A háború alatt zavartalanul lopunk
Bár egy hét még hátra van a nyárból, de az elmúlás érzése menthetetlenül belénk költözött. Akinek volt lehetősége rá, túljutott a nyaraláson, a többségnek persze az idén sem sikerült pénzt kerítenie arra, hogy elhagyja otthonát.
És bármennyire igaza van Orbán Viktornak; mindenkinek járna egy hét a tengerből, sokan vannak, akik még a szomszéd faluba sem jutnak el. Nem beszélve a háborús veszélyről …
Ha nem vették volna észre, akkor ez utóbbi mondat gúny volt, utalás a magyar kormány retorikájára. Mert ugye a mi vezetésünk „mostanság” arra hivatkozik, hogy a szomszédban dúló háború miatt akadnak a magyar kormánynak és a magyar családoknak gondjai. Mostanság, írom idézőjelbe téve, mert hát ebben az országban nyolc éve rendeleti kormányzás van, a kabinet, Orbán Viktor azt tesz, amit akar, nincsenek előtte korlátok, most éppen az orosz agresszív háború miatt. De ugye okot adott erre a migránsok vándorlása, a Covid, mikor mi akadt. Jelenleg – két és fél éve – a háború. Igaz, a háború nem akadályozta meg a miniszterelnököt abban, hogy néhány hét erejéig felkeresse a tengert, a szokásos adriai útvonalon, hogy aztán valamelyik helyi lakos lefényképezze őt, egy bulvár fotó erejéig. Mert az már véletlenül sem fordul elő, hogy az Orbánnak is kijáró a tengeri szabadságról értesítsék a közvéleményt, nem, mert – mint Havas Bertalantól általában tudhatjuk – a miniszterelnök magánprogramja nem tartozik a nyilvánosságra. Ha háború van, ha béke, akkor sem.
De most háború van, veszélyhelyzet, ami azért nem akkora, hogy ne férjen bele egy vezetői pihenés, de akkorának mindenképpen mondható, hogy ne legyenek rendben a gazdaság dolgai. Minden mutató romlik, az emberek nem költenek, még akkor sem, ha nő a reálbérük, és tudják miért nem?
Hát persze, hogy tudják: mert nem bíznak a kormányban. Nem a háború miatt, hanem mert megtapasztalták: ez a vezetés a saját zsebét tömködi, és ténylegesen vajmi keveset törődik az országgal, az emberekkel. Mert megszokták: az európai pénz segít egyfelől és a propaganda másfelől. Megszokták, hogy itt az emberekkel mindent meg lehet etetni, semmi sem billenti ki őket az egyensúlyukból: így megy ez Pannóniában, így ment ez mindig is. Ott fönn megszedik magukat, egyik se jobb a másiknál, kaparj kurta, ameddig csak lehet, és ameddig még bírod. És a kurta kapar, amúgy pedig fittyet sem hány a háborúra, a közértben csak azt látja, megint nem jut elég pénz a bevásárlásra, legalábbis annyi, amennyit erre szánna, mert újra drágább lett minden….
Hát igen, így szállt el fölöttünk ezáltal a nyár, de legalább volt futball EB – megint gyengék voltunk –, meg volt olimpia, hat arannyal – dicsőség a hatalomnak. Magyarország, ahogy ezt a jobboldalon hirdetik, továbbra is „globális sport nagyhatalom”, jelentsen ez bármit. De ennél a vezetésnél megszokhattuk, hogy nem számít egy-egy mondat jelentése, sőt, nagyon is az a fontos, hogy úgy hangozzék, mintha…. Mintha minden rendben lenne, a kormány a helyén van, mindent ápol és eltakar. Csak az a fránya ellenzék, amely az útjában áll, a maga korrupt mivoltával. Hallom az egyperces hírekben, hogy Gulyás Gergely megállapította: az ellenzék lop, korrupt, egyre-másra bukik le, hála a bűnüldözés szorgalmas és kitartó munkájának. Amely szervezet nálunk hűségesen követi a felülről érkező utasításokat, követik azt a mintázatot, amelyet az elmúlt másfél évtizedben megszoktunk. Vagyis, ha baj van, ha nem mennek jól a dolgok, ha kiderül egy-két disznóság a hatalom képviselőiről, akkor legott le kell kapcsolni egy baloldali vezetőt, kreálni kell olyan ügyeket, amelyek alkalmasak a terelésre. Mármint a figyelem elterelésére és arra, hogy Gulyás Gergely egyperces híreket gyártson. Mellesleg az ilyen események, azaz a politikai ellenfél kriminalizálása tényleg bevett gyakorlat, és különösen hasznos ilyentájt. Mármint túl a nyáron, az uborkaszezonnak vége, a politikai idény kezdetekor, meg hát akkor, amikor – mint említettem – baj van. És most baj van: persze nem a háború, hanem a gazdaság állapota meg a hatalom éhsége okán. Mert a hatalom folyamatosan éhes: ingatlanokat vásárol a NER tagjaitól féláron, emeli saját fizetését, zabrálását egy cseppet sem zavarja a háború. Ki is tehetnék a táblát, Örkény után szabadon: a háború alatt a lopás zavartalanul folyik…Meg az ellenzék vegzálása.
A csendes nyár végére beérett a hat éve tartó nyomozás; vádat lehet emelni szocialista politikusok ellen, és igen, elérkezett az ideje a DK-s politikus letartóztatásának is. Csak a statuálás miatt van, apuka, mondaná Pelikán lánya a Tanúból, úgyhogy ne tessék meglepődni, ha a védőügyvéd halálbüntetést kér majd. Csak a statuálás miatt… Meg a terelés miatt. Ne arra figyeljünk, amit velünk tesznek, illetve amit nem tesznek, és ne arra, hogy mi történik odafenn. Ne arra figyeljünk, hogy recseg-ropog az egész ország, ne arra, hogy ezek ott fenn továbbra is lendületesen gazdagodnak, hogy háborús idők ellenére történetesen épp a NER kiváltságosai megduplázzák a vagyonukat, és még csak arra sem, amit Rodolfó mondott, hogy tudniillik csak a kezét figyeljük, mert csal. Nem, ők az ellenzék kezét figyeltetik, de függetlenül attól, hogy az mit tesz, ráfogják, hogy csal, lop…. Mert úgy gondolják: ezt a népet a végtelenségig meg lehet vezetni.
És tényleg…
