A hülyítés a NER egyik fő jellemzője
„Ügyes külügyminiszterünk van, mozgékony és gyors.” Így jellemezte szokásos pénteki reggeli – interjúnak álcázott – rádiószózatában a miniszterelnök Szijjártó Pétert. Annál is fontosabb, hogy ezt a tényt – a sokoldalú tájékoztatás jegyében – rögzítsük, mivel olvasóink portálunkon egy egészen más szövegösszefüggésben találkozhattak a legtöbbet utazó magyar kormánytag nevével. A Hírklikknek adott interjúban Szent-Iványi István volt külügyi államtitkár és nagykövet vélekedett úgy, hogy a legjobbat azzal tenné a kormányfő a magyar külpolitikának, ha megszabadulna Szijjártótól. Ez ugyanis minden másnál egyértelműbb jelzés lenne az új amerikai adminisztráció felé, hogy Budapesten komolyan gondolják a viszony mielőbbi javítását. A külügyminiszter beáldozása nélkül viszont ez aligha lehetséges, hiszen ő személyében jelképezi, hogy a magyar vezetés az utolsó pillanatig kiállt az immár bukott elnök, Donald Trump mellett és nem is készült másra („nem volt B-terve”).
Orbán Viktor pénteken kora reggel nyilván nem ismerhette még ezt az interjút, pedig mintha rá válaszolt volna, amikor elhangzott tőle az idézett mondat. Amivel egyúttal megerősítette, hogy esze ágában sincs megszabadulni régi, de még mindig ifjú harcostársától. Persze már e jellemzés előtt sem lehetett kétségünk, hogy Szijjártó egyelőre marad. Hiszen ő hosszú ideje első az egyenlők között, vagyis azok mind népesebb csoportjában, akik a miniszterelnök elvi és gyakorlati kinyilatkoztatásait visszhangozzák kritika nélkül és minden körülmények között. Múltja is feljogosítja erre. Szépen felívelő karrierjét sok évvel ezelőtt, a Fidesz – gyakran már ködbe vesző – ellenzéki időszakában mint Orbán Viktor magyar hangja kezdte. Vitte és hozta a szót megbízhatóan, tekintet nélkül bárki és bármi másra, többek között a való helyzetre, vagy az igazságra. Meg is lett a jutalma, régóta már mint a kormány tagja, nemcsak a határokon belül, hanem világszerte hirdetheti főnöke dicsőségét.
Az elismerő szavakat most éppen azzal váltotta ki, hogy orosz vakcinát szerzett. Bár amikor a miniszterelnök az utazásáról beszélt, még nem tudhatta, hogy sikerrel jár Moszkvában, de azért biztosan sejtette. Hiszen tavaly Szijjártónak köszönhette az ország azt a rengeteg lélegeztetőgépet is, amiből aztán túl sok lett, ezért kénytelenek elajándékozgatni belőlük. Külgazdasági miniszterként a főhős akkor is bizonyította, hogy pénz nem számít, ha a magyar emberek egészségéről, de legfőképpen a kormányfői akarat valóra váltásáról van szó.
A péntek reggeli szózatokat pedig változatlanul érdemes figyelemmel kísérni, mert mindig elhangzik bennük olyasmi, amit ugyan a királyi hírügynökség – valami rejtélyes okból – nem tesz közhírré, de talán pont ezért is fontosak. Ilyen volt most Szijjártó dicsérete. Egy héttel korábban azt a megállapítást kellett megjegyeznünk, miszerint „a kormány azért van, hogy mindenkinek segítsen”. Az utóbbi tíz évet végigkövetve sokan bizonyára ennek ellenkezőjére esküdtek volna – az ellenzéki vezetésű önkormányzatok például egészen biztosan. De lám, a miniszterelnök jól helyre tette őket. Még egy héttel előtte pedig Orbán Viktor arra figyelmeztette hallgatóit, hogy „büszkék lehetünk az egészségügyi rendszerre”. Nem azokra az emberekre tehát, akik valóban áldozatos munkával állnak helyt naponta, hanem a rendszerre, amit ő és harcos (avagy bűn)társai működtetnek, sokak átkaitól kísérve.
Mindebből persze az is kiderül, hogy elképzelhető, Szijjártónak vissza kellene térnie eredeti pozíciójába, mint Orbán magyar hangja. Ezáltal netán el lehetne kerülni, hogy a miniszterelnöknek magának kelljen hülyítenie a magyar népet. De ne reménykedjünk ebben. A hülyítés a nemzeti együttműködés rendszerének egyik fő sajátossága és a hívek számítanak is rá. Orbántól, személyesen.
