Retteg a közmédia – évi százmilliárdból sem mernek érdemben beszámolni az előválasztásról 

– A több mint százmilliárdos közpénzből fenntartott MTVA mélyen hallgat a lakosság majd’ egytizedét érintő közéleti eseményről, ami többek között a Reuters, a Le Figaro, a Bloomberg számára is hírértékű volt. Mint a Magyar Hang megjegyezte: „a közpénzből finanszírozott állami hírügynökség valóságában annyira nem létezik az előválasztás, hogy az elmúlt 30 nap alatt egyetlen, ezzel kapcsolatos fényképet sem sikerült közölniük. Eközben a vadászati kiállításról az elmúlt egy hónapban 393 darab fotó került fel.” Kezdjük az alapoknál: Ön szerint mi a közmédia feladata?

– A közmédia, a köztévé, amikor akként is működik, a nyilvánosságnak, a demokráciának a legfontosabb fóruma és mozgatója. Az a felület, ahol a demokratikus viták valójában lefolytathatók és az állampolgárok végül valamilyen önálló döntést tudnak hozni a megszerzett információk és ismeretek birtokában. Mindez egy viszonylag egyszerűen elmondható és megvalósítható feladat. 

– Valóban, annak tűnik, de a tapasztalatok szerint, a megvalósítása igen nagy nehézségekbe ütközik egy ideje Magyarországon. Ide kapcsolnám a következő álnaív kérdést: figyelmen kívül hagyhatja-e a közmédia a lakosság mintegy tizedét érintő közéleti eseményt? 

– A rövid válasz erre az, hogy „nem”. Ez még a mostani médiatörvény szövegéből sem vezethető le, hogy gyakorlatilag teljesen hír, információ nélkül hagyja ezt az egész folyamatot. Ebből természetesen nem következik, hogy aki nem ellenzéki szavazó, az nem is tudott erről az egész eseményről, tekintve, hogy a mai nyilvánosság nagyon sok, különböző felületből adódik, ahol valamennyi információt szerezni lehet. De hát miért is költünk százmilliárdot évente egy olyan médiumra, ami egy ilyen alapvető fontosságú eseményről sem ad tájékoztatást? Ez nem pártpolitikai beszámoló lett volna, ami egyébként más esetben nem áll távol a közmédiától. Itt egy alapvető demokratikus kérdésről volt/van szó, hogy kik lesznek azok a jelöltek, akik a jövő évi választáson indulni fognak. Ez egy nagyon is demokratikus eljárásban dől el, amire korábban nem volt példa. Azt viszont percenként tapasztalhatjuk, hogy az összes állami csatorna bőszen beszámol a Stop Gyurcsány, stop Akárki-kampányról s hogy éppen hány aláírásnál tart. Ez a demokrácia működését kifejezetten gátolja még akkor is, ha van esély arra, hogy az emberek más forrásokból is tájékozódhatnak.

– Mindezzel úgy tűnik, hogy még csak nem is politikailag, de szakmailag a mélypontjára ért a közszolgálati média?

– Szerintem mélypontról-mélypontra bukdácsol ez az egész konglomerátum, de őszintén szólva, erre nem számítottam. Ilyen szempontból úgy látszik, teljesen naiv voltam. A saját kontextusukban akár arra is használhatták volna ezt az egész eseményt, hogy milyen béna az ellenzék, milyen béna az infrastruktúrájuk, milyen kevesen mentek szavazni – még ha mindez nem is igaz, ami máskor sem szokott problémát okozni. Ehhez képest, láthatóan az volt a politikai elvárás a közmédiával és az összes többi fideszes médiával szemben, hogy egyetlen centit se tegyenek hozzá a mozgósításhoz, nehogy a Fidesz-média miatt induljon meg akár egyetlen szavazni vágyó is. Innen nézve, kifejezetten szabotálták ezt az egész akciót. 

– A külföldi sajtó nagy része is beszámolt az eseményről, tehát valami hírértéke mégis volt az előválasztásnak. Ez is azt jelzi, hogy a közmédia megérett a választásra. Nincs egyetlen szakmai fennhatóság sem, ami fenéken billenthetné a vezetői garnitúrát?

– Nincs független hatóság. Bár nem tudom, hogy született-e bármilyen beadvány azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán nem ad érdemi beszámolót a közpénzből eltartott közmédia a közéleti eseményről, de ha beadtak volna, akkor nagyjából meg tudom fogalmazni a válaszukat.

– Elmondaná?

– Körülbelül azt mondanák, hogy a Médiatanács nem avatkozik bele szerkesztői kérdésekbe, nem kötelezhet senkit arra, hogy bármilyen témával foglalkozzon, amivel szerinte hírértéke miatt nem kell foglalkozni. 

– Lenyűgözött, de feldobott egy magas labdát. Ugye valóban érdemes panasszal élni az egyoldalú tájékoztatás, illetve nem tájékoztatás miatt? 

– Igen. Megpróbálkozhattak volna ezzel az ellenzéki pártok is, ha másért nem, a „közéleti trollkodás” kedvéért.

– Van-e remény és lehetőség változtatni a közmédia helyzetén, személyi vezetésén egy remélt kormányváltás esetén?

– Hát... Ez a szokásos dilemma, amiben én az óvatos álláspontot képviselem. Kétharmad nélkül nagyon szűk az eszköztár. Az egész MTVA kétharmados többséghez van kötve, a vezérigazgatóját a Médiatanács elnöke nevezi ki vagy hívja vissza bármikor, ami szintén kétharmados bebetonozással jár. Én azt szoktam erre válaszolni, hogy egy dolgot meg lehet tenni jogszerűen, ugyanis semmi sem írja elő az évi százmilliárdot. A médiatörvényben egy 2011-es összeg, hatvanvalahány milliárd szerepel és a törvényi előírás szerint, ezt évente az infláció mértékével lehet csak emelni. Tehát ezt a jelenlegi finanszírozást erősen vissza lehet vágni a törvény biztosította szintre, amitől persze nem fog összeomlani a rendszer, de legalább ritkulna.

– Egy teoretikus kérdéssel zárnám. Ön szerint egyáltalán van-e olyan értő és elfogadott szakember és koncepció, ami-aki optimális jelölt lenne a közmédia vezetésére? Mert itt mintha még a Fidesz-kormány előtt is némi zavarokat tapasztalhattunk. 

– És ez egyre nehezebb lesz. Ennek a mostani fideszes kommunikációs környezetnek a fő eszköze a megcímkézés, a megbélyegzés. Tehát egyszerűen nincs ma olyan – a véleményem szerint –, akire a Fidesz ne sütné rá, hogy sorosos, gyurcsányos, ballibes, meg ami éppen az eszükbe jut. Egy ilyen kettéosztott országban, ahol az ország egyik fele mindent elhisz és megtapsolja, amit a kormány éppen szajkóz, ott nem találunk egy konszenzusos szakembert, ott nincs közmédia. A közmédia egy nyugat-európai luxuscikk a háború utáni időszakból, amikor volt társadalmi igény valamiféle normális és konszolidált alapú működésre. Ott is recseg-ropog a közmédia helyzete, de ez nálunk – azt kell mondanom – lényegében egy kilátástalan és reménytelen helyzet.