A mi köreinkben az a szokás…
Erre, vagyis az ő köreikre volt szíves hivatkozni a miniszterelnök, amikor a parlament ülésszakán egy ellenzéki képviselő a családi birtok építésének körülményeiről érdeklődött, ami papíron az Orbán-szülők vállalkozása. A „mi köreink” arra vonatkozott, hogy az ő családjukban a gyerekek nem szólnak bele a szülők dolgaiba, ezt ő így szokta meg, és ezt tartja helyesnek. Nálunk ugyan más volt a helyzet, a gyerekek sokszor szóltak bele a szülők dolgaiba, vagy úgy mondhatnám, hogy sok mindent, a fontosabb döntéseket megbeszéltük velük, de hát ahány család, annyi szokás.
Maradva egy bekezdésig Hatvanmajornál. Azok kedvéért, akik nem követték a történetet: ez egy 13 hektáros, azaz 13 ezer négyzetméteres, lényegében arisztokrata birtok, a kőbányászatban meggazdagodott Orbán apuka életműve, személyzeti lakásokkal, istállókkal, hatalmas könyvtárral, sportpályákkal, önálló áramszolgáltatóval és húszezer literes benzintárolóval, hogy biztosítva legyen a szünetmentes áramszolgáltatás, ami azért egy magánbirtok esetében nem szokás.
A kormánypárti propaganda „nem foglalkozunk családi ügyekkel”, „nem foglalkozunk azzal, hogy ki hol tölti a szabadságát”, és „nem foglalkozunk üzleti ügyekkel” olcsó fordulatokat használ minden olyan esetben, amikor a vezető politikusokhoz köthető, tisztességtelen vagy valószerűtlenül gyors gazdagodások derülnek ki. Erre jó példa Orbán édesapjának giga-építkezése. Csak, hogy egészen konkrét legyek: 2021 március 21-én egy újságíró megkérdezte Orbán Viktort arról, nem tartja-e különösnek, hogy az ő regnálása alatt édesapja cége volt a legsikeresebb a bányászati tevékenységben. Sajtófőnöke ezt válaszolta: „a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti ügyekkel”.
Ez a Hatvanmajor, ami szemtanúk, hiteles fénykép- és filmfelvételek szerint sok százmilliárdos építkezés, ahol nyoma sincs semmiféle tervezett majorsági tevékenységnek. Józan ésszel elképzelhetetlen, hogy Orbán Győzőnek, családjának és lemenőinek ilyen hatalmas komplexumra lenne szükségük – vagy lenne pénze rá. Családi ügy, és csakugyan, mindenki úgy építkezik, ahogy akar, mondhatná bárki, ha nem élnénk át azt, hogy a politikai vezetők feleségei hirtelen milliárdos üzletasszonyok lesznek, kormánypárti politikusok gyerekei és rokonai nagyhirtelen csodálatos előmenetelt mutatnak, és gazdagodásukat szívesen is fitogtatják.
Mit jelenthet még a „ mi köreinkben az a szokás”? – vajon melyik lehet ez a kör? Melyik lehet az a kör, amelyiknek szokásaira a parlamentben a miniszterelnök érvként hivatkozik? A családon túl, nyilván ott a politika, ami az ő életét meghatározza, még szűkebben a Fidesz (valamikor rövidítés, manapság már szleng: fideszes-e vagy?) Milyen szokások vannak a Fideszben? Nemzetiesség mindenben és mindenhol. Nemzeti Sporthíradó, Nemzeti Trafik, Nemzeti Egység. Egykoron demokraták, később polgáriak, most nemzetiek. Nemzeti Kormány. Párt valós program nélkül. Koalíció együttműködési program nélkül. „Tovább a megkezdett úton.” A régi bálványimádók után szabadon, „Előre a szocializmus útján”. Megkérdőjelezhetetlen demagógia. Valóságos cél: „egyszer kell nyerni, de akkor nagyon.” Ez megtörtént. Nyerni mindenben. Mindenhol. A mi köreinkben ez a szokás. Minden megkérdőjelezhetetlen. Sötétített ablakú autók, biztonsági emberek minden lépésnél. Vadászat Svédországban és annak eltusolása. A mi köreinkben szokás helikopterrel járni, magánútra szolgálati autót használni, bérből és fizetésből kastélyokat vásárolni, jachtokon nyaraltatni a családot.
A mi köreinkben nem illik arról beszélni, ha egy ismerősünk váratlanul leereszkedik egy brüsszeli ereszcsatornán és arról sem, ha egy nagykövetünket pornográf fényképek őrizgetésén kapják.
A mi köreinkben a politikai ellenfelek ellenségek lesznek. Aki másképpen gondolkodik, vagy akire mi azt mondjuk, hogy másképpen gondolkodik, az ellenség, arra bélyegeket sütünk, az illiberális, a haza ellensége, a nemzet ellensége. A mi köreinkben bárkire bármi rámondható – magyarázat és érvek nélkül. A mi köreinkben bármit lehet ígérni, mert a mi köreinkben nem kell betartani az ígéreteket. A miniszterelnök megfogalmazta az erre vonatkozó stratégiát: „lehet perelni”. Ő maga is tudja, és tudják az őt támogató körök is, hogy nem lehet. Az ő köreikben úgy kezelik a parlamentet, mint egy törvényalkotó üzemet, a felszólaló és kérdezősködő ellenzékieket kigúnyolják, nyeglén kezelik, a kitartóbbakat megbüntetik. Ha mégis lennének még további kellemetlen ügyek, azok vizsgálatát indok nélkül vagy a jól ismert „nemzetbiztonsági okok miatt” titkosítják, mondjuk harminc évre, amikor már mindenki elfelejti, hogy ilyen ügyek léteztek.
Köreikben vannak még a haverok. Pénzosztó bajtársak. Ők a „gazdasági tényezők”. A „kerüljön magyar kezekbe a gazdaság” hazug ideológia megvalósítói.
Az ő köreikben nem foglalkoznak azzal, hogy a magyar gazdaság eredményei lényegében az európai – főleg német – multik teljesítményének köszönhető, és az sem érdekli az ő köreiket, hogy az ország lakosságának hetven százaléka a szegénységi küszöb környékén él, sok falusi gyerek nem jár iskolába és sok családorvosi állás betöltetlen.
Tessék a mi köreinkhez tartozni, üzeni a miniszterelnök, van ott minden. Még annál is több.
