Szánalmas magyarázkodás a korábbi világklasszistól
|
2017. december 14. 09:54
2017. dec. 14. 09:54
Pálinger Katalin a kedvenc kézilabdázóim egyike volt, és az is marad. Ezen a tényen még az sem tud változtatni, hogy elképesztő, és érthetetlen interjút adott a Népszavának. Már-már azt állította, hogy jól szerepelt a világbajnokságon a női csapatunk.
A jó szereplés amúgy a tizenötödik hely volt. Igen, a tizenötödik. Ennyire vacak eredménnyel -tudtommal- még sosem jöttünk haza VB-ről. Általában nem érdemes a múltba révedezni, de most, kivételesen mégis tegyük ezt meg. 1965-ben, a legendás Török Bódog vezetésével még világbajnok volt a csapatunk. De nem volt sokkal rosszabb a nyolcvanas évek generációja sem (Gódorné Nagy Mariann, Sterbinszky Amália, Rácz Mariann) amelyik VB ezüstöt szerzett hazai közönség előtt 1982-ben.
De mondhatnám Pálinger korosztályát is, amelyik olimpiai második volt. (Nem tagadom, sírtam a dánok ellen hat gólos előnyről elbukott finálé után.) Ugyanez a csapat EB címet is szerzett. Az egyel fiatalabbak pedig 2005-ben VB bronzot. Ezután kezdődött a mélyrepülés, amely mostanáig tart. És semmi nem utal arra, hogy hamarosan vége lenne. Persze lehet azt mondani, hogy ez a realitás, és nem vagyunk benne a világ legjobb 12 csapatában sem, de azt NEM lehet mondani egy Pálinger Katalinnak egy ilyen szereplés után, hogy minden okés, megyünk tovább...
Persze nehéz a dolga, hiszen ő a kézilabda szövetség alelnöke, vagyis második embere. Szakmailag viszont nyilvánvalóan az első, hiszen az elnök az a Kocsis Máté, akit a Fidesz nyomott erre a posztra, és akinek vélhetően nincs sokkal több köze a sportághoz, mint egy átlag tévénézőnek. Szóval, Pálingernek kellett megmagyarázni, a megmagyarázhatatlant, vagyis azt, hogy miért lettünk csak tizenötödikek a VB-n. Ha azt mondja, hogy azért, mert nincsenek lassan magyar játékosok az NB I-ben, hiszen a pénzesőben úszó klubok egymás után igazolják le a világ legjobbjait, akkor azt mondtam volna, hogy igen: ebben lehet valami.
Merthogy mondjuk már nemcsak a Győrben már több a külföldi válogatott, mint a hazai. (Nekik azért odaszúrt egy picit.) De vegyük ki Győrt a kalapból, mondjuk, hogy az a sportág Real Madridja, külön kaszt. De Érden, Székesfehérváron, Siófokon, Kisvárdán és még több helyen is a külföldi zsoldosok viszik a prímet, a magyarok meg ülnek a kispadon. Ahogy tudom, egyetlen csapatban, a Budaörsben nincsenek légiósok. Az edzők meg eredménykényszerben vannak. Nincs idejük a magyar tehetségek beépítésével bíbelődni, ha nem hozzák a győzelmeket, kirúgják őket a francba. Sokkal egyszerűbb betenni a csapatba egy kész szerb, horvát, spanyol, brazil, vagy orosz játékost.
Szóval, ha Pálinger ezt mondta volna, akkor meghajtottam volna előtte a fejemet. De nem, ő arról kezdett beszélni, hogyha szerencsésebb a sorsolásunk, akkor az elődöntőig menetelhettünk volna. (Már megint az a fránya sorsolás a felelős mindenért.) Meg arról beszél, hogy az ő idejében rossz volt az utánpótlás nevelés, ezért tartunk itt. (Annyira rossz volt, hogy olyan fantasztikus világklasszisokat sikerült nevelni, mint amilyen ő volt.)
De a legelkeserítőbb mégis az volt, amikor szó szerint azt mondta, hogy: "minden téren előreléptünk, és bizakodva tekinthetünk a jövőbe".
Jajj, Pálinger Kati, hogy változhattál ilyen rövid idő alatt a világ legjobb, és legszimpatikusabb kapusából, ennyire szervilis, és mellébeszélő sportvezetővé?
De mondhatnám Pálinger korosztályát is, amelyik olimpiai második volt. (Nem tagadom, sírtam a dánok ellen hat gólos előnyről elbukott finálé után.) Ugyanez a csapat EB címet is szerzett. Az egyel fiatalabbak pedig 2005-ben VB bronzot. Ezután kezdődött a mélyrepülés, amely mostanáig tart. És semmi nem utal arra, hogy hamarosan vége lenne. Persze lehet azt mondani, hogy ez a realitás, és nem vagyunk benne a világ legjobb 12 csapatában sem, de azt NEM lehet mondani egy Pálinger Katalinnak egy ilyen szereplés után, hogy minden okés, megyünk tovább...
Persze nehéz a dolga, hiszen ő a kézilabda szövetség alelnöke, vagyis második embere. Szakmailag viszont nyilvánvalóan az első, hiszen az elnök az a Kocsis Máté, akit a Fidesz nyomott erre a posztra, és akinek vélhetően nincs sokkal több köze a sportághoz, mint egy átlag tévénézőnek. Szóval, Pálingernek kellett megmagyarázni, a megmagyarázhatatlant, vagyis azt, hogy miért lettünk csak tizenötödikek a VB-n. Ha azt mondja, hogy azért, mert nincsenek lassan magyar játékosok az NB I-ben, hiszen a pénzesőben úszó klubok egymás után igazolják le a világ legjobbjait, akkor azt mondtam volna, hogy igen: ebben lehet valami.
Merthogy mondjuk már nemcsak a Győrben már több a külföldi válogatott, mint a hazai. (Nekik azért odaszúrt egy picit.) De vegyük ki Győrt a kalapból, mondjuk, hogy az a sportág Real Madridja, külön kaszt. De Érden, Székesfehérváron, Siófokon, Kisvárdán és még több helyen is a külföldi zsoldosok viszik a prímet, a magyarok meg ülnek a kispadon. Ahogy tudom, egyetlen csapatban, a Budaörsben nincsenek légiósok. Az edzők meg eredménykényszerben vannak. Nincs idejük a magyar tehetségek beépítésével bíbelődni, ha nem hozzák a győzelmeket, kirúgják őket a francba. Sokkal egyszerűbb betenni a csapatba egy kész szerb, horvát, spanyol, brazil, vagy orosz játékost.
Szóval, ha Pálinger ezt mondta volna, akkor meghajtottam volna előtte a fejemet. De nem, ő arról kezdett beszélni, hogyha szerencsésebb a sorsolásunk, akkor az elődöntőig menetelhettünk volna. (Már megint az a fránya sorsolás a felelős mindenért.) Meg arról beszél, hogy az ő idejében rossz volt az utánpótlás nevelés, ezért tartunk itt. (Annyira rossz volt, hogy olyan fantasztikus világklasszisokat sikerült nevelni, mint amilyen ő volt.)
De a legelkeserítőbb mégis az volt, amikor szó szerint azt mondta, hogy: "minden téren előreléptünk, és bizakodva tekinthetünk a jövőbe".
Jajj, Pálinger Kati, hogy változhattál ilyen rövid idő alatt a világ legjobb, és legszimpatikusabb kapusából, ennyire szervilis, és mellébeszélő sportvezetővé?
