Szepesházi Péter: még nem sikerült leverni a civilek, jogvédők és a hiteles politikusok ellenállását

Ilyen elszánt emberek azok a lipótmezői családok, akiket a NER szándékozik utcára tenni. Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, mintegy két éve kezdte perelni a Külgazdasági és Külügyminisztérium azokat az egészségügyi dolgozókat és rokonaikat, akik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) területén ma is szolgálati lakásokban élnek. Az intézmény korábbi dolgozóinak bérlői státusza 16 éve rendezetlen, és 2021 óta akarja a minisztérium utcára tenni őket, mert a NER-elit bentlakásos gimnáziumot tervez az OPNI helyére építeni. Hol tart ez az ügy?

Négy bérlőnél már sikeresen lezárultak a tárgyalások, egy embert viszont a lakás kiürítésére kötelezték. Az ő ügyében másodfokon a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést. Úgy gondolom, hogy jó eséllyel indulunk majd a 2024. február elsejei megismételt elsőfokú tárgyaláson. Ha az éjféli Magyar Közlönyben továbbra is olyan jogszabályok jelennek meg, amivel senkit sem lehet megvédeni a kilakoltatástól, köztük azokat sem, akiknek egyébként már jogerős ítélete van, akkor már minden mindegy lesz. Bár erősen remélem, hogy ilyet már nem mernek meglépni. 

Úgy tűnik nemcsak egyszerű családok kerülnek szembe a rendszerrel. Azt mondta, hogy pikáns az a helyzet, amibe most Szabó Gabriella volt bírónő került. A bírónőt felfüggesztették, mert azt állítják róla, hogy alkalmatlan a pályára. Mindezt azután tették, hogy előzetes normakontrollt kért az EUB-tól az egyik ügyében. Ezért pereli a munkáltatóját. Miért gondolja, hogy pikánssá vált a helyzet?

Azzal, hogy az Európai Unió Bizottsága felé az igazságügyi reform ki lett pipálva és némi pénz érkezett az állam kasszájába, érdekes helyzet alakult ki, amely közvetlenül érinti Szabó Gabriella felfüggesztett bírónőt is. Ugyanis a reformok között óriási szerepe van annak a pontnak, amely kimondja, hogy nyugodtan fordulhat az EU Bíróságához bármely magyar bíró előzetes döntéshozatalért a saját ügyében. Tehát, ha valamelyik ügyében van uniós jogi szabályozás, és a bíró úgy látja, hogy a magyar jogszabályok nem konformak az EU-éval, akkor ezt megkérdezheti az EU bíróságától. Ezt azonban itthon nem veszik jó néven. Ez az egyik fő állításunk Szabó Gabriella perében, ezért nyilvánították alkalmatlannak, illetve mentették fel bírói állásából. Természetesen ezt tagadja a Fővárosi Törvényszék elnöke és az elsőfokú bíróság. Most a második megismételt eljárásban vagyunk, annak is a másodfoka lesz januárban. Ha nem nyerjük meg a pert, következik az Alkotmánybíróság és a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság. Nincs ezer százalékos bizonyítékunk arra, hogy politikai okból rúgták ki a bírónőt, aki az igazságügyi reform előtt néhány évvel bátorkodott EU normakontrollt kérni egy menekültügyi ügyben. De az őt ért fenyegetőzésen túl, egyetlen olyan kirívó bírói hibát sem találtak a munkájában, amely indokolhatná az eltávolítását. Most meg már a reform is kimondja, hogy bármelyik bíró kérhet előzetes döntéshozatalt.

A 2023-as évben sokan felfigyeltek az államot perlő Orosvári Zsoltra, aki 300 ezer létminimum alatt élő rokkant ellátásból létező embert is képvisel. Bár azt hitték, hogy a bíróság szóba sem fog állni velük, lehetőséget kaptak arra, hogy egy alkotmánybírósági javaslatot készítsenek, amiben alátámasztják, hogy szerintük miért diszkriminálja az állam a 2020 előtt rokkantosított embereket. Úgy tűnik, hogy ennek a javaslatnak igen nagy ereje és komoly következményei lehetnek.

