A két Orbán és Trump
Orbán Balázs újra hallatott magáról. Igaz ezúttal kevésbé botrányos megszólalásával került be a hírekbe, hanem azért, mert most átrepülte az óceánt, hogy személyesen is szurkoljon Trump sikeréért a november 5-i választáson.
Amiből amúgy az is következik, hogy a miniszterelnök nem menesztette, nem is dugta el politikai igazgatóját, ellenkezőleg: fontos küldetést bízott rá. Orbán Viktornak ugyanis ezúttal nem volt ideje az Egyesült Államokba kerülni, ezért csak telefonon tudott üzenni Trumpnak. Arról biztosította a volt elnököt, hogy neki szurkol, ami persze nem meglepő fordulat, tekintve, hogy számos alkalommal jelezte: Trumpnak szurkol.
Feltehető, hogy OB szavai lényegében főnökének (OV) szavai, amelyek így hangzottak: „Hajrá, elnök úr! Egy európai ország biztosan ön mögött áll!” És az immár folyamatos szurkolást, ellenszurkolást egyetlen fideszes sem tett szóvá, csendben maradt a Szuverenitásvédelmi Hivatal nagy hatalmú vezetője is; senki nem kifogásolta, hogy beleszólunk egy másik ország belpolitikájába. Pedig ezt tettük, hisz Orbán Balázs még Facebook-bejegyzésben is rögzítette, mily elkötelezett híve Trumpnak. Ezt írta: Béke, határvédelem és gazdasági fejlődés – ez az új amerikai program.
Orbán, a Viktor, nem először áll ki keményen a demokrata jelöltekkel szemben, és a republikánus Trump mellett. Amihez, nyilván, van joga, csak éppen nem illendő. Kiváltképp egy olyan ország vezetőjétől, aki folyamatosan reklamál és fel van háborodva, ha valaki a magyar belpolitikai élet olyan szereplői mellett áll ki, akik történetesen az ő ellenfelei. Nem olyan régen történt, hogy Strasbourgban Manfred Weber, a Néppárt vezetője kinyilvánította: Magyar Péterben látja a jövő magyar vezetőjét, amit azóta is felhánytorgat neki OV, mi több, politikát épít rá. Olyan politikát, amelyben kikéri magának, hogy bárki beleszóljon a magyar politikai életbe, és azt állítja: az EU vezetése bábkormányt akar ültetni a magyarok nyakába. És ez a bábkormány nem lenne más, mint a Magyar Péter formálta Tisza Párt.
Természetesen nagy butaság lenne a részemről, ha bármiféle következetességet kérnék számon a kormányfőn. Neki tényleg nem okoz problémát, hogy egyik napról a másikra véleményt váltson, és az ellenkezőjét állítsa annak, amit korábban mondott. Az ő híveit ez egy cseppet sem zavarja; akkor is nagyszerűeket mond és igazat, ha éppen nem hallják szavait – szembesülhettünk ezzel az '56-os ünnepségen. Pontosan ezt mondta az egyik híve, aki bevallotta, hogy a beszédéből semmit sem hallott.
De ne legyek igazságtalan: Trump-imádata hosszú évek óta állandó, ebben nem mozgatta ide-oda a véleményét. Csak éppen azt nem tudom, hogy nekünk, magyaroknak, vajon jó-e, hogy az ország első számú vezetője ennyire nyíltan leteszi a voksát az egyik jelölt mellett. Nem gondolnám persze, hogy Kamala Harris győzelme esetén Magyarország pórul járna, de azt sem, hogy Trump sikere elhozná az aranykort. Nem vagyok Amerika-szakértő, így másokra kell támaszkodnom, olyanokra, kik évek, évtizedek óta figyelik az amerikai politikát. Elég egységes a vélemény: bár Trump kiszámíthatatlan, szeszélyes, helyenként őrült ember benyomását kelti, de bizonyos kötöttségek még rá is vonatkoznak. Nem lesz Kína-barát, és azt sem fogja díjazni, ha Orbán az, és nem tudja majd egy perc alatt lezáratni az orosz-ukrán háborút, ahogy azt magyar kollégája ígérte. Orbán ugyanis számtalanszor kijelentette, hogy Trump a béke elhozója, de ez biztosan nincs így. Nem véletlen, hogy utolsó rádiós megszólalásainak egyikén Orbán már finoman módosította jóslatát, úgy fogalmazott, hogy Trump színre lépésével nem terjed tovább a háború. És ez ugye egy kicsit más, mint amit korábban mondott, hogy tudniillik azonnal béke lesz.
Nem lesz béke. Se Trumppal, se Harris-szel. És nem lesz boldog Magyarország attól, ha Trump nyer, de nyilván attól sem, ha nem Trump. A magyar gazdaság problémáit, amelyek jó részét maga az Orbán-kormány okozta, egyik elnök sem fogja orvosolni. És egyikőjük sem tudja majd trónra ültetni, vagy elgáncsolni Orbán kihívóját. De abban azért titkon reménykedhetünk, hogy az egyre inkább a jobbszélre tolódott magyar miniszterelnököt a magyar választók fogják az ellenzék soraiba küldeni.
A baj csupán az, hogy a magyar belpolitikai légkör ettől sem fog megjavulni. Ahhoz valami másra lenne szükség. Bizonyára tudják mire gondolok.
