a bürokratikus, formai vizsgálatot engedélyezi, a tartalmit pedig nem. „Ez a vizsgálat ugyanis csak a formai részeket ellenőrizte, ugyanakkor a Parlament megfelelő bizottsága a tartalmi részeken is végig tudna menni, ráadásul úgy, hogy a testület tagjai kérdezhetnének is.”

Parlamenti bizottságnak kellene vizsgálnia az ügyet

Konkrét példát is említett mondandója világossá tételére Tarjányi Péter, a 2008-2009-es roma gyilkosságok ügyét. Létrejött egy parlamenti vizsgálóbizottság, amely kihallgathatta nemcsak a titkosszolgálati vezetőket, hanem az üggyel foglalkozó műveleti tiszteket is. „A Péterfalvi-féle vizsgálat esetén ilyenre nincs mód” – jegyezte meg Tarjányi, ők csak végigmentek egy csekklista tételein, s kipipálták a dolgokat: papír rendben – pipa; aláírás rendben – pipa, pecsét rendben – pipa, megrendelői papír rendben – pipa, dátumok stimmelnek – pipa, stb. „Ezért is mondom, ha le van papírozva valami, és csak a formai részét vizsgálják, akkor minden rendben lesz ezzel az üggyel is.”

Ám a tartalmi részben felmerülő kérdésekre továbbra sincs válasz. Például arra, hogy miért hallgatták le Panyi Szabolcsot? Mondja már meg a műveleti szervezet, hogy konkrétan mi volt rá vonatkozóan az indok! Maradva a romagyilkosságok példájánál: annak kapcsán a parlamenti bizottság tagjai megkapták a tájékoztatás – mondta, megjegyezve, hogy ők azóta is hallgatnak mindarról, ami titkosítva van.

A Péterfalvi-vizsgálat csak első lépés kellene legyen 

„Nem elvéve tőlük, hogy jót akartak, azt mondom, hogy Péterfalviék vizsgálata is fontos, de csak a belépője kellene legyen egy parlamenti bizottsági vizsgálatnak.” Első lépésnek ugyan jó, de a vizsgálat így féllábú marad, „igaz, így meg elmondhatják, hogy minden rendben van”.

S hogy miért ismételgeti a parlamenti vizsgálóbizottság szükségességét? Tarjányi ennek megválaszolásához még egy momentum erejéig visszatért a 2009-es romagyilkosságokra: a vizsgálóbizottság megállapításokat tett, azok nyomán elindultak belső vizsgálatok az alkotmányvédelmi hivatalnál. Sőt, még a Fidesz-kormány idején is visszanyúltak a vizsgálóbizottság munkájához, s 2012-2013-2014-ben újból leporolták az aktákat, és bizonyos dolgokat újból elkezdtek vizsgálni. „Ezért is több egy parlamenti vizsgálóbizottság, mert adott esetben irányt tud adni a hivatalos szerveknek” – szögezte le.