Szijjártó mélyen Lavrov szemébe nézett és azt mondta: legyen béke!
Szergej Viktorovics Lavrov orosz külügyminiszter, miután New Yorkban az ENSZ közgyűlésén nácinak nevezte az ukránokat és megvédte országa ukrajnai háborúját, kivonult az ülésteremből. Elmondta, amit mondani akart, a többiek véleménye pedig nem érdekelte. Szerencsére nem sokáig maradt egyedül az orosz diplomácia vezetője, mert nem sokkal ezután találkozott magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel, akivel Putyin elnök portréja alatt megbeszélést folytattak.
A tárgyalásról Szijjártó a magyar közvéleményt is tájékoztatta. Megtudhattuk, hogy hazánk igen sokoldalú és nagy munkabírású külügyminisztere ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, hiába a régi barátság, a tavaly év végén Lavrovtól kapott Barátságért érdemérem, keményen, megalkuvás nélkül az orosz kolléga szemébe vágta, hogy Magyarország békét akar. Így, kertelés nélkül, bátran, ahogyan egy büszke, az uniós pénzekért majdnem mindenre hajlandó ország külügyminiszteréhez illik. Szergej Viktoroviccsal épphogy túl estek a kézfogáson, Szijjártó már mondta is neki a magáét: „A háborús inflációra és az elszabadult energiaárakra egyetlen megoldás van: a béke: Magyarország békét akar. Felhasználva az ENSZ adta lehetőségeket, ezt elmondtam Szergej Lavrov kollégámnak.”
Ezt a bátor helytállást vártuk Magyarország külügyminiszterétől. Hogy nem ijed meg az orosz medvétől, nem hatnak rá a fenyegetések, zsarolással sem hagyja magát térdre kényszeríteni, mert számára a magyar érdek minden másnál fontosabb. Még akkor is, ha mindeközben a főnöke, Orbán Viktor újabb harcias üzenet intézett a magyarokhoz: Harcolni fogunk, hirdette meg a miniszterelnök, igaz, ő nem valódi háborúra gondolt, hanem arra, hogy mindenáron megszerezzük Brüsszeltől az uniós pénzeket.
Szijjártó viszont igazi háborúról értekezett az orosz kollégával, aki most ismételten megtudhatta, hogy Magyarország nem háborút, hanem békét akar. Nem mellesleg így vannak ezzel az oroszok is: amikor február végén megindították csapataikat Ukrajnába, még azt gondolták, hogy a különleges hadműveletnek nevezett háború néhány hét után véget ér, s a megszállt ukrán területeken béke lesz. Sajnos, az ukránok nem díjazták, hogy megtámadták őket és az Európai Unió országainak segítségével jelentős mértékben keresztbe tettek a békés szándékkal támadó oroszok terveinek.
Részletek nem szivárogtak ki arról, hogy Szijjártó konkrétan mit mondott Lavrovnak, vagyis, hogy miként képzeli el a magyar külügyminiszter a békekötést. Miután csak azt tudjuk, amit Szijjártó közölni akart a nyilvánossággal, azt kell gondolnunk, hogy a magyar külügyminiszter azt is elmondta régi barátjának, hogy Magyarország hogyan képzeli a békét.
Túl azon, hogy el sem kellett volna kezdeni a háborút. Nem kellett volna megtámadni egy szuverén országot, meggyilkolni annak állampolgárait, katonákat és civileket, köztük nőket és gyerekeket. Nem kellett volna lebombázni a lakóházakat és a kórházakat, elpusztítani az ukrán infrastruktúra egy részét, a zaporizzsjai erőmű bombázásával pedig az atomkatasztrófa szélére sodorni Európát és a világ többi országát.
Ha Szijjártó valóban komolyan gondolja, hogy Magyarország békét akar és ehhez előbb tárgyalások kellenek, akkor biztosan azt is elmondta régi barátjának, Szergej Viktorovicsnak, hogy az orosz csapatoknak azonnal ki kell vonulniuk Ukrajnából. Ezután lehet tárgyalni bármiről, például arról, hogy mikor és milyen formában fog Putyin bocsánatot kérni Ukrajnától, valamint az európai országoktól – utóbbiaktól az őket ért károk és más kellemetlenségek miatt. Lehet még tárgyalni az esetleges kártalanításról is, vagyis az orosz haderő által előidézett pusztítás miatti jóvátételről, de – és ezt Szijjártó bizonyára többször is elmondta Lavrovnak – mindennek előfeltétele, hogy az orosz csapatok azonnal vonuljanak ki Ukrajna területéről.
Ennek közléséhez nem is kell Moszkvába utazni, a Barátságért érdeméremért, van elég nemzetközi fórum, ahol mindezeket közölni lehet Szergej Viktoroviccsal és főnökével.
