A szégyen napja: Viktor találkozott Vlagyimirral
Orbán Viktor miniszterelnök kedden kétoldalú tárgyalást folytatott Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével Pekingben – közölte az MTI-vel Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke. „A két vezető egyeztetett a magyar-orosz együttműködésről a gáz- és olajszállítások, valamint a nukleáris energia területén. Orbán Viktor a megbeszélésen a béke fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, az egész kontinens, így Magyarország számára is kulcsfontosságú, hogy legyen vége a menekültáradatnak, a szankcióknak és a harcoknak.” Eddig a hivatalos szöveg, amelyet az MTI Orbán Viktor sajtófőnökének közlése alapján kiadott, ám a két férfi találkozása nem erről szólt.
A közleményben ugyanis nem szerepel, hogy az idehaza bátor Orbán, aki, ahányszor csak teheti, elmondja, hogy nekünk magyaroknak nem szabad belesodródnunk a háborúba, a kínai fővárosban, Putyin jelenlétében ki sem merte ejteni a száján a háború szót. „Katonai hadműveletről” beszélt, ami majdnem olyan szép kifejezés a semmivel sem menthető gyilkos agresszióra, mint a Putyin által a „háború” szó helyett használt hablaty, a „különleges hadművelet”.
A hivatalos közlemény semmitmondásánál többet árul el a találkozón készült fotó, amelyen a két ország vezetője kezet fog, miközben úgy tesznek, mintha mosolyognának. Pedig, a valódi örömre is lenne ok, Oroszország Ukrajna elleni háborújának kezdete – 2022. február 24 – óta nem találkozhattak a régi harcostársak, mert Orbán és Magyarország hivatalos szövetségesei nem nézték volna jó szemmel, ha az Európai Unió és a NATO egyik tagállamának vezetője egy háborús bűnössel kvaterkázik.
Annyi azért látszik a képen, hogy nem egyenrangú felek parolájáról van szó: gazda és intézője találkozásáról szól ez a fotó, s bár a jó gazda szeme mindenhol talál hibát, úgy látja, hogy Orbán intéző úr jól végzi a dolgát. Rombolja Európát, miközben vasmarokkal tartja kézben a birtokot. Lehetne persze keményebb is, mint mi, odahaza Moszkvában, de ezeknek a magyaroknak egyelőre ennyi is elég. Nem kell senkit börtönbe zárni, elég, ha vigyázó szemeiket Moszkvára vetik, tanulnak ezek abból is.
Jó intézőnek tartja a gazda Orbánt, bár van néhány dolog, ami miatt ráncolja a homlokát. A paksi beruházás ügye például lassabban halad, mint ahogyan szeretné. Sok az okoskodás, a jogszabály. Olajozottabban kellene intézni az ügyeket, meg kéne kenni a csapágyakat, hogy ne nyikorogjanak, és menjen a munka.
Rég volt utoljára Magyarországon a gazda, de tetszik neki, amit rólunk hall. Hogy a sajtó már majdnem teljesen meg van zabolázva, azzal a néhány megmaradt szabad szigettel meg majd leszámolunk, ha eljön az ideje. Jól végzi a munkáját az intéző úr, nem kizárt, hogy egyszer meg is jutalmazza a gazda. Pedig nem szokott ő jutalmazni senkit, nála az a jutalom, ha nem büntet. Amúgy meg merne csak ugrálni az intéző úr, rögtön előkerülne néhány dokument a gazda zsebéből. Terhelő, ahogyan Magyarországon mondják. Bankszámlákról, bármiről, de ha az intéző úr megbízhatóan végzi a dolgát, nem kerülnek elő soha ezek a dokumentek. És akkor azok a csúnya pletykák sem igazolódnak be, amelyek az intéző úrral kapcsolatban időről-időre felbukkannak a még megmaradt magyar sajtóban.
Orbán intéző szereti Putyin gazdát, Putyin pedig szereti Magyarországot. Az ország biztonságos, fővárosa, Budapest szép. Van ott folyó, és földje jó.