Így van. dr. Monostori Róbert és dr. Zelei Katalin irányítása mellett dr. Noszkai Gábor és én is besegítettem0 az elkészítésében. Ez azért fontos, mert csak a Veszprémi Törvényszék, mint közigazgatási bíróság tud az AB-hoz fordulni. Az állampolgárok csak akkor, ha elveszítettek jogerősen egy pert és az ítélet ellen alkotmányjogi panasszal élnek, ugyanis 2012-ben megszűnt az egyéni, általános jellegű normakontroll. Kérdés, hogy lesz-e bátorsága a veszprémi bíráknak ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság elé vigyék az ügyet. A következő kérdés, hogy az Ab hajlandó lesz-e úgy viselkedni, mint egy európai tagállam autonóm bírósága. Ha mer vele érdemben foglalkozni, akkor célba talál-e a rokkant ellátásban részesülők két csoportja közötti diszkriminációra hivatkozásunk.

Mi a különbség a két csoport között?

Tény, hogy a 2020-as évek elején születtek olyan jogszabályok, amelyek az éhenhalásnál egy picit nagyobb összeget juttatnak az azóta rokkantosítottaknak. De 2011-2020-ig rokkanttá váltaknál viszont ismerjük Orosvári Zsolt és többszázezres nagyságrendű sorstársainak nyújtott 40-90 ezer forintos rokkantsági ellátását, amely az éhenhalást éppen elkerüli, de már a lakhatást vagy akár gyermekeik eltartását nem teszi lehetővé. Ez a két csoport közti diszkrimináció.  A következő kérdés, hogy az AB hajlandó lesz-e ezt kimondani, elismerni. Ha igen, és más nem is történik, akkor legalább a 2012-től 2021-ig rokkantosítottakat az Ab kiemelheti a mélyszegénységből a szegénységbe, mert az ő helyzetük nem pusztán „nagyon rossz”, hanem „gyalázatosan rossz”.

Mivel az Alaptörvény szerint csak törekednie kell a magyar államnak a szociális biztonságra, a „nem törekvés” és a visszafejlesztés már olyan szintű kiüresítésével jár még ennek az igen alacsony szintű ellátásnak is, hogy az már alkotmányellenes. Ezzel is érvelünk a javaslatban. És reménykedem, hogy ha szükséges, akkor az össztársadalmi felháborodás segíthet abban, hogy az Ab ne üljön rá a beadványra, és tegye azt akár évekig a fiókjába.

Ön szerint mit lehetne tenni, hogy ellenőrizhetőbb legyen a magyar végrehajtási rendszer?

A végrehajtási törvényt és a gyakorlatot meg kell reformálni, és úgy látom, hogy ebben az esetben az államosítás a megoldás. Az 1990-es években a szabadpiaci nagy demokratikus felbuzdulás idején még én sem ismertem fel, hogy „átestünk a ló túloldalára”. Mert azzal, hogy a végrehajtás is privatizálva lett, életveszélyes helyzetet teremtettek. Ugyanis könnyű visszaélni, túl nagy a csábítás, mert túl nagy hatalma lett egy végrehajtónak. Ennek a kicsúcsosodása a Schadl-ügy. Korábban is sok volt, most azonban már csak probléma van a végrehajtásokkal. Ezért itt az ideje, hogy az adósi jogorvoslatokat megerősítsék, ennek határidejét bővítsék, nagyobb legyen az állami segítség, és az egész végrehajtási rendszert államosítsák. Egyébként pont ez a célja a Szikra-mozgalomnak is. 

Hogyan látja a 2023-as évet, illetve mit vár 2024-től, miután kipipálták az igazságügyi reformot?

Még nem látszik a fény az alagút végén, de nem sikerült leverni a jogvédők, a civilek, a hiteles politikusok tiltakozásait, ellenállását. Az idei év nagy kérdése, hogy az abszolút putyini irányba fogunk-e elmenni vagy megragad itt a rendszer és már nem tud tovább keményedni. És úgy, mint a Kádár-rendszer hónapról-hónapra, majd napról-napra gyengülni fog. Nem tudom, melyik változat lesz, ahogyan azt sem, hogy nem fogják-e ránk küldeni az ügyvédi kamarát, hiszen elfogadták a szuverenitásvédelmi törvényt, mert akkor viszont minden politikailag és gazdaságilag – amely szintén politikaivá válik – érzékeny per védhetetlenné válik. Akkor pedig lehet, hogy jobb befejezni az ügyvédkedést. De azért ugyanekkora esélyt adok annak is, hogy lebomlik a rendszer.