Stumpf István a szegedi egyetemen…
Prímán „tájékoztatta" az érdeklődőket – igazán „kiválóan" hasznosította a pártállami időkben szerzett gyakorlatát.
Akiben még mindig van elég türelem, innen élvezheti…
Én a magam módján "élveztem" is: átélhettem ifjúkorom bizonyos élményeit… Bár mintha a hetvenes évek „tájékoztatói" utólag valószerűbbnek, már-már igazibbnak tűnnének: bizonyos, hogy akkoriban csak a legelvetemültebb pártkáderek vetemedtek a hallgatókat annyira lenéző, szakadatlan hazudozásra, terelésre, mint Stumpf, az önállót alakító alkotmánybíróból lett hibátlan NER-lovag. De a mellette ülő nagy tapasztalatú miniszteri biztos asszony is kitett magáért, ahogy zökkenőmentesség nélkül sóderolt arról, hová dedikálhatnak forrásokat akárkik is…
Ami azokban az említett hetvenes években elkeserítő, gyakran dühítő volt, beleilleszkedett abba az óvatos nyitási politikába, amely egyrészt széles körben legitimálta a rendszert, másrészt március 15‐én tüntetni hívta az embereket, főleg diákokat.
Ami manapság történik, végtelenül lehangoló, megalázó: orrba-szájba hazudoznak, gyakran ugyanazok az emberek, miközben a rezsim zár, minden „egyeztetés" hányingerkeltő hazugság..
És lopnak, rabolnak.
Stumpf Istvánnak, a korábban önállót játszó alkotmánybírónak nem probléma, hogy nem csupán az SZFE „modellváltásának", hanem az egész egyetemi "átalakításnak" alkotmányossága kérdéses. Nem probléma, hogy bár reménykedni nincs igazából okunk, mégis: az „alkotmánybíróság" még nem döntött…
A NER egész züllöttsége jelent meg a maga undorító valójában Stumpf István „tájékoztatójában", ama kegy gyakorlásában, ahogy letudta a számára is kellemetlen vagy legalábbis kényelmetlen feladatot. Az arcára volt írva minden: talán – bár ez igazán érdektelen – maga is iszonyodott önmagától. Ha netán így volt, semmiképpen sem menti, sőt.
Megalázó ez a leereszkedés, ahogy megalázó egyetemeink fideszesítésének, elrablásának egész folyamata. Olyan megalázó, mint annak idején elviselni a „létező szocializmust" – vagy még inkább: gondolta-e bárki is, hogy visszajutunk ide…
Nyugodjunk meg, mondja Stumpf: a kur(v)atóriumokba, felügyelőbizottságokba mindenki által elismert szakemberek kerülnek, mint Szili Katalin vagy éppen Szegeden Trócsányi László…
A „tájékoztató" sikeresen lezajlott: a terelést, a handabandát, a tömény hazugságokat udvariasra hangolt, még éppen engedélyezett fenntartásokat is megfogalmazó kérdések követték – azokat és a rájuk adott „válaszokat" meghallgatva, vált teljessé a megalázottság borzalma.
Nehéz elhinni, hogy a NER egész tűrhetetlensége még mindig nem általános érzése a társadalomnak...
