Tíz külföldi a legmagyarabb csapat kezdőjében
Wingo, S. Mmaee, Blazic, Civic - Somália, Haratin - Uzuni, Nguen, Mak - R. Mmaee. Ez a tíz név tíz Magyarországon játszó labdarúgó nevét takarja, és a kérdésünk az olvasóhoz a következő: találják ki, hogy melyik magyar labdarúgó klub kezdő tizenegyének tíz mezőnyjátékosát soroltuk fel a megadott összeállítás alapján. Ha bajban lennének a válasszal, annyit segítünk: a tíz játékos mellett az FC Prishtina elleni mérkőzésen Dibusz Dénes kapus is szerepelt.
Na ugye, hogy naugye? Így már könnyebb a válasz: a Ferencváros labdarúgócsapatának kezdő tizenegyéről van szó, mely csapat a papírformának megfelelően, biztosan jutott tovább a Bajnokok Ligája második fordulójába, miután az elmúlt heti hazai három gólós győzelem után idegenben is nyerni tudott a koszovói FC Prishtina ellen. A 6-1-es gólarány imponáló, a Fradi játékosai közül az albán Uzuni mesterhármassal vette ki részét a győzelemből.
Ezzel együtt, nincsenek könnyű helyzetben a Ferencváros szurkolói, legalábbis, ami a legmagyarabbnak mondott hazai csapat összeállítását illeti. Jószerivel megjegyezni sem tudják kedvenc csapatuk játékosainak nevét, a Prishtina elleni mérkőzésen ugyanis, mint említettük, a következő összeállításban játszott a magyar bajnok: Dibusz - Wingo, S. Mmaee, Blazic, Civic - Somália, Haratin - Uzuni, Nguen, Mak - R. Mmaee.
Ebben a csapatban tehát Dibusz Dénes a kakukktojás, bár a teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy később két magyar játékost is becserélt Peter Stöger osztrák edző, egyiküket a 69, a másik játékost a 70. percben.
És akkor most lehet azt mondani, hogy a többi magyar csapatban is sok külföldi játszik. Meg, hogy világtendenciáról van szó, és a nagy nyugati együttesek futballistái között is szép számmal vannak, akik nem abban az országban születtek, amelynek bajnokságában játszanak. Mindent lehet mondani, és mindenben van is valamennyi igazság, de a számokkal nehéz vitatkozni. Azzal például, hogy az elmúlt bő egy évtizedben milliárdok áramlottak a magyar futballba, hivatalos megfogalmazás szerint elsőssorban az utánpótlás nevelésébe. Ám ezek a pénzek valamilyen rejtélyes módon, ezen áramlás közepette átalakultak, és stadion, illetve idegenlégós futballista lett belőlük. Mely utóbbival elvileg nincs baj, hiszen érdekesebbé teszi, színesíti a játékot, növeli a futball népszerűségét – egészen addig, ameddig a külföldi játékosok jobbak a magyaroknál.
Ez viszont szakmai kérdés, és ezek szerint a külföldiek jobbak, mint a magyarok. Nem könnyű ezt így kimondani, de nem tehetünk mást. Ha nem így volna, akkor bizonyára nem őket szerepeltetnék a magyar bajnokságban dolgozó, többnyire szintén külföldi edzők, hanem a magyar játékosokat.
Tegyük hozzá, hogy a Ferencváros említett összeállítása valóban unikum, és az elmúlt idényben nem volt ilyen sötét a kép, Dibusz kapus nem volt ennyire magányos, mint a mostani, pristinai mérkőzésen. Az elmúlt bajnokságban a Ferencvárosban ugyanis rendre két-három magyar játékos is szóhoz jutott. Ha a cseréket is beleszámítjuk, volt olyan mérkőzés, ahol ennél is több. A Kubatov Gábor elnökölte FTC ezzel sajátos magyar rekordot állított be, az elmúlt években csupán az ugyancsak fideszes kötődésű Kisvárda tudott egy-egy mérkőzésen hasonló, erénynek éppen nem nevezhető arányokat felmutatni.
