A székelyek nem nácik, csak Demeter Szilárd egy kicsit elszabadult

Aztán eltelt valamivel több, mint fél év, és Demeter Szilárd, immár kétszeres miniszteri biztosként – a magyar kultúra, valamint a popzene megújításáért is ő felel – bebizonyította, hogy náci. Nem azért, mert székely, hanem azért, náciul beszél. Először az Origóban bizonygatta mindezt, amikor azt írta az egykor jobb napokat látott portálon, hogy a magyarok Európa új zsidói, Soros Györgyöt liberális Führernek nevezte és azt írta róla, hogy ő Európa gázkamrája.

Amikor kitört a botrány, visszavonta az Origóra írt cikket, és vártuk, mikor kerül lapátra. Ám semmi ilyen nem történt, Demeter Szilárd maradt ott, ahol eddig is volt, a PIM élén, sőt, még bizalmi szavazást is szervezett maga mellett, amiből állítása szerint az derült ki, hogy a nézeteitől elhatárolódó dolgozók a munkájával elégedettek, és  azt szeretnék, hogy továbbra is ő vezesse a Petőfi Irodalmi Múzeumot. (Az nyilván nem zavarja a Demeterben állítólag továbbra is bízó munkatársakat, hogy egy sor híresség, a magyar kultúra színe-java, kijelentette: amíg Demeter az igazgató, be nem teszik a lábukat a múzeumba.)

Csend volt egy ideig, azt lehetett gondolni, hogy Demeter megpróbálja megúszni a dolgot. Igyekszik láthatatlanná válni, hátha elfelejtődik az, aminek egyébként nem szabadna elfelejtődnie. De nem így történt. Demeter elszabadult és rátett egy lapáttal. Tetézte a tetézhetetlent – ha szabad így fogalmaznunk. Egy kontra.hu nevű portálnak nyilatkozva azt mondta, hogy tévedett, amikor Soros Györgyöt liberális Führernek nevezte. Szerinte ugyanis Soros György egyáltalán nem liberális.

Értik, ugye? Nem liberális, csak Führer. Nagyon vicces. Ha nem undorodnánk, nevetnénk. De nincs kedve az embernek itt már nevetni, még Szájer József brüsszeli „botlása” is csak idei-óráig volt poén, aztán inkább szomorú magyar rögvalóság lett belőle. Ha valaki nem tudta volna, hogy milyen a magyar keresztény-konzervatív polgár, most láthatta: melegpartiról menekül egy ereszcsatornán.

Demeter Szilárdnak abban igaza van, hogy a székelyek nem nácik. Vagyis, ha valaki székely, nem jelenti azt, hogy az illető náci lenne. Persze, azt sem jelenti, hogy nem az. A székelyek ugyanis, csakúgy, mint a világ többi nációja, sokfélék. Vannak közöttük tehetséges és nagyszerű, tisztességes emberek, és akadnak gazemberek is. Így van ezzel minden nemzet, miért épp a székelyek lennének kivételek?

Az viszont kínos, hogy Demeter Szilárd székelységével bizonygatja, hogy ő nem náci. Ahelyett, hogy a tetteivel és a mondataival bizonyítaná. Például úgy, hogy nem listázza a magyar írókat, nem akarja eldönteni, hogy ki magyar író, és ki nem. Demeter szerint ugyanis az a magyar író, aki magyarul ír magyaroknak, és azt akarja, hogy a műveit száz év múlva is magyarul olvassák. A magyar szellemnek e mértékadó napvilága mindehhez még hozzátette, hogy vannak olyan írók, akik azért írnak magyarul, mert ezt a nyelvet ismerik, de szándékosan olyan témákat választanak, amelyekre nem a magyar olvasók a vevők. Exportra írnak ezek az írók, ezért, hiába írnak magyarul, Demeter szerint nem magyar írók. Mondhatna neveket, de nem mond, mert most nem akar botrányt.

Egyszer majd talán akar. Nem áll távol tőle a botrány, egy korábbi interjúban elmondta, hogy szerinte nem igazi bál az, ahol nincs verekedés. Ahol nincs verekedés, azt a bált Demeter szerint újra kell szervezni.

Most még nem akar verekedést, de talán eljön az idő, amikor majd akar. Hogy miként képzeli ezt a verekedést, nem akarjuk tudni, bár az előjelek ismeretében sejthető.

Nem szabadna ejteni Demeter Szilárd ügyét. Néhány éve még a Fidesz szélsőségeseihez tartozott volna, ma már az epicentrumot erősíti. Ezért kell újra és újra beszélni róla, hogy tudjuk: nem a székelyek nácik.