Politikai és rendészeti megfontolások irányítják a járvány kezelését

Nincsenek megalapozott prognózisaik? S biztos, ami biztos, ürítik ki az ágyakat?

Nem tudom. Normálisan ezt úgy szokták, hogy készítenek egy tervet, ami tartalmazza az ágyak felszabadítását lépésről-lépésre, ahogy szükség van rá. Ha a számítások azt mutatják, hogy majd adott idő múlva, a tízszeresére nő a kórházi kezelést igénylő fertőzöttek száma, akkor már március közepén kidolgozom a kiürítési és átalakítási tervet, hogy legyen idő a felkészülésre, arra, hogy el lehessen helyezni a betegeket, akik addig az ágyakat foglalták. Mindezt időben tervezem meg, elegendő időt hagyok a felkészülésre, s arra, hogy minden szükséges átalakítást el lehessen végezni, s hogy a fekvő betegeket át tudjam helyezni, az ő sorsukat is meg tudjam tervezni. Fokozatosan bővítem az ágyak számát, hogy ne fordulhasson elő a mai helyzet, amikor ott állnak az üres ágyak, miközben rengeteg ember nem kap kezelést.

Akkor éppen ellenkezőleg: vannak előrejelzések, azok nagyon drámaiak, csak éppen nem árulják el az embereknek?

Nem tudom. Ahhoz, hogy tudjuk, információk kellenének. Annyit azért látunk, hogy 150 ezer igazolt fertőzött kellene ahhoz, hogy mintegy 35 ezer ágyra legyen valóban szükség. Azt látjuk, hogy az utóbbi napokban inkább csökkent az új igazolt fertőzöttek száma, mintsem drámaian nőtt volna. S azt látjuk, hogy nincsenek több százas ugrások. Azzal egyet lehet érteni, hogy előrelátóan kialakítanak, felszabadítanak bizonyos számú biztonsági ágyat, de nincs magyarázat arra, hogy krónikus vagy éppen rehabilitációs osztályokat ürítenek ki. Vannak számítások, de igen nagy különbségek vannak azok között. Olyat pedig még nem láttam, hogy a csúcson több tízezer kórházi ellátást igénylő beteg lehetne. Éppen azért kell elhúzni a fertőződés ütemét, hogy ne egyszerre dőljön rá az egészségügyi intézményekre a teher.

A MOK már az intézkedés előtt közleményben hívta fel a figyelmet a „láthatatlan áldozatokra”. A számukat csak akkor lehet esetleg – ha egyáltalán – megbecsülni, amikor rendelkezésre állnak majd az idei halálozási statisztikák. Mindent alárendelnek a koronavírus-statisztikáknak???

Erre ismét csak azt tudom válaszolni, hogy nem tudom. Szerintem sokkal nagyobb kockázatot vállalnak ezzel. Ha az emberek nem jutnak orvosi ellátáshoz, s kórházban kezelt krónikus betegeket kiraknak, annak a hatása erőteljesebb lesz, és szélesebb körű, mint annak, hogyan alakul a koronavírus-fertőzés miatt kezeltek vagy elhunytak száma. Ez az intézkedés máris érinti őket, s nem tudjuk, hova fejlődik tovább az ügy.

Mi lesz ennek a hatvan százalékos ágykiürítésnek Ön szerint a hatása?

 Az első pillanatban nem is annyira az egészségügyben csapódik majd le, hanem a családok életében. Majd csak azután az egészségügyben. Mert a családok nincsenek semmilyen szempontból sem felkészülve arra, hogy krónikus betegeket fogadjanak be. Nincs felszereltségük a kezeléshez, nincs hely, ahol elhelyeznék őket, nincs megfelelő ágyuk, persze nincs megfelelő szakértelmük, tudásuk sem a szükséges kezeléshez. Lehet azt mondani – ahogy mondták is –, hogy ezekben az esetekben a családok kérjenek segítséget az önkormányzattól, de azoknak sem korlátlanok a lehetőségeik. Arról nem szólva, hogy most csökkentették az anyagi lehetőségeiket.

Miként lehetséges, hogy három nappal azelőtt döntenek arról, hogy valaki nem teljesíti a miniszteri ukázt , hogy egyáltalán lejárna a határidő? Gondolok itt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) menesztett főigazgatójának, Cserháti Péternek az esetére, akit azzal az indokkal menesztett Kásler miniszter, hogy nem hajtotta végre a hatvan százalékos ágykiürítési utasítást.

Ez az indoklás roppant furcsa. Nem tudni, nem látni, hogy mi van a háttérben, mert a megszólaló dolgozók azt mondták, hogy igenis kiürítették az ágyakat, teljesítették az utasítást, illetve, ami még hátra volt, azt is megoldották volna.

Már csak azért is – s ez is az ügy furcsaságát bizonyítja –, még hátra volt pár nap a miniszter utasításban megadott 15-i határidőig. Mégis azonnali hatállyal kirúgták a főigazgatót, aki az ő emberük volt.

Szakember volt.

De hát mi lehet a valós ok? Az ő esetében vagy a nála pár nappal korábban eltávolított másik kórházigazgató esetében? A Fejér megyei kórház főigazgatóját, Csernavölgyi Istvánt  adminisztratív feladatok nem teljesítésére hivatkozva távolította el Kásler.

A legborzasztóbb az, hogy semmire sincs válasz. Pedig egy ilyen súlyos járványügyi helyzet kezelésénél egészen alapvető dolog, hogy meg kell teremteni a legszélesebb összefogást, aminek a feltétele, hogy mindenkit korrekt módon tájékoztatok. Minél nehezebb a helyzet, annál pontosabb tájékoztatásra van szükség.

A miniszter hozta a döntést; de tud ilyen, a hippokratészi eskünek ellentmondó döntést hozni egy orvos?

Nagyon kevéssé hiszem, hogy a miniszter saját hatáskörben tesz ilyen lépéseket. Anélkül, hogy megtárgyalta volna, hogy felhatalmazást kapott volna a kormányfőtől.

Nem mer szembeszállni? Fél, hogy eltávolítják?

Nyilván találnának helyette mást.

Még ha állandóan az előtérben lenne, de a járvány kitörése óta jószerivel láthatatlan maradt. Ő és az egészségügyért felelős államtitkára is. Ennek mi az olvasata?

Kásler távolléte még csak-csak magyarázható a korával – hetven éves, a veszélyeztetett korban van –, de az, hogy az egészségügyi államtitkár – ha jól emlékszem – mindösszesen egy bizottsági ülésen jelent meg, nos, ez teljesen érthetetlen a számomra.

És ők az orvosok a kormányban...

Az látható, hogy egyáltalán nem az egészségügy és a járványügy játszik főszerepet, nem az ő szempontjaik vezetik a küzdelmet. Minden más fontosabbnak látszik, a rendészeti megközelítés, s kiváltképpen a politikai szempontok.

Arccal a 2022-es választások felé?

Ahhoz még ugyan korán van, de mégis, a válasz erre a kérdésre: igen.