Szűnjön meg a roma gyerekek elkülönítése – követeli az Együttnevelés Szövetség 

A szövetség a közelmúltban alakult meg, de létrehozásán már egy éve dolgoztak, tudtuk meg Horváth Viktóriától. Fő céljuk a szegregáció megszűntetése és az együttnevelés minél széleseb körű elterjesztése. Azt akarják, hogy egyre több ember ismerje fel: a roma gyerekek indokolatlan SNI-vé minősítése súlyos károkat okoz az országnak, ezen minden érintett csak veszít, hiszen sem a roma tanulók, sem a sajátos nevelési igényű gyerekek nem kapják meg a nekik járó ellátásokat. 

A szövetség tagjai egy olyan hazában akarnak élni, ahol minden szülő biztonságban tudhatja gyermekét az óvodában vagy az iskolában, ahol a gyerekek társadalmi helyzete, vagy éppen bőrének színe nem okoz hátrányt, ahol a különbözőséget értékként kezelik, ahol a roma gyerekek is bátran és méltósággal élhetik meg identitásukat az intézmények falai között. Azt gondolják, hogy bőségesen vannak sikeres történetei az együttnevelésnek, ahogy azt is, hogy a források igazságosabb és előrelátóbb elosztása orvosolhatja a gondokat. Hisznek abban, hogy mindenkinek szíve-joga cselekedni azért, hogy biztonságosabb jövőt teremtsen gyermekeinek, és végső soron a hazának.

Horváth Viktória rengeteg példát mondott azokra a gondokra, amelyekkel naponta szembesülnek. Szegregált óvodák vannak, ahová csak roma gyerekek járnak, másutt a roma gyerekeknek külön tartanak ballagást. Olyan szakvéleményekkel is találkoztak már, amelyekben enyhén értelmi fogyatékossá minősítették a gyerekeket, és mint a gépsoron „nyomták ki” a minősítéseket, legtöbb esetben indokolatlanul és jogtalanul is. 

A szövetség tagjai nagy sikerként könyvelték el, hogy Kalocsán sikerült bezáratniuk egy olyan óvodát, ahová csak roma gyerekek jártak, és a gyerekeket arányosan elosztották a város több óvodájában. Ezt a szülők maguk kérvényezték, hiszen az Együttnevelés Szövetség nem önmaga dönt emberek sorsáról, hanem együtt dolgoznak szülői közösségekkel. Segítenek is a szülőknek, ha kérik. A Facebookon megtalálhatóak alatt, illetve az egyuttnevelesszovetseg.hu oldalon. 

Rézműves Szilvia, az Együttnevelés Szövetség másik tagja arról beszélt, hogy az elmúlt két tanévben folyamatosan nőtt az SNI minősítéseket kapó gyerekek száma, és ebben a minősítési rendszerben a roma gyerekek felülreprezentáltak. Nyilván ennek számos oka van. Országos szinten az SNI-s és a BTMN-s gyerekek száma eléri a közel 100 ezret, miközben maga a köznevelési rendszer összeomlóban van. A vidéki iskolák sokszor a normál tanítást is csak nagyon nehezen tudják megoldani a pedagógushiány miatt. Az SNI-s és BTMN-es gyerekek nem tudják megkapni a szakértői bizottság által előírt gyógypedagógiai, logopédiai, egyéb szakemberek fejlesztő segítségét, mert ott egyszerűen nincsenek ilyenek. 

A 2020-21-es tanévben 120 olyan iskola, vagy feladatellátási hely volt az országban, ahol a roma tanulók létszámaránya legalább 95 százalék volt. Ezekben az iskolákban összesen 16547 roma tanuló tanult, és csaknem 80 százalékukat SNI-vé nyilvánították. Ehhez képest 586 feladatellátási helyen egyáltalán nem volt roma tanuló. Abban a tanévben 154717 gyerek tanult a közoktatásban, közülük 5,7 százalékot tartottak sajátos nevelési igényűnek. Azokon a helyeken, ahol szinte csak romák tanultak (95 százalék), majdnem nyolc százalék volt az SNI-sek aránya, ahol egyáltalán nem voltak roma tanulók, ott ez az arányszám 5,5. 

Az Együttnevelés Szövetség arra is felhívta a figyelmet, hogy az elkülönítés legsúlyosabb formája az, amikor a roma tanulókat speciális iskolákba és osztályokba teszik, noha az értelmi képességük nem indokolná ezt. Eközben pedig a valóban sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók tömegei nem kapják meg a megfelelő segítő szolgáltatásokat, hiszen egyre kevesebb a gyógypedagógus is.

Rézműves Szilvia szerint az SNI-vé nyilvánításban kemény, rasszista, nagyon régről jött megközelítések uralkodnak. Ez a minősítés egyfajta bélyeg, ami az érintetteken rajtuk is marad. Nem találkoznak a nem roma társaikkal, elkülönítve vannak a rendszerben. A gyerekek pedig megélik azt, hogy romák, és ezért el vannak különítve, ami nem tesz jót sem az identitásuknak, sem az önbecsülésüknek. És még egy olyan bélyeget is kapnak, hogy „enyhe értelmi fogyatékosok”, mert már a szüleik is régen kisegítő iskolában, vagy speciális osztályban tanultak. Az SNI-vé való minősítés egyszerűen bebetonozza a roma gyerekek esélyeit, nem segíti őket abban, hogy tovább tanuljanak, de még az álmaiktól is megfosztja őket. Nem járulhatnak hozzá a társadalmi boldoguláshoz, de az ő boldogulásukat is leblokkolja azzal, hogy előrevetíti: nincs esély. A roma gyerekek elkülönítése sem a roma gyerekeknek, sem a magyar gazdaságnak nem tesz jót, de nem jó a jövő generációja és a helyi társadalom szempontjából sem. Ugyanis az iskola lenne egy olyan találkozási pont, ahol roma és nem roma gyerekek megismerik egymást egy településen. 

Amikor a szövetség tagjai megkérdezték a minősítő bizottság tagjait, igaz-e, hogy azok a roma gyerekek könnyebben kapnak enyhén értelmi fogyatékos minősítést, akiknek a szülei is kisegítő iskolába jártak, vagy speciális osztályban tanultak, azt mondták, hogy igaz. 

A szülő pedig sokszor nem is tudja, mivel jár ez a minősítés. A hátrányos helyzetű régiókban látszik egy olyan tendencia is, hogy a szülővel – akár az iskolán keresztül – csak aláíratják a papírt, hogy egyetért a diagnózissal. Mivel a szülőknek nagyon alacsony az érdekérvényesítő képességük, a rendszer maga nem is találkozik ellenállással. Ezért fontos a szülőket is nevelni ebben a témában.