Ágh Attila: már készek a tervek az ELTE és a maradék állami egyetemek fölfalására

A 2022-es országgyűlési választások eredménye sokaknak nem kis meglepetést okozott. Önt is meglepte az eredmény? 

Engem a Fidesz győzelmének mértéke lepett meg. Sokan voltunk, akik úgy gondoltuk, csaknem egyforma lesz az eredmény, legfeljebb enyhe Fidesz fölénnyel, de őszintén szólva, ezt a kétharmados győzelmet a magam részéről én is kizártam volna. 

Miért?

Nem voltam elég informált a vidék állapotáról. Az embert csak sújtja az a buborék, amiben él. Ráadásul nemcsak a budapesti, hanem a szakmai buborék is. Azért én elég gyakran találkozom szakmabeliekkel, beleértve a közvélemény-kutatókat is. Mind azt mondtuk, lehet, hogy a Fidesz megnyeri, de csak néhány mandátummal. Mi Fleck Zoltánnal, az Egységben Magyarországért közjogi szakpolitikai kabinetvezetőjével alkotmányozásra is készültünk. Ő volt az ellenzéki csapatban ezzel megbízva, és a választások előtt körülbelül két héttel megjelentettük egy könyvét az alkotmányozás lehetőségeiről. Nyilvános vita is volt arról, hogy abból, amit lehet, mit kell feltétlenül megcsinálni egyszerű többséggel. Hogyan kell megszervezni egy többlépcsős alkotmányozási feladatot. De a gondolatainkban jelen volt az az optimizmus is, hogy kis többséggel ugyan, de az ellenzék fog nyerni.

Vannak, akik úgy gondolják – többek közt Török Gábor –, hogy csak le kellene másolni a Fidesz módszerét, azt, ahogy a legkisebb parlamenti frakcióból céltudatossággal és következetes munkával felépítette előbb a jobboldal, majd az egész ország legerősebb pártját. Ez valóban járható út lenne az ellenzék számára?

Ez a vélemény súlyos szakmai hiba, mert az egészet úgy képzeli el, mint egy politikai folyamatot, amelyben egy bölcs vezető szervezésével politikai tárgyalások folytak. Holott a Fidesz-modell ennek pontosan az ellenkezője. A Fidesz-modell egy gazdasági-társadalmi függési modell. Orbán a politikai csoportokat nem politikai bölcselkedéssel, rábeszéléssel és jó szervezéssel egyesítette, hanem az ő segédjeként Simicska Lajos fölépített egy átfogó, országos korrupciós rendszert. Az egyes csoportok vezetői mind bekerültek egy érdekeltségi, anyagi rendszerbe. Társadalmi csoportok jöttek létre, oligarchák képződtek. Vagyis az egyesítési folyamat alapvetően egy korrupt rendszer kiépítésével, az uniós források felhasználásában az emberek nagy csoportjainak érdekeltté tételével játszódott le. A szakma nagyon sokat írt arról, hogyan épült egymásra a gazdasági és a politikai társadalom, milyen informális érdekláncolatok alakultak ki, amikben nagyon komoly szervezettség és irányításos rendszer működött. Azok az emberek, akik ebbe a láncolatba belekerültek, kétségtelenül a társadalom nyertesei közé tartoznak. Ennek a politikai szerkezetnek épp a „politikai értelme” változott meg, mert lassan egy belső parancsuralmi rendszer lett belőle, amit úgy nevezünk, hogy Gólem-párt. Egy óriási párttá vált, ami mindenkit megtámad, lenyel, mindenkit ural, mert a gazdaságot és a politikát egyszerre kontrollálja. Orbán 2015 körül már kiadta a programot, 2017-ben már meg is fogalmazta, hogy a kultúrát is meg kell hódítani, a kultúra világát is alá kell vetni. Az ott lévők közül sokakat érdekeltté kell tenni a kultúra alávetetett területté fordításában. Ennek a csúcspontja már megvolt, az egyetemeknek az „elrablása”. Vagyis ez az egész egy komplex, lépegető folyamat, egy tökéletes autokratikus rendszer. A társadalom minden szférájára kiterjed, mindenkit, a legnagyobb áldozatait is érdekeltté teszi a rendszer fönntartásában. Erről szól például a vidék. A legjobban kizsákmányolt, a legjobban visszaszorított, elszegényített ember számára is a biztonságot, a létfenntartáshoz kellő minimumot a Fidesz biztosítja, tehát a legnagyobb áldozatai szavaznak a legtartósabban és a legbiztosabban rá. Akiket a Fidesz nem egyesített, vont magába, ugyanúgy eszközei, ugyanúgy engedelmeskednek az utasításainak. Orbán ugyanis az itthoni „pávatáncával” mozgatni tudta a formálisan nem integrált politikai szervezeteket is. Vagy úgy, hogy a jelszavaikat felhasználta, vagy kontrasztként használta őket, mint tette azt a ’10-es években a Jobbikkal. Majd maga is létrehozott ilyen szervezeteket. Emögött pedig masszívan ott van a gazdaság és a politika egyesítése, ennek a folyamatnak Simicska Lajos a „hőse”, aztán fokozatosan a többi társadalmi szféra fölfalása. Ez zárult le bizonyos értelemben az Akadémia szétverésével, és az egyetemek nagy részének elfoglalásával, kvázi fideszes magántulajdonná változtatásával. Egyébként úgy hallottam, már készek a tervek az ELTE és a maradék állami egyetemek fölfalására is. Ebben megint nem politikai meggyőzési folyamatok vannak. A különböző csoportok különböző érdekeltségi rendszerekben szerepelnek. Nem elméleti meggyőzési folyamatok és politikai kompromisszumok vannak a Fidesz meg más pártok, csoportok között, hanem belerendezése annak a csoportnak egy társadalmi függési rendszerbe, ami egyben gazdaságilag is érdekeltté teszi őket.

Egyáltalán lehet egy „Fidesz-szerű” építkezés minta az ellenzék számára?

A fentiekből következően nem, mert nagyon sok ember mondaná azt, hogy „arra a pártra én nem szavaznék, ami ugyanezekkel a módszerekkel tiporja maga alá a különböző politikai szervezeteket”.

Mit csináljanak, mit csinálhatnak ebben a helyzetben az ellenzéki pártok?

Világosan kell látniuk azt, amit Lendvai Ildikó fogalmazott meg nagyon tömören egy közelmúltbeli cikkében: „az emberek megutálták azt, hogy ugyanazok ugyanazt ugyanúgy csinálják”.