Bayerlista
Bayer Zsoltnál ezúttal a bírók verték ki a biztosítékot. Nem mindegyik bíró persze, mert vannak közöttük jó szándékú, Orbán Viktor és a Fidesz iránt minden körülmények között lojálisak is, de sajnos akadnak olyanok, akik nem mindenben értenek egyet a kormány intézkedéseivel és odáig vetemednek, hogy tüntetést szerveznek. Bayer szerint regisztrálni kell a tervezett tüntetésen résztvevő bírókat, és ha egy rendes jobboldali, keresztény-konzervatív szellemiségű személy ügye bíróság elé kerül, ott csak akkor kell megjelenni, ha az ügyet olyan bíró tárgyalja, aki nem vett részt a tüntetésen. A Fidesz 5-ös számú tagkönyvének birtokosa már első munkahelyén, a Kurírnál is felajánlotta a lap főszerkesztőjének, hogy szívesen összeírja az ott dolgozó baloldali újságírók nevét.
Bayer most a Magyar Nemzet oldalán olvasható blogjában fejtette ki, hogy a bírák kapcsán mire gondol. Szerinte, ha „február 22-e után bármelyikünknek, kormánypárti politikusnak, újságírónak, celebnek, közszereplőnek bármilyen peres ügye akad, s a tüntetésen jelenlévő valamelyik bíró tárgyalja az ügyünket, akkor haladéktalanul elfogultság miatt kell panaszt tennünk, és mindaddig nem kell – sőt! tilos! – megjelennünk egyetlen egy tárgyaláson is, ameddig le nem cserélik egy olyan bíróra, aki nem tüntetett”.
A bírók egyébként nem a kormány ellen tüntetnek, nem követelik Orbán távozását, hanem mint a demonstráció jelszava – IGAZSÁG: ÜGY – is kifejezi, az igazságügy jobbításáért szervezik a tiltakozást. Ugyancsak fontos szerintük a bírói véleménynyilvánítás szabadsága, mert ez „törvényes keretek között minden bírót megillet”. A tüntetést szervező Magyar Bírói Egyesület egyébként azt kéri a résztvevőktől, hogy „mivel a bírák nem végezhetnek pártpolitikai tevékenységet, ezért felhívjuk a résztvevők figyelmét, hogy pártpolitikai jelvények, szimbólumok megjelenítése, és ilyen jellegű bármilyen egyéb megnyilvánulás a demonstráción nem megengedett”.
Egyszerű, hétköznapi halandó számára érthető és felfogható a szöveg, de Bayer már ebben a korrekt megfogalmazásban is ellenséget lát. Ezért szólítja fel a potenciális bűnelkövetőket, hogy egy esetleges bírósági tárgyaláson csak akkor jelenjenek meg, ha meggyőződtek arról, hogy az ügyüket tárgyaló bíró makulátlan előélettel rendelkezik – értsd: nem vett részt a Bayer által nemkívánatosnak tartott tüntetésen. Bayer ezek szerint azt gondolja, hogy az a jó bíró, akit nem zavar a bírói függetlenség korlátok közé szorítása, mindig és minden körülmények között elégedett a fizetésével, emellett nem szól semmiért, örül, ha kap valamit a hatalomtól és ennek érdekében behúzza a fülét-farkát.
Ha úgy vesszük a bírók még viszonylag jól jártak, mivel Bayer nem követeli a kirúgásukat, de még csak azt sem, hogy a tüntetésen résztvevőket vízágyúval oszlassák fel. És attól sem kell tartaniuk, amit szintén Bayer javasolt évekkel ezelőtt a hatalomnak (és neki) nem tetsző civilekkel kapcsolatban. A Fidesz megmondóembere, a párt 5-ös számú tagkönyvének lovagkereszttel kitüntetett tulajdonosa azt mondta a – kormánytól független – civilekről a Karc FM műsorában, hogy „ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”
A renitens bírák tehát olcsón megússzák viselkedésük következményeit és mindössze néminemű listázástól kell tartaniuk. (Ami, valljuk be, egy fokkal elviselhetőbb, mint a fizikai megsemmisítés valamilyen keresztény-konzervatív formája.)
Bayer egyébként már újságírói pályájának kezdetén is kimutatta a listázások iránti vonzódását. Első munkahelyén, a liberális szellemiségű Kurírnál például felajánlotta a lap főszerkesztőjének, hogy listázná a szerinte baloldalinak számító újságírókat. A listázásból végül nem lett semmi, a lap vezetése nem tartott igényt Bayer ezirányú szolgáltatásaira.
A vélt vagy valós ellenfelek listázása a Fidesz holdudvarához tartozó más prominensektől sem idegen. A 2000-es évek elején vált ismertté és hírhedtté a Kubatov Gábor nevéhez köthető úgynevezett Kubatov-lista, egy olyan nyilvántartás, amely eredetileg a Fidesz tagjainak és támogatóinak adatait tartalmazta. A lista célja a volt, hogy a párt hatékonyabban mobilizálhassa tagjait és támogatóit, valamint nyomon követhesse a választási aktivitásukat, ugyanakkor nemcsak őket, hanem a párttal nem szimpatizálókat is lajstromba vették.
Egy másik emlékezetes listázás Lánczi Tamáshoz, a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelenlegi vezetőjéhez kötődik. Lánczi 2017-től 2019-ig volt a Schmidt Mária tulajdonában lévő Figyelő című hetilap főszerkesztője, így akkor is, amikor 2018-ban az egykor szebb napokat látott gazdasági lap listát közölt az általuk Soros György zsoldjában álló, tehát megbízhatatlannak, mi több, hazaárulónak minősülő személyekről. Az ügyből nemzetközi botrány lett, Lánczi karrierjét azonban mindez nem törte derékba, munkás életét azóta már a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökeként folytatja. (S bár látszólag mellékszál, érdemes emlékeztetni arra, hogy hősünk, egy évvel ezelőtti kinevezése óta mintegy 65 millió forinttal növelte a vagyonát.)
Ami egyébként a Figyelő hét évvel ezelőtti és Bayer még csak tervezett listáját illeti: van olyan lista, amelyre nem szégyen, hanem épp ellenkezőleg, érdem felkerülni. Mindez még akkor is elmondható, ha nagyon nem jó, hogy egyes embereknek időnként eszükbe jut listázni a honfitársaikat. Kulákokat listáztak anno, imperialista ügynököket, a szocializmust építő dolgozó magyar nép ellenségeit. A listázásnak ma még a legtöbb esetben nincs a korábbiakhoz hasonló, komoly következménye, a szándék azonban kifejezetten ijesztő. Aki listát készít embertársairól, hogy valamilyen szempont alapján osztályozza őket, az nemcsak a szerintük Soros zsoldjában álló civileket és újságírókat, vagy, esetünkben a renitensnek tartott bírákat gyömöszöli be egy skatulyába, de bármilyen embercsoportot képes akár vallási, vagy éppen faji alapon ellenségnek kikiáltani és összeírni.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. október 29.-i adása itt nézhető meg:
