A halott futballista jól van és meccset néz
Sajtóhírek szerint a bolgár Arda Kardzsali labdarúgó csapata gyászszünettel emlékezett a klub korábbi játékosára, Petko Gancsevre. A volt futballista mindezt a képernyőn nézte végig az otthonából, majd felhívta a klubot, és jelezte, hogy köszöni jól van és nem tudja mire vélni a történteket. A klub igyekezett korrigálni a tévedését, s a mérkőzés második félideje előtt bemondták, hogy félreértés történt, elnézést kértek korábbi játékosuktól, valamint a szurkolóktól.
Abszurd a történet, de nálunk is előfordult már hasonló. Néhány évvel ezelőtt valaki azért volt kénytelen reklamálni, mert miután a nyugdíjfolyósító halottnak „nyilvánította”, nem kapott nyugdíjat, és olyan is volt, hogy valaki az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT) a saját leletei között azt látta, hogy ő már meghalt és fel is boncolták.
Ezek az esetek nyilván technikai hibából, vagy figyelmetlenségből adódnak, de vannak tanulságok. Legelőször is az, hogy hiába érezzük jól magunkat, ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy élünk. Van olyan, hogy az ember azt hiszi magáról, hogy él, de ez nem biztos. Azt, hogy él-e valaki, nem az illető személy dönti el. A legtöbb ember ugyanis nem szakértő ebben a témában, más területen dolgozik, nem halottakkal kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. Az persze igaz, hogy majdnem mindenki látott már halottat, így másokról nagy valószínűséggel meg tudja állapítani, hogy élnek-e, avagy sem, de olyan emberről még senki sem hallott, aki saját magát látta volna holtan.
Nem kell tehát pöffeszkedni, verni a mellünket, hogy én még élek. Bízzuk az ilyet szakemberre! Higgyük el, hogy az illetékes hivatalokban nem nyeretlen kétévesek ülnek, hanem régi motorosok, akik nem ma jöttek le a falvédőről, s láttak már karón varjút.
Általában sem jó kételkedni, mert az nem vezet semmi jóra. A kételkedőkből legföljebb neves feltalálók lesznek, akik felfedezik valamilyen, korábban halálos betegség ellenszerét, embert juttatnak el a Holdra, netán választ találnak az élet és a halál nagy kérdéseire. Azért vannak a nálunk okosabbak, akiknek ez a tanult szakmájuk, hogy megmondják, mi van. Mikor kell metszeni, hogyan kell az igét ragozni, miként kell egymásra rakni a téglákat, hogy ne dőljön össze a ház.
Tessék csak szépen rábízni a szakemberekre, hogy élünk-e még, vagy már meg lettünk halva. Ne tévesszük meg a hatóságot, ne tegyünk úgy, mintha élnénk.
Persze nem árt, ha az élet más területein is hiszünk azoknak, akik még soha nem hazudtak az embereknek. Ha azt mondják magas helyen, hogy a családbarát kormánynak a nemzet felemelkedése a legfontosabb, akkor ne a szemünknek higgyünk, ne a tapasztalatainkra hagyatkozzunk, hanem zokszó nélkül fogadjuk el, hogy választott vezetőink jobban tudják, nekünk mi a jó, és mi van velünk. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy magas az infláció, akkor Nagy Márton miniszter szavait fogadjuk el, aki még két évvel ezelőtt is képes volt azt mondani, hogy azért drága minden, mert korábban olcsó volt. Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy az életszínvonal az uniós országok közül már csak Bulgáriában alacsonyabb, mint Magyarországon, akkor jusson eszünkbe, hogy nálunk viszont egy főre vetítve több akkumulátorgyár épül, mint az EU többi országában.
Ha azt látjuk, halljuk, olvassuk, hogy a Pride felvonulás károsabb a gyerekek fejlődésére, mint Orbán Viktor poloskázós beszédének meghallgatása, ne álljunk le vitatkozni ezzel a kijelentéssel. Vegyünk példát a fideszes szavazók 43 százalékáról, akik, amint az a Publicus legutóbbi felméréséből kiderül, meg vannak arról győződve, hogy a szomszédunkban zajló háborúban az ukránok az agresszorok és Oroszország csupán védekezik.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. október 9.-i adása itt nézhető meg:
