Orbán meghosszabbította a sötétséget
A legsötétebb napot választotta Orbán Viktor a nemzetközi sajtótájékoztatója megtartásához. A legsötétebb nap, a leghosszabb sötétség megfelelő módon fejezi ki mindazt, amit hallani lehetett. Bár a fideszesek nyilván úgy fogalmaznának: a miniszterelnök elindította a magyarokat a világosság felé, ez nyilvánvaló hazugság lenne. Tulajdonképpen az ellenkezője történt: Orbán meghosszabbította a sötétséget, a fényt pedig kilátástalanul messzi távolba helyezte.
Azt gondolná az ember, hogy vannak olyan pontok, pillanatok, amikor az emberség még egy politikusban is előbbre való, mint a politikai haszonszerzés, azonban ez tévedés. A kormánypárti tanítás nem így szól, azt mondja: mindenből hozd ki a legtöbbet a magad javára és mindenből hozd ki a legtöbbet, az ellenfél – ellenség – lejáratására. Nos, ennek a tanításnak a maximumát nyújtotta a magyar Vezér; semmi rosszat magadról, semmi negatívumot a működésedről, csakis a hibátlan mivoltodat szabad hangsúlyozni.
Persze ezt az attitűdöt megszokhattuk már a tizenöt év alatt; a hazugságokat és a gonoszságot is. De azért mindig képes e téren meglepőt, megdöbbentőt produkálni a Fidesz elnöke. A csúcspontot nyilván a magdeburgi szörnyű terrorakció jelentette; Orbán elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen a 2015-ös időkhöz. Azokhoz az időkhöz, amikor a bevándorlás elleni harcot állította politikája középpontjába. Ugye emlékeznek rá, a párizsi merényletre, amely húsz áldozatot követelt. Igen, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadásról van szó, amely tíz éve történt (2015. január 7-én), amikor két dzsihadista fegyveres megtámadta a francia szatirikus lap párizsi szerkesztőségét. Orbán, noha maga is ott vonult a demonstráló európai vezetők között – ha jól emlékszem, a második sorban jutott neki hely –, kisvártatva rájött, miként is lehet kihasználni a szörnyű esetet, politikai hasznot húzni belőle. Elindította migránsellenes akcióit, szándékos félelmet keltve sok-sok tudatlan magyarban. Egyes állítások szerint szándékosan vezette fel a bevándorlók tömegét a Keleti pályaudvarhoz Budapestre, és kiszámítottan összekeverte a valódi menekülteket az illegális migránsokkal.
Ez az akció lényegében azóta is tart, hullámzó erővel. De azért a társadalom többsége rájött, hogy Magyarország egyébként sem célország, az ide érkezők amúgy is azonnal továbbmennének. Viszont a félelem azért itt ragadt, ha nem is olyan mértékben, mint tíz évvel ezelőtt. Ezt a félelmet akarta, akarja újra teljesen felébreszteni Orbán, amikor a pénteki magdeburgi terrorakciót kívánja felhasználni a migránsozás élesítésére. A szaúdi orvos elkövetőt, aki belehajtott a karácsonyi vásár-tömegbe, azonnal a magyarországi veszéllyel rokonította, illetve Brüsszellel azonosította. „Magyarországot nem engedjük, hogy Brüsszel Magdeburggá tegye” fogalmazott, mintha újra 2015 lenne.
Gyalázat, sötétség, mondanám, ha nem tartanék attól, hogy a kijelentést majd újabbak ne követnék, párosulva esetleg olyan lépésekkel, amelyek azt erősítenék, hogy valós a veszély. Hogy Brüsszel tényleg rá akarná szabadítani a szuverenitásáért végsőkig harcoló magyarokra a migráns, iszlamista, terrorista hordákat.
Persze felfoghatnám pozitívumként a kijelentést: Orbánnak már nincs új ötlete, muszáj a régi recepthez nyúlnia. Ám ez hiba lenne: a magyar miniszterelnöknek bizonyosan lesznek újabb ötletei, látjuk: szinte mindig képes váratlan bejelentéseket tenni. Most például úgy vezetné ki magát a békemisszióból, hogy elérkezett az idő a staféta átadására. Úgy beszélt a nemzetközi sajtótájékoztatón, hogy eddig egyedül küzdött a békéért, ráadásul eredményesen, de most már itt van Trump, akinek át tudja adni a váltóbotot. Szóval ott tartunk, hogy a békemisszió hatékony volt, és ezt egyedül neki köszönhetjük. Igaz ugyan, hogy még tart a háború, de ez mit sem számít. Mint ahogy az sem, hogy a rokonság és a barátok gazdagodnak (Tiborcz, Mészáros), ő ezzel szemben erényes: elégedett a fizetésével, a szép családjával és azzal, hogy a Fideszen belül is jónak tűnik a pozíciója. Ha nemzetközi sajtótájékoztató, ha a Kossuth Rádió mikrofonja: azt mond, amit akar. Kijelentheti, hogy nem vitatkozik Magyar Péterrel soha, mert az ő gazdái Brüsszelben vannak és ő Brüsszel ellen harcol, kijelentheti, hogy ő ebből az elátkozott Brüsszelből minden pénzt haza fog hozni, kijelentheti, hogy Magyarországból hitel-nyújtó központot fog csinálni, és még egy sor más badarságot. A saját tábor ezt mind befogadja tőle, egy pillanatra sem akar szembesülni a valósággal.
Azzal a valósággal, hogy az ő miniszterelnökük örök sötétségben akarja őket tartani.