Szelényi Zoltán: az állami egészségügy olyan, mint az orosz rulett
A betegek az internetről gyógyulnak, az orvosok megkérdőjelezik a páciensek együttműködési szándékát – foglalta össze az egészségügy jelenlegi helyzetét Szelényi Zoltán traumatológiai sebész, orvos-közgazdász. Az MSZP egészségügyi kabinetjének vezetője szerint az állami egészségügyben dolgozók leterheltségén, hozzáállásán, az intézmény felszereltségén és szokásjogán múlik, hogy ki milyen ellátást kap. Az egész olyan, mint, amikor a süllyedő Titanicon még mindig játszik a zenekar – tette hozzá, amikor arról beszélgettünk, miért tereli az állam a magánegészségügy felé az embereket.
Jogosan érzik azt a betegek, hogy nincsenek biztonságban a jelenlegi egészségügyi rendszerben?
A betegbiztonságot minden jól működő egészségügyi ellátórendszernek szavatolnia kell. Korábban a szigorú minőségbiztosítás, a rendszeres ÁNTSZ ellenőrzések, vagy éppen a Egészségbiztosítási Felügyelet biztosította, hogy minden intézményben korszerű, biztonságos gyógyító munka szolgálja a betegek felépülését. A két utóbbi intézmény megszűnt, a minőségbiztosítási auditálás rendszere már évek óta nem működik. Tehát a dolgozók leterheltségén, jóindulatán, az intézmények szokásjogán, felszereltségén múlik, ki milyen minőségű ellátásban részesül. Ez sajnos egy nagyon esetleges rendszer, amelyben kódolva van a hiba lehetősége.
Összedőlhet a magyar egészségügyi rendszer? Egyáltalán létezik ilyen állapot?
Az egészségügy összedőlését véleményem szerint tényként kezelhetjük. Ahogy egyik kollégám mondta: olyanok vagyunk, mint a zenekar a Titanicon. A hajó már félig elsüllyedt, de mi még húzzuk a talp alá valót.
Bizalom nélkül lehet gyógyítani és gyógyulni?
A bizalom alapvető feltétele a gyógyításnak és a gyógyulásnak. Jelenleg az egészségügyet a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi. A betegek jellemzően az internetről származó (sokszor téves) információk alapján képzelik el gyógyulásukat. Az orvosok pedig kétségbe vonják a páciensek együttműködési szándékát. Kevés az idő a megfelelő kommunikációra, és ebből számtalan félreértés származik.
Az EY kutatása szerint a magyarok mintegy kétharmada vesz igénybe magánegészségügyi szolgáltatást. Ön is úgy látja, hogy bár fokozatosan, de az állam kivonul az egészségügyből?
Az állam kétségbeejtően keveset fordít az egészségügyre, ez pedig a minőség romlását, a várólisták növekedését okozza. Aki megteheti, az értelemszerűen a magánellátásban keresi a gyógyulást. Számos olyan szegmens van azonban – jellemzően a nagy kockázatú, nagy anyagi ráfordítást igénylő eljárások –, amelyeket nem vállal egy profitorientált cég sem.
A magyar állam lakosonként csak az uniós átlag felét, 1200-1300 eurót fordítja egészségügyre. Miért?
A hangzatos szlogenek ellenére, a magyar kormány keményen neoliberális gazdaságpolitikát nyomat. Ebben a kontextusban a gondoskodó állam, mint olyan nem létezik. Az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás nem prioritás, illetve csak annak a szűk rétegnek, amely meg tudja fizetni a magánellátást, az elit intézményeket. Ez teljesen szembemegy az EU elveivel, ahol folyamatosan napirenden van a minden tagállamra kötelező egészségügyi minimum, illetve az egészségügyi unió gondolata.
Van még valami, amin spórolni lehetne?
Pillanatnyilag a magyar egészségügy nem tud elviselni további megszorításokat. Amennyiben ez a cél, annak súlyos következményei lesznek. Visszazuhanunk a fejlődő világ szintjére, ahol a hozzátartozók viszik be az ellátáshoz szükséges gyógyszert, kötszert, de még a műtéti implantátumokat is. És a család ápolja a kórházban fekvő rokont.
Jogosnak vagy helytállónak tartja a MOK elnökének kijelentését, miszerint, aki megteheti, különítsen el az egészségügyi ellátására is egy összeget?
Ez a kijelentés inkább a figyelemfelhívást szolgálja. Hiszen az orvos feladata a gyógyítás, és nem a magánellátás reklámozása. A kamara és az orvostársadalom abban érdekelt, hogy a jól működő államilag finanszírozott ellátás mindenki számára elérhető legyen.
A Párbeszéd azt állítja, hogy a magánegészségügyben érdekeltsége van Csányi Sándorhoz, Mészáros Lőrinchez és Tiborcz Istvánhoz kötődő cégeknek. Valóban?
Nincs pontos információm a magánegészségügy tulajdonosi hátteréről. Annyi bizonyos, hogy amiben üzletet lát a NER-burzsoázia, arra ráteszi a kezét.
Mekkora üzlet a magánegészségügy?
A Portfolio 2023-as becslése szerint a magánszektor 800 milliárdot kaszál évente, és ez az összeg gyors tempóban növekszik. Az ebben érdekelt szereplőknek aligha érdekük a színvonalas állami ellátás.
A gyógyulás lehetőségének elvétele a legnagyobb fokú embertelenség, amit egy ország vezetése tehet – így fogalmazott a Párbeszéd. Ön is így látja?
A magyar alaptörvény alkotmányos jogként rögzíti a lakosok egészséghez való jogát. Amennyiben a kormány nem biztosít megfelelő egészségügyi ellátást, folyamatos alkotmánysértést követ el.
Mi lesz azokkal, akiknek nem lesz pénzük a magánegészségügyi szolgáltatásokra?
A szegényeknek megmarad a lepusztult, államilag finanszírozott rendszer. Amelyben még az sem kizárt, hogy megfelelő ellátást kapnak. Ez azonban – Kincses Gyula, az Orvosi Kamara volt elnökének szavaival élve – olyan, mint az orosz rulett.
