Semmilyen adat nem támasztja alá, hogy éves szinten nem fognak csökkenni a reálkeresetek

Júliusban tovább mérséklődött a reálkeresetek zsugorodása – derül ki a KSH hétfőn kiadott jelentéséből. Mint a hivatal tudatta: a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 559 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 385 600 forint volt. A bruttó átlagkereset 15,2, a nettó átlagkereset 15,1 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, a reálkereset azonban két százalékkal csökkent. Ugyanakkor az első hét hónapban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset egyaránt 13,9, míg a kedvezmények figyelembevételével számított nettó kereset 13, százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. 

A Nagy Márton-féle Gazdaságfejlesztési Minisztérium egészen helyre kis kommentárt fűzött a jelentéshez – ezt persze az MTI is közzétette. Ebben – a szokásos „dollárbaloldalozás” mellett – nem csak azt mutatták be, hogyan lehet „megtévesztőset játszani” a statisztikai adatokkal (például azt hangsúlyozva, hogy egy év alatt 74 ezer forinttal nőtt az átlagbér), elővették az olyan szokásos szólamaikat, mint: a reálbérek júliusban „mindössze két százalékkal csökkentek annak köszönhetően, hogy a kormány szankciós infláció elleni küzdelme egyre látványosabban érhető tetten az adatokban: az olyan célzott intézkedések, mint a kötelező akciózás vagy az online árfigyelő rendszer először letörték és jelentősen csökkentették a szankciós inflációt”. De persze a kormány áldozatos munkája nyomán „az infláció csökkentésének köszönhetően egyre közelebb kerül a reálkereseti fordulat, így a reálbérek csökkenése augusztus-szeptemberben megállhat, majd újra indulhat a fizetések vásárlóerejének növekedése, mint ahogy az az elmúlt években már megszokottá vált” – szögezték le.

Tény és való, 11 hónapja folyamatosan mérséklődik Magyarországon a nettó reálkeresetek értéke, igaz – ahogy az alábbi grafikon is mutatja –, ezúttal kisebb mértékben, mint az előző hónapban. 

Forrás: KSH

Tudjuk, hogy az infláció is mérséklődő pályán van (nem kis részt a magas bázis miatt), ám ennek ellenére nem túlzott hurráoptimizmus a kormánytól azt szajkózni, hogy most már tényleg megáll a reálbérek csökkenése? Katona Tamást kérdeztük. 

Nem valós az általuk sugallt kép, hiszen nem azt kell nézni, hogy az egyik hónapról a másikra mi történik, hanem azt, hogy miként alakul az év egészére az adat – hívta fel a figyelmet a KSH korábbi elnöke. Mert, ha valaki mondjuk augusztusban egy százalékkal jobban is járt havi szinten, miközben az előző hat hónapban hét százalékkal rosszabbul, akkor mire megy ezzel az egy százalékkal? – tette fel a költői kérdést. A valós vizsgálat az, ha megnézzük, egy adott időszakban hogyan alakult a nettó keresetek reálértéke az előző év azonoshoz időszakához képest – szögezte le, azaz most az első hét hónapot kell megvizsgálni. 

Ami az általa szóba hozott adatot illeti – ahogy a KSH jelentéséből kiolvasható (lásd az alábbi grafikont), az igen lassú javulás ellenére, január-júliusban még mindig 8,1 százalékos volt a nettó keresetek reálértékben történt értékvesztése. Katona Tamás szerint ráadásul az egész évben is minden bizonnyal negatív lesz ez a mutató...

Forrás: KSH

A szakember úgy látja, miközben az átlag sem kevéssé megnyugtató, de még vannak nagyon kedvezőtlen tendenciák is. Lebontva a teljes adatot, a többi között azt látjuk, hogy a közszférában radikális a nettó keresetek reálérték-vesztése, esetenként két számjegyű, mint például a közművelődésben és a szociális szférában dolgozóknál. Mint megjegyezte, a pedagógusok az ígért felzárkóztatás helyett rosszabb helyzetbe kerültek, még az idei emelésük sem éri el az inflációt, s hasonló a helyzet a egészségügyi szakdolgozók esetében is. 

„Nyilván volt egy kényszer a minimálbér-emelésre, ami az adó- és járulékbevételek miatt fontos volt kormánynak, s ezért határozta meg annyira kategorikusan a reálkeresetek növekedését – ezt persze azután leöntik mindenféle fideszes ideológiai mázzal” – mutatott rá Katona Tamás. Ám mostanra olyan helyzet alakult ki, hogy a béreket a vállalkozások sem tudják kigazdálkodni, és ami „egyenesen szégyenteljes, a közszférában sem emeltek vagy csak alig” – hívta fel a figyelmet. 

És mit szól ahhoz, hogy ezt – mint persze már megszokhattuk – a kormány fantasztikus teljesítménynek tudja be a szaktárca: a kiváló infláció-ellenes harcnak, jelesül az árstopoknak és multinacionális kereskedelmi láncok megfékezésének?

„Mindez nem más, mint hablaty, ennek semmi köze a valósághoz” – mutatott rá, leszögezve: ebből semmi nem igaz. „De hát nyáron Orbán megígérte, hogy októberre megszünteti a két számjegyű inflációt és a kánikulát – nos, e két azonos ígéret közül a kánikula már tényleg megszűnt” – jegyezte meg. S ha már Orbánnál és Nagy Mártonnál tartottunk, Katona Tamás nem bírta megállni, hogy ne jegyezze meg: „azt tapasztaljuk, hogy Orbán Viktor balkezes lett – merthogy Nagy Márton lett az ügyeletes zseni, mégpedig a miniszterelnök eddigi jobbkeze, Matolcsy helyett”.  

Majd ismét komolyra fordítva a szót, emlékeztetett arra, hogy az infláció esetében szeptemberben nagy ugrás várható, aminek az az oka, hogy kifut a 2022. szeptemberében megszüntetett rezsicsökkentés hatása („ahogy ők fogalmaztak fideszes nyelvezeten, a rezsicsökkentés csökkentésének a hatása”), ami tavaly 46 százalékkal dobta meg a lakossági árat, azaz a bázis nagyon magas lesz. Ellenkező hatást vált ki ugyanakkor az üzemanyagárak emelkedése, s az, hogy az árfolyam is gyengülőben van, mert „ismét bejött a régi megfigyelés: amikor megszólal Matolcsy György, akkor gyengül a forint, a jegybankelnök pedig Egerben megszólalt”.