Szörényi Bródy
Nem elírás a cím, szándékosan nincs kötőjel a két szó között. Szörényinek Bródy a keresztneve, Bródynak Szörényi a vezetékneve. Több mint ötven éve összenőttek ők, generációk szívében váltak eggyé, dalaik tucatjai tették élhetőbbé Magyarországot. Azt mindig tudtuk, hogy világnézetileg (politikailag) nem egy oldalon állnak, de ebben a kapcsolatban éppen ez volt a jó, mert sok évtizedes barátságuk reményt adott arra, hogy lesz egyszer egy normális Magyarország. Egy olyan haza, ahol a politika nem szakítja szét a családokat, nem rombol le sokéves barátságokat. Most úgy tűnik, le kell számolnunk ezzel az illúzióval, mert Szörényi Levente keményen beleszállt Bródy Jánosba.
Sokunk számára minta lehetett, ahogyan ők ketten a világnézeti különállásukat kezelték. A rendszerváltozás után Szörényi az azóta a Fidesz által bedarált MDF-hez húzott (a párt tulipános logóját is ő találta ki), míg Bródy a liberális SZDSZ mellett kötelezte el magát. Azóta már mindkét párt a múlté, ám a szerzőpáros dalai megmaradtak, csakúgy, mint az István a király című rockopera. És mi, egykori rajongók, meg a gyerekeink, akiknek átadtuk az Illés együttes iránti szeretetünket, együtt énekeltük a dalaikat. Például azt, amelyben ilyen sorok vannak: „Ne gondold, hogy tied a világ, / nem fog mindig a szerencse, könyörögni hozzád, / és ha még most tied a szó, / ne hidd, hogy így marad örökre, / ajánlom, tűnjél el a színről sietve.”
Most a Mandinernek adott interjúban Szörényi beleszállt egykori szerzőtársába, barátjába. Az apropó a színművészetis fiatalok lázadása volt, és az, hogy Bródy melléjük állt, dalt is írt nekik. Ezt nehezményezte Szörényi, aki szerint Bródy „szégyent hozott magára és közös életművük jó részére, beleértve az István a királyt”, majd még hozzátette: „ezzel Bródy eddig nem látott mélységekbe pengette le magát”.
Ez a szint nem méltó Szörényi Leventéhez, ez a színvonal leginkább Kövér László szellemiségéhez mérhető. Ráadásul mond még mást is Szörényi, ami ugyancsak méltatlan hozzá. Szerinte ugyanis a „kelet-európai bolsevizmus áttette a székhelyét nyugatra, és Amerikában már győzni látszik.”
Ez a típusú komcsizás már a Fidesz fajsúlyosabb elméinek is kínos, egy olyan alkotó részéről pedig, mint amilyen Szörényi Levente, illúzióromboló és ijesztő. A komcsizásnak ma, harminc évvel a rendszerváltozás után, semmi értelme. De ha már, jobb meggyőződésünk ellenére, mégis belemegyünk ebbe a sehová sem vezető sötét zsákutcába, akkor kénytelenek vagyunk Szörényi Levente figyelmét felhívni arra, hogy a valamikori MSZMP egyetlen más magyar pártban sem képviselteti magát olyan arányban, mint a Fidesz frakciójában és az általa vezetett kormányban. Ha van bolsevik párt ma Magyarországon, akkor azt Fidesznek hívják. Évtizedek óta ugyanazzal az „örök és megbonthatatlan” vezérrel az élen, ahol egy központi agyban születik meg minden határozat.
Szörényi Leventének bocsánatot kellene kérnie. Nem Bródy Jánostól, hanem tőlünk, az Illés zenekar egykori rajongóitól. Azoktól a százezrektől és millióktól, akik Bródyval együtt írt dalain nőttek fel, és akik nem hajlandók elfelejteni, hogy vannak közös dalok, amelyek sokunk számára még ma is jelentenek valamit.
